Veronica Mars

Míg a kilencvenes évek elején a tévésorozatok legmeghatározóbb gyilkossági rejtélye Laura Palmer halála volt, két évvel ezelőtt egy időközben nem kevésbé kultikus sorozat újabb kérdést tett fel: ki ölte meg Lilly Kane-t? Szerencsére a gyilkos személyére hamarabb derült fény a kaliforniai Neptune-ban, mint a washingtoni Twin Peaks-ben. A szarkazmusában és tekervényes cselekményszövésében valamelyest Lynch klasszikusát idéző, egyébiránt másban arra távolról sem emlékeztető noir sorozatban a főhős Veronica egy évad, azaz 22 epizód alatt kinyomozza a rejtélyt.

Veronica Mars egy távolról sem átlagos diáklány. Míg más korabeli leányzók az első randikkal és a megfelelő szájfény kiválasztásával vannak elfoglalva, ő másodállásban magándetektív édesapja irodájában dolgozik. Elméletben titkárnőként, a valóságban azonban egyre több valódi bűntény felgöngyölítését vállalja magára.

Mindeközben persze milliónyi magánéleti problémával küszködik. Itt ütköznek ki az első sajátosságok a látszólag könnyed, szappan-szerű tinisorozat-koncepcióban. Míg máshol az első szerelem, esetleg merészebb szériák esetében deviáns szülők illetve lelki sérült tanárok okozzák a főhősök problémáit, Veronica élete szinte maga a pokol.

Nem egy laza, szombat délutáni tinisorozat

Egy évvel ezelőtt legjobb barátnője, Lilly, titokzatos körülmények között meghalt. Élete szerelme, Duncan, az áldozat bátyja azóta sem tudta megbocsátani Veronica apjának, aki akkor a város seriffje volt, hogy a családot gyanúsította a halálesettel összefüggésbe hozható konspirációval. Veronica az összes barátját elveszítette. Ám az igazi sokk ezután következett: minden előzetes jel nélkül édesanyja egyik napról a másikra eltűnt. Veronicát pedig egy évzáró iskolai buli alkalmával valaki elkábította és megerőszakolta.

Nem egy laza, szombat délutáni tinisorozat felütése. Ezek a látszólag egymástól független események tetejében nagyon is összetartoznak. Ahogy az első évad cselekményei kibontakoznak, egyre gyorsuló tempóban halad a sztori a valóban sokkoló végkifejlet felé. A hálózatos tévédrámákat egyre inkább eluraló esetleges cselekményvezéreltséggel szemben a Veronica Mars a teljes évadra szóló történettervezés iskolapéldája. Mesteri, ahogy az egyes történeti elemek szép lassan mind a helyükre kerülnek a különösen felzaklató évadfináléban.

A sorozat kreátora, Rob Thomas, és csapata ráadásul még ennél is előrébb gondolkodnak a cselekmény szempontjából. Még bőven az első évad írása közben, amikor még korántsem volt biztos, hogy lesz második is, már tisztában voltak vele, ki lesz a második évad átívelő bűnügyi történetének elkövetője. Ez teszi lehetővé az óramű pontosságú cselekményszerkesztést.

Egyre gyorsuló tempóban halad a sztori a sokkoló végkifejlet felé

Az átívelő nagy bűnügyi és magánéleti szálakon túl minden epizódban van egy hagyományos krimisorozatokat idéző zárt történeti vonal is, az úgynevezett „mystery of the week”. Mivel a széria léte egyre bizonytalanabb, a pár héttel ezelőtt indult harmadik évadban ezek szerepét az alkotók felerősítették, a folytatásos történetszálakat pedig lerövidítették. Így a teljes szezonon áthaladó fő nyomozási szálakat hat epizódot átívelő kisebb volumenű történetek váltották fel.

Az írás, a dráma minősége azonban mit sem változott. Noha az új évad kezdetétől fogva Veronica immár a helyi egyetem hallgatója, az okosan minden történetbe beleszőtt osztályegyenlőtlenségek, faji ellentétek problematikája, a fogyasztói társadalom maró kritikája és a sajátos humor még mindig meghatározzák az egyes epizódokat.

Az első két évad főcímdalát (Dandy Warhols: We Used to Be Friends) lelassítva újrakeverték, a főcímet magát pedig sötét tónusokkal, film noirt idéző látványvilággal koncepcionálták újra, utalva a széria érettebb, még vészjóslóbbá váló tónusára. Az első nagy rejtély a harmadik szezonban egy sorozat-erőszaktevő rémtettei körül bonyolódik a kollégiumban, miközben Veronica apja, Keith egy szövevényes összeesküvésbe keveredik.

Az átgondolt, többszörösen megcsavart cselekményvezetés garantálja, hogy sosem az a bűnesetek megoldása, amire a néző vár. Joss Whedon tévés szuperproducer szerint „soha nem kötött le ennyire egyetlen olyan sorozat sem, amit nem én készítettem, talán még azoknál is jobban. Ezek a fickók ijesztő módon értik a dolgukat. Ez a tévésorozatok Harry Potterje.” Míg Kevin Smith a következőket nyilatkozta: „Simán a legjobb sorozat a tévében, a bizonyíték, hogy a tévé sokkal jobb is lehet a mozinál.”

Valódi gyémánt az elkeserítő rating ellenére is

Az elképesztően fényképezett, tinisorozatokat és noirokat egyszerre idéző látványvilág, az aprólékos rendezői munka magától értetődik ma már. A minőségről a sorozat vezető producere, a többek között a Mátrix-trilógiát is jegyző Joel Silver gondoskodik. A színészi játék ugyancsak minőségi, a teljes szereposztás telitalálat. A Veronicát alakító Kristen Bell tehetsége és képességei epizódról epizódra nyilvánvalóbbak. 

Ahogy azt az igazán úttörő sorozatok esetében lassan el kell fogadnunk, a lojális rajongóbázis (sokan, nem elegen) és a szinte kizárólag szuperlatívuszokat használó sajtóvisszhang (Time magazin: „Egyike a legjobb hat tévésorozatnak”) ellenére a Veronica Mars állandó nézettség-problémákkal küszködik. Szerencsére a sugárzó hálózat (az első két évadban a UPN, majd annak a WB csatornával való összeolvadását követően idéntől a CW) vezetői szemmel láthatóan tisztában vannak vele, hogy valódi gyémánt van a birtokukban, így az elkeserítő rating mellett is újra és újra meghosszabbították a rendeléseket. A network televíziózás farkastörvényei szerint azonban ez sem garantálhatja a folytatást.

Ez a sorozat vélhetően semmilyen módon nem fog eljutni hazánkba (ami az egyre botrányosabb szinkronokat figyelembe véve talán jobb is), de akit igazán érdekel, könnyedén megszerezheti az első két évadot bármelyik netes csomagküldő oldalról – sajnos csak eredeti nyelven. A Veronica Mars egyike a legaddiktívabb szériáknak. Hihetetlenül könnyű belecsavarodni Neptune városka magával ragadó atmoszférájába, az intrikáktól hemzsegő szövevényes cselekménybe és természetesen minden idők legokosabb szőkéjébe.