Vákuumzaj a Trafó Galériában
Február 6. – március 29.
„A munkások elhagyják a gyárat” című filmesszéjében a német dokumentumfilmes, Harun Farocki arra a megállapításra jut, hogy bár jóllehet a film hőstörténetét meghatározta az ipari munkások és a munka iránti figyelem, egy évszázaddal később ez az érdeklődés távolságtartásba, már-már érdektelenségbe fordult.

A modernitás után, a munkás társadalmi szerepének megváltozásával, formális tekintélyének elvesztésével releváns képzőművészeti ábrázolásai is megfogyatkoztak. Kerültek helyettük alkalmasabb hősök, látványosabb áldozatok. A munka fogalma végtelenné tágult, és a munkás ezzel párhuzamosan vált láthatatlanná. A művészetben a tényszerűen megváltozott körülmények dokumentálása könnyen szülhet egyfajta lakályos közönyt. Ez pedig kísértetiesen úgy működik, mint a beteljesítetlen forradalom hősei iránti nosztalgia: sikerrel óv meg minket attól a felismeréstől, hogy valahol mindannyian ilyen munkások vagyunk – még mindig. 

Résztvevő művészek: Doa Aly, Chen Chieh-jen, Csákány István, Harun Farocki, Isa Rosenberger, Artur Żmijewski


Négy Harun Farocki-film a Trafóban
Március 17-18.

Harun Farocki német dokumentum- és kísérleti filmes alkotó, író. Munkáiban a képek mögötti láthatatlan, de feltárható más képeket, szándékokat, hatalmi viszonyokat, a képolvasás és a filmnézés politikai és társadalmi beágyazottságát vizsgálja. Jellemzően archív anyagokkal, talált vagy újra-fellelt filmekkel dolgozik, filmesszéket vág és narrál, amelyekben a metaforikusan vagy leplezetlen didaxissal egymás mellé rendelt képek egymást értelmezik. Négy filmjének bemutatója a Trafó Galéria „Vákuumzaj” című kiállításához kapcsolódik, ahol „A munkások elhagyják a gyárat” című munkája látható.

A filmeket Bert Rebhandl filmkritikus vezeti be.
A bevezetők és a vetítések angol nyelvűek.
Jegyár: filmenként: 600 Ft, napijegy (2 film): 1000 Ft, a teljes programra: 1800 Ft

Március 17,. kedd, 18h

Haladék
Respite / Aufschub
2007
40min, beta, ff, néma

A „Haladék” annak a filmfelvételnek a feldolgozása, amelyet Rudold Breslauer, a holland Westerbork koncentrációs tábor egykori lakója a tábor SS parancsnokának megbízására készített. Az eredeti képkockák a vagonok ki- és berakodását, valamint a táborlakók életének legkülönbözőbb pillanatait rögzítik anélkül, hogy a halál, a félelem és kiszolgáltatottság nyilvánvaló jeleit tetten érhetnénk bennük. Ahogy minden kép, ezek a felvételek is szigorú szerkesztési elveknek engedelmeskednek. A táborélet és a termelőmunka bemutatása feltehetően náci propagandacélokat szolgált. Farocki kiemeli, hogy az ismert koncentrációs táborok képeinek emléke a nézőben minden bizonnyal felülírja a jelen dokumentumot, vagy legalább is konfliktusba kerül vele azáltal, hogy felidézi a halál megkerülhetetlen jelenlétét. Az a tény, hogy Breslauer maga is a koncentrációs táborok áldozata, és ennek ellenére – ha nem is önszántából – képes volt dokumentumfilmet készíteni a tábor hétköznapjairól, már önmagában figyelemre méltó. Farocki egyrészt új szempontokat kínál a koncentrációs táborok ábrázolásainak megszokott vizuális befogadásához, másrészt arról is szól, hogy a filmben megjelenő új ismeretek miként kompromittálódnak a már látott holokauszt-képek összefüggésében.
(forrás: http://www.farocki-film.de/)

Börtönképek
Gefängnisbilder / Prison Images
2000
60 min, beta, ff + színes

A film börtönökben rögzített képekből, játék- és dokumentumfilmek részleteiből valamint megfigyelő-kamerák felvételeiből áll. Új ellenőrző-technikákat, a személyazonosítás különféle módjait, elektronikus bokabilincseket és nyomkövetőket mutat be sorra. A mozit mindig is vonzotta a börtön. A mai börtönök tömve vannak megfigyelőrendszerekkel: a vágás nélküli képek monoton ritmusban követik egymást, és mivel sem az idő, sem a tér nem sűrűsödik bennük mesterségesen össze, különösen alkalmasak az inaktivitás jelzésére, amely a börtönlakók büntetésének mércéje. A kamera ismeri a normalitást és figyeli az ettől való eltérést. Jelenetek Genet és Bresson filmjeiből: a börtön mint az elfogadott szexuális minták áthágásának terepe jelenik meg, olyan helyként, ahol az emberek maguk teremtik magukat újra emberként és munkásként is. Jean Genet „Un Chant d’amour” című filmjében az őr önkielégítés közben látja a rabokat, akik tudnak erről, így egy peep-show szereplőivé válnak. Bresson „Un Condamné à mort s’est échappé” című filmjének főszereplője fogva tartásának eszközeit használja szabadulására. Ezek a toposzok több börtönfilmben feltűnnek. A modernebb börtönökben – mindezzel ellentétben – a kortárs videó megfigyelőrendszer a demisztifikálást szolgálja. (HF)

Március 18., szerda, 18h

Két háború közt
Zwischen zwei Kriegen / Between two Wars
1978
83min, 16mm, ff

„Két háború közt” című filmjében Harun Farocki a háborúk logikáját olvassa össze a termelés logokájával, mint amelyek az 1918 és 1933 közötti, háborúk keretezte időszak dinamikáját meghatározták. A didaktikus történetvezetés, a narráció és az asszociatív és analitikus montázs által a film azt a tézist írja körül, amely szerint az 1920-as évek elejére a kapitalista termelés egyre kevésbé vette figyelembe az emberek tulajdonképpeni igényeit. A racionalizálás és az érdekszövetségek létrejötte oda vezetett, hogy a termelési gépezet egyre inkább a háború céljainak rendelődött alá. (...) Míg a politikai és gazdasági döntéshozók e gépezet minél tökéletesebb kihasználásra törekedtek, a munkások azzal a kérdéssel szembesültek, hogy miként válnak ők maguk mindig és minden áron e mechanizmus kiszolgálóivá.
(Fatos Ustek: http://thelostmoment.blogspot.com/)

A látás útja
Wie man sieht / As you see
1986
72min, 16mm, ff + színes

„Egy film pornómagazinokban szereplő nőkről, akiknek van nevük, és tömegsírokba vetett testekről, akiknek nincs; gépekről, amelyek annyira csúnyák, hogy el kell őket takarni a munkások szeme elől, és olyanokról, amelyek túl szépek ahhoz, hogy a motorháztető elrejtse őket; technológiákról, amelyek a kéz és az agy közös munkáját feltételezik, vagy épp ettől akarnak távol maradni. Filmem egy esszé. A kortárs vélemény-ipar olyan, mint egy hatalmas torkolat vagy egy iratmegsemmisítő. Én a hulladékvadászatot viszem színre, szöveggé építem a töredékeket. A film számos részletből, kép-kép, kép-szöveg, szöveg-szöveg relációk által épül fel. Bőven akad benne min rágódni – a kevesebb több.” (HF)