Az erdélyinek eladott erdészház a Bakonyban
Végül csak egy kisebb sártengeren kellett átjutnunk addig az erdészházig, ahol Mátyássy Áron (Utolsó idők, Átok) forgatja új filmjét, az "első magyar thrillert", a Víkendet. A készülő mozi Erdélyben játszódik, de bizonyos jeleneteket a Bakonyban vesznek fel, ide hívták meg a sajtó képviselőit, hogy belenézhessünk a forgatásba. A filmben három budapesti sikerember (Lengyel Tamás, Gryllus Dorka, Simon Kornél) vadászni érkezik Erdélybe, de a pihentető hétvége titkokkal terhes víkenddé válik, ami egy hegyek közti hajszába torkollik. Ha nem is a sokak által rég áhított Don-kanyaros, farkasemberes mozi születik meg végre, de úgy tűnik, a magyar filmesek újra mernek a vígjátékon kívül is zsánerben gondolkodni.
Gryllus Dorka, a film női főszereplője forgatás közben
Mátyássy Áron, rendező:
"Lassan túl a forgatás egyharmadán úgy érzem, hogy jót tett a filmnek, hogy ez a projekt egyszer már leállt és elölről kellett kezdeni az egészet. Amikor három éve bedőlt a filmterv, az egy nagyon nagy gyomros volt számomra, de aztán úgy gondoltam, hogy talán oka volt, hogy így alakult, és ha egyszer lesz belőle film, biztosan kéne még rajta dolgozni. A Filmalap is ugyanezt gondolta, mikor beadtam hozzájuk a filmtervet, ezért a mostani gyártást megelőzte még majdnem egy teljes év forgatókönyv-fejlesztés, ami alatt nagyon sokat javult a könyv. Mostanra egy olyan formára érett, ami sokkal hatásosabb, mint eredetileg. Én nagyon szeretek izgulni, nagyon szeretem, ha magával ragad egy mozi és beszippant emocionálisan. Mindig is ez érdekelt a filmezésben, hogy hogyan lehet hatással lenni a nézőre; és nem csak történetet mesélni, hanem vizuálisan, atmoszférával, zenével, hangokkal megteremteni egy olyan világot, ami a nézőt behipnotizálja. A thriller egy erre nagyon alkalmas műfaj. Legjobban az izgat, hogy meg tudjuk-e csinálni; hogy rájövünk-e, hogy a technikák és dramaturgiai megoldások, amiket ebben a műfajban használnak, milyen képi világot, tempót, színészi játékot igényelnek. Az első néhány nap erről a kísérletezésről és összecsiszolódásról szól. Ennek a filmnek önmagában kell megállnia a helyét, hiszen a közönség széles rétegeinek, nem csak egy fesztivál hozzáértőinek kíván szólni."
A rendező (középen) beállítja a jelenetet
Simon Kornél (nézd meg a színésszel készített interjúnkat!):
"Az elmúlt fél évben nagyon nagy szerencsém volt, nyáron is forgattam két produkciót, most is van kettő. Ez valami kivételes szerencse tényleg, hogy ennyit dolgozhatok filmben. A mostani forgatás nagyon jól alakul, Erdély csodálatosan szép és különösen nagy élmény volt, mert még sosem jártam ott. A táj gyönyörű, egy hegyi patakokkal és völgyzáró gáttal határolt, fenyvesekkel körülvett vízgyűjtő területen forgattunk. Elég volt csak megállni egy fennsíkon és körülnézni, máris feltöltődött az ember. Még akkor is, ha a film hangulata nyomasztó és baljós, a történet pedig izgalmas és fordulatos."
