5. GÁLFFI LÁSZLÓ (Semmelweis)
Koltai Lajos kosztümös drámája korántsem lett hibátlan, azt azonban nem lehet tőle elvitatnii, hogy a bécsi szülészeti klinika falai között sikeresen vonultatta fel a magyar színésztehetségek színe-javát. Közülük is kiemelkedik a főleg színházban játszó Gálffi László, aki tíz év után tért vissza a vászonra Klein doktor szerepére.
A klinika főorvosa sokáig mereven elutasítja Semmelweis szokatlan gyógyászati megoldásait és csak a kórháza jóhíre és anyagi háttere érdekli, de egy személyes tragédia felszínre törése után az emberi oldalát is meg meri mutatni, és ez Gálffi sokoldalú tehetségének, szilárd tartásásának és a mögötte rejlő törékenységnek köszönhető. Klein doktor sok más színész kezében egy ellenszenves nemezis egyszerű karikatúrája maradt volna, Koltai legjobb döntése volt rábízni ezt a fontos szerepet. (PJ)
„Szeretek nosztalgiázni" – Interjúnk Gálffi Lászlóval
4. ADONYI-WALSH GÁSPÁR (Magyarázat mindenre)
.jpg)
18-20 éves, érzékeny, álmodozó fiút keresett Reisz Gábor harmadik nagyjátékfilmjének főszerepére, és Adonyi-Walsh Gáspárban meg is találta. Az utolsó gimnáziumi napjának utolsó órája után hívta fel, hogy felajánlja neki a szerepet, és nyilván a középiskolás lét, az érettségi élményének közelsége is kellett ahhoz, hogy Adonyi-Walsh a filmben ne eljátssza Ábelt, hanem egyszerűen ő legyen Ábel.
Egy 19 éves, szinte amatőr, a Magyarázat mindenre után ELTE filmszakot kezdő fiúval kapcsolatban talán túlzásnak hangozhat az év egyik legjelentősebb színészi alakítását emlegetni, de Adonyi-Walsh Ábeljének biztosan az év emblematikus magyar filmes pillanatait köszönhetjük, még ha – vagy épp mert – látszólag keveset is csinált a vásznon: bicajozott, a telefonját nyomkodta, kétkedő arccal bámult saját magára a tükörben, feltörölte a vizet a hűtő előtt és érettségi közben megszámolta a legyeket a plafonon. Csak közben egy egész generáció életérzését, elvágyódását, zavartságát és magába zuhantságát hangosította ki. (KK)
3. HAJDUK KÁROLY (Mesterjátszma)
Stefan Zweig híres kisregénye, a Sakknovella '56-os magyar átértelmezésében az amatőr sakkzseni ügyvédből menekültekkel teli vonaton utazó pap lett, akit az ÁVÓ hónapokon át próbált pszichésen megtörni egy ingerszegény magánzárkában, hogy felfedje az elrejtett egyházi kincsek lelőhelyét.
Hajduk Károly az Akik maradtak után ismét egy Tóth Barnabás által rendezett történelmi alkotás kulcsfigurája, B szerepében azonban még komolyabb kihívást teljesít, mint a nagy kritikai sikert aratott, érzelmes drámában. A Mesterjátszmában két különböző énnel is remekül elboldogul, lenyűgöző természetességgel váltogat a hitbeli meggyőződésétől eltántoríthatatlan és fájdalmát mélyre eltemető pap és a saját magában vívott sakkjátszmáktól meghasadt alteregója között. (HB)
2. SZACSVAY LÁSZLÓ (Valami madarak)
A Katona József színház alapító tagja ötven éve van a pályán, számtalan filmben szerepelt, azonban az elmúlt években csak apró epizódszerepekben láthattuk. Egészen most decemberig! Végre kapott egy tehetségéhez méltó igazi főszerepet. A Valami madarak egy idősotthonba kényszerülő idős úr és egy lázadó lány barátságának kialakulását meséli el.
Szacsvay szívbemarkolóan önt lelket a magának való, sokszor mufurc karterbe, akiről lassan kiderül, hogy a látszat ellenére, közel lehet kerülni hozzá. „Bármennyire is egy mogorva vén fráter, Béla egyáltalán nem válik ellenszenvessé, Szacsvay László a figura elesettségét fel-fel törő cinizmussal, nyersességét váratlan naivitással ellensúlyozza" – írtuk az erős alakításáról kritikánkban. A színész partnerével, Kizlinger Lillával a Filmhu podcastjában mesélt a forgatásról. (MJA)
1. ZNAMENÁK ISTVÁN (Magyarázat mindenre)
Úgy ültünk be a moziba, hogy egy érettségiző srácról látunk majd egy filmet, akit berángattak a politikai harcmezőre, és ez teljesült is (lásd listánk negyedik helyezettjét), de aztán jött a meglepetés, a legnagyobb hatást Znamenák István rétegzett alakítása nyomán életre kelő fideszes mérnök gyakorolta ránk. Fájdalmasan ismerős sértettség és viselkedés jellemzi: még Budapest csodás éjszakai látképe kapcsán is Karácsony Gergely alkalmatlansága jut eszébe. Mesteri módon, apránként tekeri fel magában a lángot, hogy aztán a vitázós nagyjelenetben szabadjára engedje a tüzet: így beszélünk, vagy hát ordítunk el egymás mellett, ilyen kibékíthetetlen politikai szembenállások tesznek tökre barátságokat, mérgeznek meg családi összejöveteleket ma Magyarországon.
Szerencsére a film és az alakítás is ellene megy a démonizálásnak, vagy annak, hogy karikatúrává egyszerűsítse Györgyöt. A családi múlt felskiccelése érthetővé teszi a világlátását, a saját igazságát, és az is kiderül, hogy mindenek előtt ő egy szerető és gondoskodó apa, aki bármire hajlandó a fiáért. György szembetűnő hibái mellett is egy szimpatikus ember. Reisz Gábor az apjának ajánlotta a filmet, ez a szerzői kitárulkozás nagy felelősséget rótt Znamenákra, aki bivalyerős, árnyalatokban gazdag alakítással hálálta meg a felkérést. Négy évtizeddel a Megáll az idő gimnazista sráca után ismét képes volt valami nagyon igazit megragadni a magyar közérzetből. Játéka egyszerre meghatóan személyes és képezi le egy társadalmi csoport jellemző attitűdjét. Ritka bravúr, hogy ez az együttállás működjön egy karakteren belül, de Znamenáknak sikerült. (VD)
„Mindegy, mi a szorítás, ha nem kapunk levegőt" – Interjúnk Znamenák Istvánnal
Évösszegző cikkek:
A toplistát Horváth Bálint, Kovács Kata, Molnár Judit Anna, Pozsonyi Janka és Varga Dénes állította össze.
