Bármennyire is töretlen népszerűséggel futnak világszerte a skandináv krimiirodalom köpönyegéből előbújt sorozatgyilkosos történetek a true crime sorozatoktól a fikciós thrillerekig, idehaza annál ritkábban találkozhatunk hasonló probálkozásokkal. Pedig valós történések és irodalmi alapanyag is bőven lenne hozzá, utóbbira példa a Keselyű is. N. Nagy Zoltán azonos című regényét alapul véve, az RTL egykori drámai és szórakoztató műsorokért felelős igazgatója, Herman Péter Pierre vezetésével, Kovács István (Ostrom) rendezésében készült négyrészes minisorozat az örök rivális TV2 számára.
De a sorozat pikantériáját nem csak a showrunner személye adja, hanem abból is ered, hogy a főszereplő Szigethy Zalán (Dér Zsolt) szinte egy az egyben Sebestyén Balázsról lett mintázva. Megjelenése, beszédstílusa, a reggeli rádióműsor, aminek az arcaként mindenki ismeri az országban (az írók még azt a ziccert sem hagyták ki, hogy a műsorvezetőtárs Rákóczi Feri fiktív megfelelőjét Bethlen Gabinak hívják), a műsort háttérből gondozó feleség személye (Zsigmond Emőke) mind-mind olyan párhuzamok a valódi Sebestyénnel, amiket bárki azonnal detektálni tud, akkor is, ha nem fogyasztja rendszeresen a kereskedelmi média műsorait.
Keselyű / Fotó: TV2
Ez persze nem jelenti azt, hogy Szigethy egyenlő lenne Sebestyénnel, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a Keselyű messze nem lenne ennyire izgalmas sorozat, hogyha nem reflektálna élesen és félreérthetetlenül a magyar médiatér alakjaira. Az első epizód nyitójelenete rögtön Sebestyén „ősbűnét”, a karrierje korai szakaszában felvett Z+/VIVA tévés nyersanyagokból kiszivárgott részleteket idézi meg. A YouTube-on ma is elérhető összeállításban Balázs vállalhatatlan módon beszél a nézőkről és munkatársairól, a mikrofonja elé állított civileket pedig porig alázza. Noha a műsorvezető később számos alkalommal bocsánatot kért a viselkedéséért, az évek során számtalanszor fogalmazódott meg hasonló kritika azzal kapcsolatban, hogyan bánik például a műsorába betelefonáló emberekkel.
Szigethy azonban nem ússza meg néhány nyilvános bocsánatkéréssel és médiacirkusszal. Egy nap titokzatos idegen telefonál be a reggeli műsorba, ám ahelyett, hogy bármit mondana, csak lejátszik egy versrészletet Őze Lajos felolvasásában. Legalábbis úgy tűnik. Nem sokkal később egy futárnak öltözött alak betör Szigethy házába és hidegvérrel meggyilkolja az ott egyedül tartózkodó házvezetőnőt. Azonnal kezdetét veszi a nyomozás, amit a sorozat fő humorforrásának számító, Trill Zsolt és Bezerédy Zoltán által alakított cinikus-kiégett duó vezet. Szerintük a gyilkos elsősorban Szigethynek akart üzenni, aki a figyelmeztetés ellenére másnap újra beül a műsorvezetői székbe. Csakhogy a betelefonáló ismét beköszön, ezt követően pedig egy újabb Szigethyhez közel álló ember holttestét találják meg.
A sorozat az első két rész során felváltva lavíroz a klasszikus krimik nyomozós-sorozatgyilkosos struktúrája, és a modern sorozatgyártásban egyre népszerűbb pszichológiai profilozásra fókuszáló cselekményépítés között. Miközben formailag kimért, hideg képivilágához meglepően explicit erőszakosság társul, a gyilkosságok a szemünk előtt mennek végbe. Míg a nyomozást kétségtelenül szórakoztatóvá teszi a Bezerédy-Trill páros cinikus humora – például, amikor az inkompetens főnökük kérésére felolvastatják egy vietnámi ételfutárral József Attila Mama című versét – ezek a jelenetek messze túl sok játékidőt vesznek el a sokkal izgalmasabb és kifinomultabb pszichológiai szálról.
Keselyű (fotó: TV2)
A Keselyű nem szalasztja el a kínálkozó lehetőséget, hogy a gyilkosság lélektanát ezúttal szokatlanabb szűrőn keresztül vizsgálja. Nem az teremt drámai feszültséget, miként működik a gyilkost kereső nyomozó vagy magát a gyilkosságot elkövető személy elméje. Azáltal, hogy az események középpontjában egy lelkiismeretében korrumpált, nárcisztikus médiaragadozó áll, a fő kérdés az lesz, milyen irányba formálják ezt a személyiséget a történtek. Dér Zsolt nagyszerűen egyensúlyozik a kiállhatatlan seggfej és a médiaperszóna alatt megbúvó bizonytalan férfi gyermekszerű állapotai között. Így például bármennyire is irritáló, ahogy a rádióban ripacskodik, vagy visszataszító, ahogy minden értelemben kihasználja az őt rajongva imádó asszisztensét/szeretőjét Flórát (Szőke Abigél), mégis elhisszük neki, hogy őszintén szereti a lányát, Sosánát (Lily Ann Koritke).
Sajnos a körülötte lévő mellékszereplők lényegesen elnagyoltabbak és idegesítően kétdimenziósak. Bár Zsigmond Emőke mindent megtesz, hogy a rideg, mindenkivel bunkó és érzéketlen feleség szerepében felvillantsa a működése mögötti védekezési és túlélő reflexeket, amivel igyekszik egyben tartani érzelemmentes házasságát, a műsort és a felépített státuszt, ezt egyelőre nem sok jelenettel segítik az írók. A Bárány Márton és Bodzsár Márk által jegyzett forgatókönyv legnagyobb erőssége, hogy az alkotók érezhetően közelről ismerik a bemutatott közeget, például a reggeli műsorok során elhangzó beszélgetések olyannyira hitelesen szólalnak meg, hogy akár az sem lenne meglepő, ha kiderülne, tényleg elhangzottak valamikor.
Noha a Keselyű egyelőre nem sok kíméletességet tanusít a magyar keresekedelmi média, szórakoztatóipar és celebvilág iránt, árnyalt ábrázolás helyett inkább démonizálva ezt a közeget, ez a keménység üdítően jólesik. Mégha ironikus módon a TV2-n, az elmúlt évek hazai szellemi-erkölcsi kútmérgezésének egyik kiemelkedő fórumán is láthatjuk mindezt, ahol például a sorozat aktuális epizódja előtti műsorsávban a Megasztár épp alulmúl minden korábbi mélységet és alapvető emberi jóérzést. De talán ezért is marhat kellő erővel a Keselyű, amely izgalmas krimibe csomagolva állítja pellengérre azokat, akik visszaéltek a nyilvánosságban megszerzett felelősséggel és hatalommal.