Gryllus Dorka és Simon Kornél az ügyvéd házaspár szerepében
"Egy ügyvédet alakítok a filmben, aki az ügyvéd feleségével és annak védencével, egy építési vállalkozóval vadászatra indul Erdélybe. Az összezártság, a két kultúra találkozása és számos véletlen okozza a feszültséget és az egyre növekvő problémahalmazt. A stáb fantasztikus, nem csak a színész partnerek, hanem az alkotók is. Márkkal, az operatőrrel korábban is dolgoztam már együtt, de eddig nem tudtam, hogy ilyen szépen fényképez. Áron pedig nagyon pontosan tudja, hogy mit akar látni, és ezt jól belénk is veri. Ő írta a forgatókönyvet, rengeteget dolgozott vele, és ennek köszönhetően egy az egyben látja maga előtt a saját filmjét. Ott van a fejében az egész mozi. Azt is hallja, hogy hogyan csengenek jól a mondatok, így nagyon pontosan instruál." - tette hozzá Simon Kornél.
Mátyássy Áron instruálja Simon Kornélt (balra) és Lengyel Tamást a bakonyi erdészházban
Vass Teréz:
"Maga a forgatókönyv egészen más már, mint a három évvel ezelőtti; az én eredeti szerepem kiíródott a könyvből, majd a fejlesztés során alakult egy másik karakter, akiről Áron azt mondta, hogy rám gondolt, miközben fölépítette, így kerültem vissza az újraindult produkcióba. A film műfaját szeretem, de nagyon féltem, hogy hogyan lehet itt nálunk, magyar színészekkel, magyar nyelven megcsinálni egy ilyen filmet, de egyik este megnéztem pár percet az eddig leforgatott anyagból, és lenyűgözött, hogy tényleg sikerült egy sajátos világot teremteni a látvánnyal. Ez a fikció működik, annak ellenére, hogy – miként ezt valaki megfogalmazta – a thriller amerikai műfaj. Nem úgy teszünk, mintha, nem utánzunk valami külföldi példát, hanem a magunkét hozzuk létre. Az tetszik például, hogy nagyon jól működnek a dialógusok, bár az én karakterem éppenséggel nem sokat beszél."
"Éppenséggel nem sokat beszél" - Vass Teréz a díszletben
Árpa Attila:
"Én egy hidegvérű intézőt játszom, aki az egyik főszereplő, a Lengyel Tamás által alakított István jobbkeze. Elvégzek különböző feladatokat az ő megbízására. Ez a karakter teljesen újszerű lesz számomra és valószínűleg a nézők sem néznék ki belőlem a figurát. Nem is értem, hogy találtak meg engem erre a szerepre... A jelenlegi helyszín és időjárás nagyon megkönnyíti egyébként, hogy bele tudjuk élni magunkat ebbe a sötét, borongós, thrilleres hangulatba… Nézőként nagyon kedvelem a jól megírt, csavaros thrillereket, remélem és bízom benne, hogy ez is ilyen lesz."
Sosem látott karakter: Árpa Attila verőembert játszik
Győri Márk, operatőr:
"Erdély nagyon szerencsés forgatási helyszín, mert a táj önmagáért beszél. Ismertem már a terepet operatőrként, hiszen ott forgattuk a Varga Katalin balladáját, de annyiban nagyon eltért a két helyzet, hogy a Varga Katalin egy expedíciós forgatás volt, nagyon szűk stábbal dolgoztunk. Most sokkal nagyobb stábot mozgatunk meg, de egy nagy stáb lomhább, nehézkesebb, így most nincs meg az a szabadságom, ami akkor megvolt, hogy fölkaptam a kamerát és csináltunk egy-két spontán, megismételhetetlen, de nagyon erős snittet. Ott úgy építettünk atmoszférát, hogy a tájba helyeztük a szereplőket, itt sokkal inkább egy kreált környezet van, amit mi tervezünk, és a mi gondolataink alapján születik meg, de többet kell azon dolgoznunk, hogy egy jelenetnek ne legyen műanyag szaga. Amikor idejöttünk, ez a vadászház például teljesen üres volt, a csupasz falakból kellett létrehozni a helyiségeket, a díszleteket. A műfaji film sokkal több időt és odafigyelést igényel, mert nagyobbak a kötöttségek, nem engedhető meg, hogy a szükség szüljön egy megoldást, mint a művészi filmek esetében. Itt miden aprólékosan ki van dolgozva, és ettől nem lehet eltérni. A műfaji szabályokat figyelembe kell venni még egy olyan stílusbeli kérdésnél is, mint hogy mikor váltunk statívról kézi kamerára. Itt a dokumentarista, kézikamerás megoldások nem, vagy csak nagyon kis mértékben használhatók, aprólékosan fel kell építeni minden snittet."
