A változást a trió tagjainak életében egy szörnyű tragédia indítja el: egy nem egészen véletlen baleset során Jacob elveszíti ikertestvérét, Rudyt, s innentől kezdve nemcsak a bátyját gyászoló fiúnak, hanem két barátjának is megváltozik az élete – kinek egy csapásra, kinek fokozatosan.

A három jó barát mindegyikének alapvetően valamilyen testi dologból eredeztethető a problémája (ami azonban mindegyikük esetében jócskán több a biológiainál). Jacob arcát hatalmas májfolt csúfítja el (kiáltó ellentétként külsőre tökéletes ikertestvérével), Leonard – egész családjával együtt – betegesen kövér, a félig távol-keleti származású Malee pedig egyszerűen csak most válik nővé (a cselekmény elején esik át első havi vérzésén).

Jacob, Leonard és Malee pedig nemcsak hogy tudatában vannak saját gondjaiknak, de folyamatosan szinte felnőttként reflektálnak rájuk. Több jelenetben is nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a gyerekek sokkal okosabbak szüleiknél: tűpontosan azonosítják a problémákat, és ezt általában ki is mondják. Még a külső szemlélő Leonard is rögtön rátapint a lényegre Jacob szüleinek örökbefogadási tervével kapcsolatban („Rudyt akarják helyettesíteni.”), a májfoltos arcú kisfiú pedig dühödten vágja az álszent felnőttek képébe, hogy ne kezeljék másként, mert ő apró testi hibája miatt egyáltalán nem más.

A gyerekek által talált megoldások azonban nemhogy nem oldják meg, hanem tragikus módon csak tovább súlyosbítják a gondokat. A fogyásnak indult Leonard egészen szélsőséges módon akarja családját is rávenni az egészséges táplálkozásra, Malee figurájában pedig igen újszerűen ábrázoltatik a felnőtt és gyerek közti – potenciális – nemiség; de tegyük hozzá: a felnőtt férfit „zaklató” kislány elkeseredett tette valójában nem szexuális, sokkal inkább érzelmi indíttatású. Minden tévedésükkel együtt azonban a fiatalok még így is sokkal tovább jutnak, mint az eltorzult gondolkodású vagy éppen erőtlen bábként viselkedő felnőttek. Az egyetlen alaknak pedig, akinek a film végére nem rendeződik megnyugtatóan a sorsa, feldolgozhatatlan tragédiáját saját anyja okozza.

Kiskamaszok felnőtt megoldásokkal

A karakterek szerethetőségén kívül egyéb – filmnyelvi – eszközökkel is közelebb kerülünk a hármashoz: azon kívül, hogy rengeteg közelit kapunk a három gyerekről, a felnőtt figurákat gyakran alulról, alsó gépállásból látjuk, sőt olykor olyan szinten azonosulunk hőseinkkel, hogy nem ritka a szemszögbeállítás sem (főleg Jacob figurájához kapcsolódik több szubjektív kamera is: hármójuk kínos közös beszélgetései során a fiú anyja és apja gyakran egyenesen a kamerába néz).

Michael Cuesta nagyrészt tipikus amerikai sorsokat ábrázol (a mértéktelen zabálás okozta egészségtelen elhízás és a „félvér” gyermekét egyedül nevelő – pontosabban karrierje miatt egyedül elhanyagoló – anya esete jellegzetesen nyugati rákfene), műve mégsem válik egy percre sem sematikussá. Ez a – halállal, sőt gyilkossággal súlyosbított – forgatókönyv váratlan fordulatain és a rendezés speciális jellegén kívül (lásd lentebb) persze nagyrészt a remek gyerekszínészeknek köszönhető: Conor Donovan (Jacob/Rudy), Jesse Camacho (Leonard) és Zoe Weizenbaum (Malee) valódi, hús-vér kiskamaszokat alkotnak szerepükből, akik valódi problémákat élnek meg (közülük ketten, Donovan és Weizenbaum a Tizenkettő leforgatása után fősodorbeli filmekben – A téglában, illetve az Egy gésa emlékirataiban – is kaptak apróbb szerepet).

Michael Cuesta műve több ponton is hasonlóságot mutat a Titanicon tavaly vetített Titokzatos bőrrel, a lázadóból érzékennyé szelídült Gregg Araki alkotásával. Araki figurái ugyan jó néhány évvel idősebbek a mi tizenkét éveseinknél, de ugyanúgy minden bajuk és traumájuk okozói a felnőttek. Ezenkívül a két mű hangulatilag is igen hasonló: a két alkotóra ugyanaz a gyengéd viszonyulás jellemző – filmjük minden egyes kockáján érezhető, hogy szeretik (gyerek)hőseiket.

A Tizenkettő gyengédségével, váratlanul támadó morbid humorával és jó néhány zavarba ejtő, drasztikus elemével egyszerre borzaszt el és nevettet meg. Akár nevetünk rajtuk, akár iszonyodunk tőlük, egy biztos: a rendezővel együtt szívből fogjuk szeretni ezeket a nem igazán felnőtt, de többé már nem gyerek hősöket.