A magyar film helyzetéről, a támogatás lehetőségeiről folyt beszélgetés az Aktuálisban Enyedi Ildikó filmrendező és Várhegyi Attila államtitkár részvételével.

Közel 3 milliárdba kerül két pályázat nélküli, állami támogatással készülő film (Hídember, Bánk bán), miközben holtpontra jutottak a filmtörvénnyel kapcsolatos tárgyalások és nincs egyetértés abban, hogy ki, milyen szempontok szerint döntse el a támogatás módját és összegét. A legnagyobb vitát az váltotta ki az elmúlt hónapokban, hogy a Magyar Mozgókép Alapítvány eddigi – egyébként igen kevés – éves támogatása 1 milliárd forintról emelkedjék 3 milliárdra, ennek fejében azonban a minisztériumnak (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) döntő helyzete legyen abban, hogy a támogatásra szánt összeget hogyan osszák szét.
A kormány és a filmszakma között egyre mélyül a szakadék, miközben világos, hogy önálló nemzeti filmipar egyszerűen nem létezhet állami finanszírozás nélkül. A hogyan tovább költői kérdésére pro és kontra Baló György kereste a választ.

Várhegyi elutasította azt a feltételezést, miszerint a kormány kvázi – merthogy pályázat az nem volt - megrendelte az említett filmeket. Szerinte pusztán arról volt szó, hogy az illető producerek, rendezők bekopogtak hozzájuk a javaslattal, nekik megtetszett, és persze támogatták. A két legújabb filmötletre (Mátyás, Bethlen) már lesz pályázat is, itt viszont a téma az ő választásuk.
Enyedi szerint Bereményi Géza (a Hídember rendezője) valahogy jobban érezte volna magát, ha lett volna pályázat, most kisimultabb lenne lelkileg. (Vajon ezt Bereményi mondta neki? Ha annyira feszélyezte volna őt a helyzet, el sem vállalta volna a felkérést.) Aztán azzal folytatta, hogy az utóbbi 10 év kultúrpolitikája hihetetlen közönnyel viseltetett a film iránt, és a szakma is nagyon megosztott volt. De kezd változni a helyzet, ezt jelzi most a minisztérium javaslata elleni egységes kiállás. Az összefogás pedig nagyon szükséges, mint pl. a cseheknél vagy lengyeleknél, ahol sokkal előbbre tart a film, mint nálunk.

Várhegyi, visszatérve a támogatásra, elmondta: igaz az, hogy a Bánk bán és a Hídember megközelítőleg 2 és fél milliárdba kerül, de ehhez most hozzáadódik a tervezett és ígért 3 milliárd is, vagyis megközelítőleg 6 milliárd forintnyi támogatásról van szó. Ami a 97-es 700 millióhoz képest nem semmi. Kifejtette azt is, hogy a készülő és sokat vitatott filmtörvény lényege nem az, hogy ki és hogyan dönti el a finanszírozás módját. A törvénynek két változata készülhet el: az egyik szerint csak a játékfilm kapna támogatást, a másik szerint viszont a film egésze (vagyis a játék-, a dokumentum- és az animációs film, illetve a gyártás, az előkészítés stb.). Ez a lényeg, erről folynak a jelenlegi tárgyalások. A filmtörvény egyébként várhatóan 2002 őszére készül el legelőbb.
Enyedi kifogásolta, hogy a tárgyalások eddigi szakaszaiban a szakmát teljesen kihagyták, azt sem tudták, miről van szó (megjegyzem, a filmszakma képviselői is részt vettek rajtuk). Kérdéseikre folyamatosan kétértelmű válaszokat kaptak, bizonytalanok voltak, teóriákat gyártottak. Várhegyi szerint viszont a minisztérium nem titkolt semmit.

Enyedi, arra a kérdésre, hogy a szakma elfogadja-e a minisztérium „bábáskodását” a támogatás elosztása felett, az felelte, köszönik, de nem szeretnék a minisztériumra ezt a terhet róni.
Várhegyi elmondta, hogy ők nem beleszólni akarnak a szakma dolgaiba. Csak az eddigi nagyon rossz rendszert megváltoztatni. (És tény az, hogy az elmúlt években a támogatás elosztása katasztrofálisan történt.) A döntést – szerinte – a szakmára lehet bízni megfelelő felelősségviszonyok alapján. Vagyis a producereknek anyagi felelősséget kell vállalniuk, ellenőrizni a pénzek megfelelő elosztását stb.
S hogy lát-e a szakma kompromisszumos lehetőséget? Enyedi szerint muszáj, hogy legyen ilyen. Mert a nézők már nagyon várják a magyar filmeket.
(internetto)