Pálfi György: Final Cut
Február 1-én szerdán, egy korai filmes gyöngyszemmel indul a Filmnapok program: a Vorrei Morir - némafilm ritkaság című filmet tekinthetjük meg Lajthay Károly rendezésben, Darvas Ferenc zongorista és zeneszerző élő zongorajátékával feltupírozva. Az estet Pálfi György Cannes-ban debütáló, az imént említett Final Cutja nyitja meg, amely 450 filmből kiválogatott 1395 filmkockából áll össze, a vetítés előtt pedig a Lumiére-fivérek első filmtekercseinek vetítésével emlékeznek meg az idén 120 éves Uránia Filmszínházról.
„Úgy kezdtünk neki ennek a feladatnak, mint egy kutató. Személyekre és cselekvésekre bontottuk le a különböző filmeket: nő iszik, nő leül, nő feláll. Leltárt készítettünk a filmekről, majd megvizsgáltuk, hogy ezek a cselekvések milyen történetet adhatnak ki. Aztán egyre bonyolítottuk a dolgot, amikor azt láttuk, hogy a kísérlet működik." - mesélte nekünk korábban Pálfi György a Final Cutról.
Fábri Zoltán: Körhinta
Fábri Zoltán 1955-ben készítette a Körhintát, melyet egy évvel később a Cannes-i Filmfesztiválra is beválogattak. Törőcsik Mari és Soós Imre szerelmesen körhintáznak, csak a termelőszövetkezeti viszályok és a lány apja állhat közéjük. A filmet csütörtök délután vetítik, utána két rövidfilm, az Így történt és a Magyarország lángokban következik, mindkettő az '56-os forradalomról mesél - kétféleképpen. Az estét Sergio Leone 1966-os örökérvényű klasszikusával zárják: A Jó, a Rossz és a Csúfot látni mindig óriási élmény, különösen, ha nagy vásznon élvezheti az ember.
Kalatozov: Én, Kubában
Pénteken Szergej Eizensteintől, a montázs képzeletbeli atyjától vetítik a Patyomkin páncélosát, amelyben bármennyire is hangsúlyos a híres, babakocsis jelenet, mésis úgy tekintünk rá, mint a montázs szerepét megalapozó alkotásra. Patyomkint és páncélosait követően Mihail Kalatozov Én, Kuba című, 1964-es drámája kerül műsorra: hosszú beállítások, nagylátószögű objektív és cinema direct a 60-as évek Kubájából.
A szombat délelőtt rövidfilm-válogatással indul: Montázsritmus címmel programra tűzik Gaál István Pályamunkások (1957), Szabó István Te (1961), Huszárik Zoltán Elégia (1965), Tóth János Aréna (1969), Sára Sándor Pro Patria (1969) és Szirtes András Madarak (1981) című filmjeit. Mind egyedülálló képi világgal és vágási technikával készült, és máig tananyagként szolgálnak a filmes egyetemeken. Nem véletlen, hogy a vetítés előtt Gelencsér Gábor filmesztéta és egyetemi tanár tart bevezetőt.
Jancsó Miklós: Sirokkó
Jancsó Miklós Sirokkó című, 1969-es filmjének egyik különlegessége, hogy a hosszú snitteket mesterien alkalmazó rendezőnek talán épp ebben a filmjében vannak a leghosszabban kitartott képei, köszönhetően annak az akkor új és könnyen mozgatható kamerának, amivel több mint tíz percet lehetett rögzíteni, megszakítás nélkül. A hosszú snitteknél maradva a Sirokkót az Oscar-díjas Saul fia követi - mindkét film 35 mm-es kópiáról kerül vetítésre. A Saul fiával kapcsolatban nem kell sokat szaporítani a szót: az elmúlt 30 év legnagyobb magyar filmes sikeréről van szó, a legfontosabb díjakat bezsebelő, újszerű, egyetemes, sokadik nézésre is letaglózó hatású remekműről.
Vera Chytilová: Százszorszépek
Ugyanezen a délutánon látható a Montázséhség nevű válogatás osztrák és magyar avantgárd rövidfilmekből és két filmtörténeti remekmű is. Věra Chytilová Százszorszépekje a káoszban látja meg a szépséget: két főhősnője Marie és Marie legfőbb vágya, hogy a társadalomból kitasztított, "romlott" nők legyenek, és univerzális rombolásba kezdenek, valóság és szürrealitás határán táncolva. Chytilová virágait Ingmar Bergman istennői, Liv Ulmann és Bibi Andersson követik a Personaban. A két főhős szinte csak arcközeliben van jelen a filmben, amiről csak rövid pillanatokra veszi el a kamerát. Hipnotikus mozdulatlanságukból hullámzó érzelmek olvashatóak ki - vonásaik változása művészi belső montázsként is értelmezhető.
Kovásznai György 1979-es Filmhu kedvenc Habfürdőjével veszi kezdetét a zárónap, ami egy zenés történet egy magabiztos menyasszonyról, egy kétségbeesett vőlegényről és egy aggszűz lányról, aki mindent felborít. A groteszk hangulat Kovásznai György utánozhatatlan kézjegye. Film és irodalom találkozásának jegyében vetítik ezután Enyedi Ildikó Téli hadjárat című Füst Milán adaptációját és Szemző Tibor Láthatatlan történet című filmjét, amely Hamvas Béla műve alapján készült. Délután Makk Károly tavaly Cannes-ban újravetített klasszikusa, a Szerelem látható, az estét pedig Gánóczy Mária festő életéről szóló dokumentumfilm, a Festői korszakok zárja, Forgács Péter rendezésében.
Borítókép: Vera Chytilová - Százszorszépek
