Történelmet írtok!
Ezekkel a szavakkal méltatta az MMK-t képviselő Grunwalsky Ferenc az egyesület létrejöttét, majd hozzátette, hogy a mostani produceri réteg is hasonló körülmények között indult el a pályán 5-6 éve és nagyon bízik benne, hogy az MFE-nek is sikerül hasonló érdekérvényesítő képviseletre szert tennie. Szomjas György és Báron György szintén üdvözölte az újonnan alakult egyesületet és elmondta, hogy mennyire örülnek, hogy ennyi fiatal írót látnak és sok sikert kívántak az egyesület munkájához. A fórumon részt vett továbbá Köbli Norbert (MFE elnöke), Lovas Balázs (FadeIn), Németh Gábor (SZFE), az egyesület alelnöke, Krigler Gábor, aki az előre meghirdetett vitapontok első témáját indította el: az oktatás problémáját.
Vak vezet világtalant
Így jellemezte nem egy felszólaló a mai magyar forgatókönyvíró képzést – utalva arra a tényre, hogy hiányoznak az oktatásból az igazán nagy volumenű írók, a szakmát valóban magas fokon űző mesterek. Köbli Norbert hozzátette, hogy hiányolja a kreatív írás minőségi oktatását és a forgatókönyvírói szakirodalmat – külön kiemelte, hogy Egri Lajos „alap-könyve” (Art of Dramatic Writing), még mindig csak angol kiadásban olvasható.
Czető-Bernát László író szintén nem elégedett a képzés színvonalával és hozzátette, hogy az SZFE Forgatókönyvírói és Dramaturg szak túlértékelt, majd kifejtette, hogy egy kétlépcsős képzést sokkal produktívabbnak tartana: az első 2-3 évben általános (BA) képzést kapnának a hallgatók, majd ezek után lenne választható a további 2 éves képzés keretében (MA) pl. a forgatókönyvírás.
 |
| Hiányoznak az oktatásból az igazán nagy volumenű írók, a szakmát valóban magas fokon űző mesterek |
Lovas Balázs is egyetértett Czető-Bernáttal, azzal a kitétellel, hogy szerinte már rögtön az oktatás elején kellene tanítani a klasszikus-dramaturgiát, hiszen ez lesz az alapja a későbbi tanulási folyamatnak, ez az, amitől később el lehet térni.
Németh Gábor és Báron György is elismerték a képzés hiányosságait, azonban állításuk szerint ezekről a problémákról túl korai nyilatkozni, mivel még alig vannak túl az első 3 évfolyam indításán. Ebben a korai szakaszban egyelőre nem tudják megítélni, hogy mennyire sikeres, hatékony a szak tanítási struktúrája – tette hozzá Németh. A most indult forgatókönyvíró-osztály vezetője azt is kifejtette, hogy ezzel együtt ők is változtatni szeretnének a meglévő tantervi-hálón és már tervbe van véve külföldi iskolák párhuzamos szakjainak vizsgálata, ahonnan leginkább a gyakorlati képzés módszereit lesnék el.
Ezekre reagálva Divinyi Réka írónő és Lovas Balázs is üdvözölné a gyakorlati oktatás megerősítését: Lovas szerint külföldi ösztöndíjat kéne bevezetni, Divinyi szerint pedig egy egész gyakorlati évet kellene tartani az író hallgatóknak, hogy valóban testközelből tapasztalhassák meg a dramaturgi/írói munkát és legalább 2-3 filmes projectben részt kéne venniük.
A témát végül Grunwalsky Ferenc zárta, aki egyetértett abban, hogy akár külföldi példákat is meg lehetne honosítani hazánkban - erre Dánia példáját hozta fel, ahol az oktatásban un. mini-stábokat képeznek (író-rendező-vágó-gyártásvezető), amikben a hallgatók jobban rá vannak kényszerítve az együttműködésre, a közös munkára.
10. Draft
Az amerikai és az európai gyakorlat szerint egy forgatókönyvnek nem ritka, ha 10 változata készül el, amíg gyártásba nem kerül. Ma Magyarországon egy – jobbára a rendező által jegyzett - könyv, jó ha eljut az harmadik-negyedik változatig és már forgatják is. Az MFE véleménye szerint nagy részben ennek tudható be a magyar filmek alacsony színvonala.
