Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy filmrendező szeretnél lenni?
A szüleim elmondása szerint már kétéves koromban eldöntöttem, hogy filmrendezéssel szeretnék foglalkozni. Ez azóta sem változott. A gyerekkori intuíció és a sok éves kitartás eredménye, hogy még mindig ezen a pályán képzelem el a jövőmet. Mivel kevés gyerekkori emlékem maradt meg, nem tudom felidézni, hogy pontosan minek a hatására kezdett el érdekelni a filmezés. A Vukot állítólag nagyon szerettem.
A szülővárosodban, Rimaszombaton milyen kilátásai voltak egy fiatalnak, aki a filmrendezői pályán akart elindulni?
Gyakorlatilag semmilyen, de ez nyilvánvaló, hisz középiskolába, egyetemre is általában elmennek más városokba, sőt a gimnáziumi osztálytársaim 70-80%-a nem maradt otthon. Szakmailag nem a szülővárosomban fejlődtem, ugyanakkor a filmjeimben visszaköszön a múltam, az ottani közeg. Alkotóként bármit be lehet keretezni a munkánkba, ettől válik személyessé.
A középiskola után a Besztercebányai Művészeti Akadémia dokumentumfilm-rendezői szakára jelentkeztél. Miért a dokumentumfilm irányába indultál el?
Szerettem volna megtanulni a filmkészítés technikáját. Ez megvalósult, mert a dokumentumfilm-rendező szakon a filmjeinkben az összes feladatot egyedül láttuk el. A Besztercebányai Művészeti Akadémián filmkészítő lettem, gyakorlati szakember. Utólag úgy érzem, hogy az ott megszerzett technikai tudással a birtokomban könnyebben el tudtam dönteni, hogy pontosan mivel is szeretnék foglalkozni. Emellett a dokumentumfilm egy csodás műfaj, amihez, amikor tudok, a mai napig néha-néha visszatérek.
Varga Gábor
Besztercebánya után a Színház-és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára jelentkeztél, végül a Freeszfe egyesület keretein belül szereztél diplomát Bécsben. Szakmailag mit adott az SZFE?
Az SZFE-n tapasztaltam meg először, hogy milyen érzés, amikor mentorok segítségével fejlődöm, akiknek az a legfontosabb, hogy felfedezzék a tehetségemet és bátorítsanak. Rendkívüli élmény volt és rengeteget segített az alkotói gondolkodásmód kialakításában. Szerintem erre csak kiscsoportos, minőségi és nagyon intenzív képzés során van lehetőség, mint amilyen az én képzésem is volt. Lényegében ebben az időszakban váltam alkotóvá.
Fél évvel azután, hogy elkezdtél az SZFE-n tanulni, jött a járvány, majd a modellváltás. Hogyan élted meg?
Amellett, hogy rengeteget fejlődtem ebben az intenzív időszakban, nagyon fárasztóak voltak ezek az évek. Egy teljesen új helyzetbe kerültünk, a filmkészítést, mint kreatív, csoportos élő munkát át kellett helyeznünk egy magányos online térbe, a tantermeket pedig le kellett váltani egy olyan képzésre, ami rugalmasan alakult és próbált helytállni minden felmerülő kérdéssel szemben. Mindenki részéről nagy erőfeszítés volt így elkészíteni a vizsgafilmeket.
Nagy Viktor Oszkár, Szász János és Janisch Attila voltak az osztályvezető tanáraid. Milyen rendezői attitűdöt tanultál tőlük?
Egyikük sem próbálta ránk erőltetni a saját látásmódját. Mindhárman eltérően gondolkodnak a filmrendezésről és az osztály is nagyon sokféle volt. Ennek köszönhetően egy rendkívül inspiratív közegben tanultunk egymástól és találtuk meg a saját hangunkat. Ha van olyan, hogy rendezői attitűdöt tanultam tőlük, akkor az a kíváncsiság és nyitottság lenne.
A diploma megszerzése után egy ösztöndíjas képzésen vettél részt Németországban. Milyen tapasztalatokat szereztél kint?
A képzésre a világ minden tájáról érkeztek fiatal filmesek. Azt tapasztaltam, hogy ugyanazokkal az emberi kérdésekkel, vágyakkal érkeztünk, függetlenül attól, hogy melyik kontinensről származunk. Számomra ez volt a legtanulságosabb, hogy mennyi mindenben hasonlítunk egymásra. Úgy érzem, ennek a képzésnek köszönhetően sokkal felkészültebb vagyok, tágabban látom a világot, és talán kevesebbet panaszkodom. Mindemellett jó volt megtapasztalni, mekkora támogatást élveznek a német diákok, és hogy filmet nem lehet pusztán elhivatottságból készíteni, a megfelelő anyagi háttér nélkül vagy a minőség vagy a munkakörülmények romlanak.
Cicaharc
A 2024-es Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon mutatták be a FreeSZFE-s diplomafilmed, a Cicaharcot, ami két idős asszony és egy macska történetén keresztül a magányról szól. Ez a téma hogyan került a látókörödbe?