"Itt a dokumentarista, kézikamerás megoldások nem használhatók" - Győri Márk felvétel közben
Lengyel Tamás (nézd meg a színésszel készített interjúnkat!):
"Nem tudom, hogy kifejezetten vonzódom-e a műfaji filmhez, de az biztos, hogy rengeteg filmet nézek, és a jó filmeket szeretem, a rossz filmeket viszont nagyon nem. A thrillert azért kedvelem, mert szórakoztat, feszültséget termel, hiszen a néző sokáig nem tudja, hogy ki a gyilkos, vagy hogy mi van a dolgok hátterében. A Víkendben egy messze nem makulátlan becsületű építési vállalkozót játszom, aki dörzsölt, intelligens és jól átlátja az összefüggéseket, mondhatjuk, hogy én vagyok a negatív hős. Egy negatív karakternek érdekes, izgalmas helyzetei vannak, amiket nagyon jó eljátszani, még ha maga a személyisége nem is áll közel hozzám."
Izgalmas helyzetei vannak - Lengyel Tamás a dörzsölt építési vállalkozó szerepében
Pusztai Ferenc, producer:
"A film leállásakor még nem vettem részt a produkcióban, de ismertem a projektet a piacról. Körülbelül fél éve keresett meg a másik producer, Csortos Szabó Sándor, aki már a forgatókönyv-fejlesztés alatt is jelen volt producerként, hogy egyesítsük erőinket. Áront nagyon tehetségesnek gondoltam és a projektet is izgalmasnak, úgyhogy nem kellett sokat agitálni. Nem könnyű helyzet, ha egy projekt egyszer leállt, hiszen nulláról kellett újraszervezni az egészet, és korábbi elköteleződések következtében akarva-akaratlanul is muszáj volt néhány kellemetlen személyi döntést meghozni. A filmet jövő ősszel, szeptember végén, október elején mutatjuk majd be, mert az ősz a mozizás szempontjából mindig kicsit erősebb. Egy fura malomban őröl most mindenki ebben az újraéledő magyar filmkészítésben, és elvárásként irreális számokat mondanak filmek nézettségéről annak ellenére, hogy az elmúlt években teljesen elszokott a közönség a magyar filmtől, hiszen nem is volt mit nézni. Ezért, mikor a mozikba kerül egy olyan, különben jó film, mint az Isteni műszak (olvasd el kritikánkat és riportunkat a bemutatóról!), csalódottak, hogy nem hoz olyan számokat, mint azt bizonyos emberek vártak, pedig ettől az elkészült alkotás még nem rossz. Nekünk elsődlegesen az a célunk, hogy jó filmet csináljunk, és hogy a film megtalálja a közönségét."
"Felvétel! Forog! Tessék!"
"Nem magunknak készülő, nehezen értelmezhető, szerzői filmet akarunk létrehozni, hanem mindenképpen egy olyat, ami a bűnügyi filmek rajongóinak mércéjével is színvonalas darab lesz. Hogy ezt végül hányan fogják megnézni moziban, azt majd eldönti az akkori környezet. A magyarok szerintem szeretik ezt a műfajt, és magyar filmes már régóta nem készített ilyet, tehát nagyon itt van az ideje, hogy kiszolgáljuk a közönséget. A filmet komoly reklámkampánnyal szeretnénk megtámogatni, erre minden lehetőség adott, mert fontos médiatámogatók álltak már mellénk. Reméljük, hogy jövő ősszel népes közönség várja majd, hogy végre mozikba kerüljön a Víkend." - tette hozzá Pusztai Ferenc, a film egyik producere.
Fotók: Csortos Szabó Sándor
