A Metropolis egyik célja, hogy tematikus összeállításokban mutasson be számunkra fontos hazai és külföldi életműveket úgy, hogy azok oktatás és kutatás céljára is felhasználhatóak legyenek. Ennek érdekében például részletes bibliográfia található minden számban. Egy-egy alkotói portré különböző szempontokból járja körül az aktuális életművet, így a Gaál Istvánról szóló számban a rendező munkásságához a különböző motívumokon és társművészeti kapcsolatokon, vagy a 60-as években készült filmjeinek társadalomképén keresztül kerülhetünk közelebb. Az életmű zenei inspirációjával két írás is foglalkozik, Veres Bálint és Wilheim András tanulmányai. A kötet vendégszerkesztője Pintér Judit volt.
Gaál István a róla szóló tanulmányok kapcsán elmondta, hogy szomorúsággal töltötte el, hogy amikor ők a szakmát kezdték, akkor nem állt mellettük egy ilyen felkészült és előítélet-mentes társaság, akik „sine ira et studio” írtak volna filmes témákról. Elmondása szerint ezesetben a magyar film már rég előrébb járna, ezzel szemben viszont az akkori tanulmányokat csak orosz szótárral lehet dekódolni. A Metropolis tanulmányain az idős alkotó szerint látszik, hogy szerzőjüket az illető művészeti ág szeretete vezérelte.
 |
| Magyar szerzőről Metropolis szám még ilyen könnyen nem készült
Vincze Teréz, Gaál István, Varga Balázs |
Gaál Istvánra haraptak a szerzők
A rendező életműve Varga Balázs szerkesztő szerint a mostani nemzedék számára is fontos kérdéseket tartalmaz, Vincze Teréz szerkesztő ezt azzal is megtoldotta, hogy magyar szerzőről szám még ilyen könnyen nem készült. Gaál István munkáira ráharaptak a szerzők, mert volt róla mondanivalójuk. Vincze szerint Gaálról kevés szó esett idáig, és még nem kapta meg méltó helyét a magyar filmtörténetben. A rendező életműve ráadásul nem szorítkozik a játékfilmekre, ennek megfelelően a Metropolisban Czirják Pál írása a korai rövidfilmekkel, Vajda Judit tanulmánya a városfilmekkel foglalkozik. Ez talán a napi sajtó számára is inspirációt nyújt, hogy az kigyógyuljon játékfilm-központúságából. Czirják Pál elmondta, hogy a bartóki modellel tudta a Gaál filmeket megközelíteni, ahogy az 50-es és 60-as évek vidékről feljött generációja számára meghatározó volt a „szarvassá vált fiú” élménye. Vincze Teréz szerint Gaál filmjei Gesamtkunstwerkek, és legjobban az ő filmjein lehet oktatni magát a filmet, a kompozíciót, a fény-árnyék szerepét, és mindazt, ami a filmet jellemzi. Ennek ellenére ezek használata nem iskolás, hanem esszenciális szinten jellemzi Gaál alkotásait.
Gaál István végül a közönség kérdésére válaszolva elmondta, hogy lemondott róla, hogy nagyjátékfilmet készítsen, inkább a saját digitális kamerájával filmez, mert így nem kell megalkudnia. A kommerciális filmek készítésénél nem szabhatja meg a rendező, hogy milyen színészekkel dolgozik, és hogy vágják meg a filmet, mert egy producer sem finanszírozza, hogy az illető álmai 35 mm-es filmjét leforgathassa. Gaál szerint a celluloidot egyébként is el kell felejteni, mert drága. Saját részről pedig arra törekszik, hogy filmjeiben apró ritmusokból dallamokat egyeztessen össze, és mindenki mást új dallamok kitalálására bíztat.