Korábbi filmjeimhez, a Csendes környékhez és a Nagyapám kertjéhez hasonlóan ezt is részben a mindennapjaim ihlették. Bevillant egy szituáció, egy olyan szerelmi háromszög, amiben két idős nő küzd egy macska kegyeiért. Ezt nagyon viccesnek találtam. A téma amiatt volt aktuális, mert egyedül költöztem Budapestre és kezdtem el tanulmányaimat az SZFE-n, ami számomra egy nagyon új környezet volt, majd fél évre rá jött a koronavírus, a karantén, a bezártság, az egyetemfoglalás. Aztán ahogy készítettem a kutatómunkát, egyre jobban gazdagodott a film. Az íróval, Kocsányi Andrással beszélgettünk a nagymamáinkról. A faluban meséltek mások nagymamái a hagyományaikról, és közben egyre jobban éreztem, hogy ez a film rendkívül aktuális és fontos. Az elidősödő vidék, a külföldre költöző fiatalok szintén témái a filmnek.
Hollywoodban volt a Cicaharc premierje. Hogyan jött a lehetőség, hogy az Egyesült Államokban debütáljon a filmed?
Sok nemzetközi fesztiválra beneveztem. Később kaptam egy e-mailt, hogy beválogatták a filmet egy kaliforniai filmfesztiválra. Aztán tovább olvasva az emailt veszem észre, hogy az esemény Hollywoodban lesz, a neve HollyShorts. Nagyon meglepődem. Először arra gondoltam, hogy véletlenül egy teljesen komolytalan fesztiválra neveztem, ahol majd egy kocsmában vetítik le a filmem. Épp kint voltam Németországban egy ösztöndíjas képzésen és a tanárommal rákerestünk, akkor tudtuk meg, hogy egy Oscar-kvalifikáló fesztiválról van szó, aminek ráadásul Hollywood ikonikus mozija, a Chinese Theatre ad otthont. Ami számomra nem annyira fontos, de mivel misztifikálva van ez az egész, erősen hatott rám érzelmileg.
Milyen szempontok alapján kerested a két főszereplőt, és hogyan esett a választásod Pogány Juditra és Nagy Marira?
Volt egy elképzelésem, hogy milyen humor jellemezze a filmet. Az volt a célom, hogy a Cicaharc egyszerre legyen vicces és érzékeny. Ennek megfelelően kerestük a színészeket. Elkezdtem gondolkozni a barátaimmal és tanáraimmal, hogy kik lennének a legjobbak ehhez a filmhez. A megálmodott filmemben is Pogány Judit és Nagy Mari volt a két főszereplő, akik szerencsémre vállalták is a szerepet. Ebben a felállásban szerintem csak így lehetett dolgozni. Két ilyen tehetséges színészt nem hívhatok fel azzal, hogy „huszonhét éves vagyok, most forgatom a diplomafilmemet, behívnálak egy castingra másik öt nagyágyúval, kérlek tanuld meg a szöveget!” Mindenképp velük szerettem volna ezt a filmem elkészíteni. Természetesen egy fiatalabb, vagy teljesen amatőr színészt sem így hívok fel.
Nagy Mari és Pogány Judit a Cicaharc című filmben
Pályatársad, Korom Anna említette, hogy volt benne félelem az idősebb színészektől. Te éreztél hasonlót fiatal rendezőként, amikor a Cicaharcot forgattátok?
A Csendes Környéket Ujlaki Dénessel forgattam, aki szintén hatalmas név a hazai színészek között. Ott még volt bennem félelem, de azóta nem érzem ezt. Őszinte kíváncsisággal és lelkesedéssel szeretnék filmeket készíteni. Keresem azokat az alkotótársakat, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. Van, amikor egy tizenéves rendezőasszisztensben látom ezt meg, máskor pedig egy hetvenéves színészben. A közös alkotás szeretete képes összekötni a teljesen kezdő filmest és a több évtizedes tapasztalattal rendelkező művészeket is.
Milyen helyszínt képzeltél el a filmhez és hol forgattatok?
Nógrád megyében kerestünk helyszínt, többek között azért, mert közel van Budapesthez. Faluról falura bicikliztem. Elmentem a polgármesteri hivatalokba, figyeltem az utcákat, a hangulatokat, beleszagoltam a levegőbe. Kétbodonyban találtam egy szimpatikus szálláshelyet. Meséltem a filmről a szállásadónak és elkezdtünk közösen ötletelni a helyszínről. Elvitt Marika nénihez, aki elkezdett történeteket mesélni és megkínált a süteményéből, aztán egyre több helybélit ismertem meg. Amikor legközelebb az operatőrrel visszatértünk a községbe, már pálinkát is kaptunk a sütemények mellé. A helybéliek népi ruhába öltözve fogadtak minket. Végül két településen, Kétbodonyban és Kisecseten forgattuk. Azt éreztük, hogy ez a két község olyan értéket őriz, ami kihalóban van, ezért meg kell ragadni és filmre kell vinni, még ha csak arra a tíz másodpercre is, amíg például Marika néni megjelenik a képen. Ezek az idősek megélték a világháborút, sok nehézségen mentek keresztül és elképesztő munkamorállal és emberi tartással bírnak. Öt, tíz év múlva már nagyon kevesen lesznek ebből a generációból köztünk.