Köbli Norbert szerint az MMK és a producerek nem fordítanak kellő figyelmet a scriptek fejlesztésére, holott ez lenne a minőségi filmkészítés első lépcsője és ráadásul ez a legkevésbé pénzigényes szakasz is. Grunwalsky Ferenc válaszában hangsúlyozta, nem az MMK feladata, hogy rávegye a producereket a script-fejlesztésre, hanem az mindenkinek egyéni érdeke kéne, hogy legyen. Hutlassa Tamás azonban megfordította a kérdést: mert szerinte a legnagyobb probléma az alapítványi rendszerrel van, ami rendre olyan projekteket támogat, aminek gyakran csak az első draft-ját adják be és nincs mellette sem dramaturgiai, sem script-doktori ajánlás, továbbá nem lehet tudni, hogy milyen szempontok szerint hoz az alapítvány döntést egyes filmtervek felett, mert az elszámolás vagy a felelősségre vonás homályban marad és dramaturgokat vagy akár readereket, szintén nem alkalmaznak.
 |
| Nem feltétlenül az MMK feladata, hogy további anyagi támogatással is hozzájáruljon az új kezdeményezésekhez |
Hutlassa továbbá megjegyezte, hogy ő sem tartja szerencsésnek a mostani író-rendező-producer helyzetet, és Durst Györggyel értett egyet abban, hogy ma Magyarországon nem létezik klasszikus értelemben vett producer és „ők” (mint producerek) is csak tanulják ezt a szakmát, nem várható el tőlük azonnali alkalmazkodás az új helyzethez.
Ezután Köbli Norbert kérdezte a néhány megjelent producert, hogy hogyan lehetne változtatni a mostani rendezői egyeduralmi helyzeten. Ezen a ponton azonban heves ellenreakciókat váltott ki a kérdésfelvetés többek közt Fekete Ibolyából, aki szerint mindig is a rendező lesz a filmek elsőszámú alkotója és a cél nem az, hogy az író és producer megtalálja a közös hangot, hanem az, hogy az író-rendező megtalálják a közös hangot. Fekete és Durst egyszemélyben kérték az MFE-t, hogy ne a „produceri” filmgyártást tűzzék ki, mint céljukat, mert abból eredendően csak amerikai-típusú, személytelen, magyar sajátosságoktól mentes filmkészítés születhet. Ezen a ponton Orosz Dénes – szintén az MFE tagjaként - szólalt fel, aki kiemelte, hogy határozottan nem céljuk az előbb tipizált filmkészítés, ők a minőség pártján állnak és alapvető céljuk (az MFE programja szerint) a „magyar valóság” beemelése a filmekbe.
A vitatémára Divinyi Réka ajánlott lehetséges megoldást, aki szerint a pályázatok kiíróinak egységesen kéne gondoskodniuk a beérkezett anyagok utóéletéről és ebből következően az író foglalkoztatásáról - aki ezáltal nagyobb megbecsülést kaphatna.
Egy másik felvetés szerint műhelyeket kellene létrehozni, amiknek célja pontosan az előbbiekben megfogalmazott forgatókönyv-fejlesztés lehetne, azonban ehhez anyagi támogatásokra lenne szükség. A vitát Grunwalsky Ferenc zárta, aki kifejtette, hogy üdvözli a kezdeményezéseket, azonban úgy véli, hogy rengeteg pályázat, pitch-forum és egyéb műhely létezik, így nem feltétlenül az MMK feladata az, hogy további anyagi támogatással is hozzájáruljon ezen új kezdeményezésekhez.
Kommunikáció-tuning
A vitanap végéhez közeledve Köbli Norbert elmondta, hogy szeretné, ha az MFE-nek nőne a megbecsültsége, presztízse és fontosnak tartja, hogy a szakmabeliekkel kialakuljon az érdemi kommunikáció.
Ezzel Grunwalsky is egyetértett: szerinte az lenne a legfontosabb, hogy világos érdekek körvonalazódjanak, hogy több teret engedjünk a szakmailag előremutató párbeszédnek - ez lehetne a megújulások előtt álló magyar filmszakma legelső lépése.
