Kacifántosan indult a Macskajáték születése, hiszen adaptációként szokás utalni rá, valójában mégsem teljesen az. Egy pesti legenda szerint Örkény István és Makk Károly együtt mentek látogatóba két idős festőművészhez, itt lettek szemtanúi a házigazdák között zajló különös „macskajátéknak”. Ez annyira megtetszett a filmrendezőnek, hogy megkérte Örkényt, írjon számára a jelenetből kiindulva egy forgatókönyvet. Politikai okokból azonban a film elkészítése még váratott magára, először kisregényként jelent meg, majd színdarabként mutatták be és már jól ismert darab volt, amikor Makk Károly vászonra vithette.
A film más irányt követ, mint a levélregény vagy a színdarab. Míg az írás örkényi humora groteszk magaslatokba csap, a film sokkal inkább drámai, elégikus hangvételű. A regényben több teret kap a Nyugat-Németországban, kifejezetten jó körülmények között élő, higgadt természetű és megfontolt nővér, Giza (Bulla Elma), a szegény sorsú, abúzust megélt és Budapestre menekült Egérke (Törőcsik Mari), vagy az asszony lánya, Ilus (Bürös Gyöngyi) is, Makk azonban sokkal inkább a heves vérmérsékletű, érzelmei által vezérelt, itthon maradt özvegyasszonyra, a Dajka Margit által megformált Erzsire koncentrált.
Erzsi és Giza két teljesen különböző világban élnek a vasfüggöny két oldalán, egyikük kerekesszékben ül és kiszolgálják, a másik állandó mozgásban van, ráadásul ő főz másokra. Giza beletörődött az idő múlásába és visszafogottan tűri a jelent, miközben Erzsi naponta programokat szervez, és szembeszáll az előítéletekkel, amelyek megszabják, hogy egy ősz özvegyasszonynak miképpen kell öltözködni, viselkedni, hogyan élheti az életét.
Új barátságot köt egy Paula nevű asszonnyal (Makay Margit), akihez kezdetben kamaszlányokhoz illő rajongással közelít, majd ugyanilyen hevesen csalódik, régi szerelmet ápolgat a hajdan volt operasztárral, Csermlényi Viktorral (Balázs Samu), hogy aztán bakfis módjára törjön össze. Miközben a nővérek egymás teljes ellentétei, ki is egészitik a másikat, és Giza tükröt jelent Erzsi számára, aki spirálban zuhan egyre lejjebb. Mindketten győzködik egymást a saját (ellentétben álló) igazukról, de titokban csodálják a másikat. Az egykori Szkalla-lányok realitása az elmúlt tizenhat évben igencsak eltávolodott egymástól, azonban a múltjuk mindig közös marad.
A nemrég 50. születésnapját ünneplő Macskajáték tudatfilm, amely Erzsi érzékeléséből, emlékeiből, álmaiból áll össze. Hogy mi a valóság? Nem tudhatjuk. Az asszony szemén keresztül látjuk a történetet, ami folyton változik, alakul, attól függően, hogy levélben írja meg nővérének, telefonon beszél vele, vagy csak visszaemlékszik rá. Ezt a szubjektivitást segítik elő Tóth töredezett, váratlanul bevillanó képei, az újra és újra visszatérő emléktöredékek, szokatlan beállítások és a múltat visszaidéző, érzetszerű felvételek. Erre a bizonytalanságra segít rá a hagyományostól eltérő hangdesign is: az utca zajából kiváló cipőkopogás, vijjogó madárhang, távoli monoton telefoncsengés, vagy az egymásba folyó, repetitív mondatfoszlányok.
A Macskajáték április 25-től május 4-ig ingyenesen megtekinthető a Filmio-n.