Cicaharc
Mit jelent számodra, hogy a Friss Húson te nyerted a legígéretesebb 30 év alatti rendező díját?
Őszintén az ilyen elismerések segítenek, amikor az alkotói folyamat során nehézséggel nézek szembe. Úgy érzem, jó dologgal foglalkozom, és további kitartással tölt fel. Másrészt pedig felelősséget is ruház rám, mintha az elkövetkezendő években be kellene váltanom egy „ígéretet.” Valószínűleg még ülepednie kell kicsit az élménynek, és akkor jobban tudok majd válaszolni erre a kérdésre.
A Csendes környék volt az első olyan rövidfilmed, amit fesztiválokra is beneveztél. A film egy apa-fiú kapcsolatról szól. Mi adta az inspirációt?
Egy iskolai feladat keretében a forgatókönyvírók hoztak történetet és abból kellett filmet készítenünk. Nagyon inspiráló hatással vannak rám az alkotótársaim. Szeretem, amikor becsatornázódik a „közösbe” az egyéni alkotói energia. A Csendes környék a kommunikáció nehézségeiről és képtelenségéről szól. Biró Zsombor Aurél a koronavírus-járvány első félévében írta a forgatókönyvet és utána forgattuk le a filmet, amikor nyáron jöttek az enyhítések. A karantén és a bezártság után egyre jobban elkezdett foglalkoztatni az élő kommunikáció és annak hiánya, mint téma. A járvány sok olyan jelenségre hívta fel a figyelmemet, ami már előtte is érdekelt, de a bezártság alatt még fontosabbá vált számomra.
Csendes környék
A Nagyapám kertje című rövid dokumentumfilmed egy járvány alatti karanténnaplóból indult ki és nagyapád mindennapjait, valamint kettőtök kapcsolatát mutatja be. Mi érdekelt az ő történetében?
A Nagyapám kertjét a járvány miatti lezárások első szakaszában kezdtük el forgatni. Mivel az idősek különösen veszélyeztetett korosztálynak számítottak, nem volt szabad találkozni a nagyszüleinkkel. Felmerült bennem a kérdés, hogy mikor máskor találkoznék nagyapámmal, ha nem most, amikor hónapokig otthon kell ülnöm és maximum a kertbe mehetek ki? Különböző óvintézkedések mellett elkezdtem egyre több időt tölteni vele és egy iskolai feladat keretében karanténnaplót vezettem róla. A nagyapám az egyikben azt mondta, olyan szép és teljes életet élt, hogy bármikor itt tudná hagyni ezt a világot. Ez az elégedettség, valamint az élet és a halál körforgásának elfogadása nagyon megérintett és ez ihlette a filmet. A Nagyapám kertje segítségével sokat fejlődtem abban, hogy képes vagyok meglátni a valódi értékeket. Egyszer én is olyan elégedett szeretnék lenni az életemmel, mint ő. Ezt az állapotot el lehet érni és másoknak is meg szerettem volna mutatni. Nem számítottam rá, hogy az én személyes történetem még a külföldi fesztiválok közönségét is megérinti majd.
Feltűnt a filmben, hogy a nagypapád mennyire komolyan veszi a forgatást. Neki miért volt fontos, hogy elkészüljön ez a film azon túl, hogy neked segítsen?
Szerintem neki igazán az volt a fontos, hogy nekem segítsen. Akkor még nem gondoltam volna, hogy nemzetközi fesztiválokon vetítik majd a filmet, a nagyapám pedig végképp nem.
Mit szólt hozzá, hogy ennyien megismerték a történetét?
A saját szereplése nem foglalkoztatta, inkább az én sikeremnek örült.
Nagyapám kertje
Az időskor és a családi kapcsolatok visszatérő témái a filmjeidnek.
Eddig drámákat készítettem és egy groteszk vígjátékot, ami szintén elég drámai. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy az eddigi munkáimban miért az idős embereken és a családi kapcsolatokon volt a hangsúly. Szerintem a műfaj is meghatározta, hogy miről készíthetek filmet. A filmes világon kívül más életterületekben szeretek dolgozni, az eddigi kedvencem az volt, amikor síoktatóként tanítottam gyerekeket, akkor voltam a legboldogabb. A civil és az alkotói életemben eltérő témák, korosztályok érdekelnek.
Milyen filmeken dolgozol jelenleg?
Egy a dunaszerdahelyi maffiáról szóló rövidfilmet készítek elő, ami egy táncfilmes elemekkel dolgozó gengszterfilm lesz és Szlovákiából kaptunk rá támogatást. Ha minden a terv szerint halad, akkor februárban leforgatjuk. Emellett írjuk az első nagyjátékfilmem forgatókönyvét, egy időutazó bányászról, ami az Inkubátor Program keretében készül. Humorában ez a filmterv nagyon hasonlít a Cicaharchoz, vagy egy fokkal még bátrabb is annál.
