Vincent Gallo színész, rendező, író, producer, képzőművész, zeneszerző és még ki tudja, mi, őrületes weboldala és meghökkentő szolgáltatásai sem fedik le szerteágazó munkásságát. A New York állambeli Buffalóban született, 12 évesen már a helyi maffia tagja volt, majd a Forma 2-es motorversenyek világából fordult a festészet és a filmművészet felé. Egy interjúban elmondja, hogy ha sikeres hollywoodi filmsztár lehetne, akkor magas gázsiért vállalna szerepeket, drága autókat vezetne és szép nőkkel lógna, de arról is beszél, hogy egyszer Párizsban megnézett negyven Ozu-filmet egymás után eredeti nyelven, és élete egyik meghatározó élménye volt.
Promises Written in Water
Agresszió és gyengédség (Buffalo ‘66, 1998), pornográfia és pátosz (The Brown Bunny, 2003) találkozik filmjeiben, az általa játszott karakterek és a szerző közötti egyenlőségjelet pedig nehéz nem odatenni. Utolsó egész estés filmjét, a Promises Written in Water-t 2010-ben, premierje idején csak Torontóban és Velencében vetítették, mert utána úgy gondolta, inkább ne mutassák be sehol. Bemutatott filmjeinek és rövidfilmjeinek (Honey Bunny, Live Love Drive) ő a főszereplője, rendezője, írója és zeneszerzője is. Kétségtelen, hogy Gallo szereti magát nézni és szereti ha ő is (női) tekintetek tárgya, mégis nehéz elmenni amellett, hogy ez a fajta önfelvállalás mennyire bátor és punk gesztus. A tiszta önkifejezés iránti vágy minden filmjében visszaköszön, minden alkotása intim vallomás a szerelem iránti sóvárgásról, a magánytól való viszolygásról vagy éppen az öngyűlöletről.
The Brown Bunny
Gallo gyakran beszél az abúzusról, amit a családjában megélt, a sajtóval és a nyilvánossággal való viták sem idegenek tőle, a The Brown Bunny híres-hírhedt orális szexjelente miatt kivetette magából a művészvilág. Idén vállaltan támogatta Trump elnökségét és épp benne van egy castinggal kapcsolatos botrányban is. Amennyire ellentmondásos alak ő, annyira az a filmes életműve és a Buffalo ‘66 megítélése is. A főszereplő Billy egy ártatlanul elítélt szociopata férfi, aki arra vágyik, hogy szeressék, miközben minden gesztusával ez ellen dolgozik. A Gallo által alakított, börtönből szabaduló Billy Brown már kiengedése után pár órával elrabol egy tinilányt, kényszerítve őt, hogy játssza el a feleségét a szülei előtt. Az ártatlan, de különös erőt sugárzó Christina Ricci Layla szerepében pedig nemcsak, hogy megy a játékkal, hanem egy pillanatra sem akarja szem elől téveszteni Billyt. Pedig hiába az objektíven vonzó külső, Billy mániákus, agresszív, őrjöngő, manipulatív, és gyerekes. A miértre elég hamar fény derül, hiszen a férfi a börtönből egyből a szüleihez megy, magával rángatva órákkal előtte elrabolt feleségét.
Buffalo '66
Nem kell pszichológusnak lenni, hogy értsük: Billy abuzív viselkedésének gyökerei a családi fészekből erednek, szüleinek – Ben Gazzara és Anjelica Huston fantasztikus párosa – minden gesztusa szeretet nélküli. Döbbenetes nézni a vacsorajelenetet (amit egyébként Gallo szüleinek buffalói valódi lakásában forgattak), a Billy iránti közönyt, az érdeklődés teljes hiányát, tükörben a szirupos kedvességgel, amivel „feleségét” fogadják. Gallo a vacsorajelenet alatt vizuálisan is leválasztja a két magatartást, az ebédlőasztalnál több triptichont kreál, mindig kihagyva az asztalnál ülő negyedik szereplőt. A család így sosincs igazán együtt, a kamera mindig valaki helyén ül, mégsem szolgál nézőpontként, ezáltal a rendező képileg teremti meg az elidegenítést. A klasszikus narrációt Billy fel-feltörő gyerekkori emlékei szakítják meg, amik lassan lepik el a képet, akárcsak a férfi tudatát.
A Buffalo ‘66 két teljesen diszfunkcionális ember véletlenszerű találkozásának története. 24 óra, egy családi ebéd, egy bowlingozás, egy forró csoki egy bisztróban, egy hotelszoba és egy (szinte) gyilkosság krónikája. Billyt a szüleinek való célt nem érő megfelelés és az őt börtönbe juttató maffia iránti bosszú hajtja. Laylát a férfi sebezhetősége iránti empátiából táplálkozó szerelem. Talán. Nehéz nézni, ahogy a férfi a lánnyal bánik, és problémás azonosulni ezzel a végtelenül narcisztikus karakterrel. „Vegetáriánusok a szüleid? Remélem, mert én sosem eszem húst” – mondja Layla még az autóban, elrablása után pár perccel.
Buffalo '66
Aztán Billy végignézi, ahogy Layla megeszi a húst a családi vacsorán, de majd mikor Billy kimegy telefonálni a másik szobába, váratlanul nagyot hazudik a szüleinek. Szeretetből vagy bosszúból, ki tudja, de Layla mikrolázadásai adják a film legtöbb komikus és megható pontját, ezekből pedig bőven van. Layla Brown családdal való találkozása egy klipszerű epizódban éri el a tetőpontot, amikor az egykori bárénekes apa Sinatrát megszégyenítő búgó hangon énekli a Fools Rush In című slágert Laylának, mindezt Billy gyerekszobájában. A jelenet még erősebb annak tudatában, hogy Ben Gazzara énekhangját Vincent Gallo apja szinkronizálja.
Christina Ricci a forgatás alatt 17, Vincent Gallo 36 éves volt, egy ilyen viszony ma már semmilyen szűrőn nem menne át Hollywoodban, sőt, 1998-ban sem nézte mindenki jó szemmel. A film és a rendező egyik legnagyobb ellensége, Roger Ebert a film bemutatója idején megjelent kritikában írja, Ricci úgy van felöltöztetve, mint egy „prosti Barbie”. És bár gyakran érik kritikák a lány karakterének tárgyiasítását, ha figyelünk, észrevesszük, hogy bár keveset beszél, de Ricci jelenléte sokszor ledominálja Gallót. Ráadásul övé a film egyik csúcspontja, az ikonikussá vált sztepptánc a King Crimson Moonchild című dalára.
Layla százszor megszökhetne, mégsem teszi, mi meg kisétálhatnánk a moziteremből, de nem fogunk. Lance Acord operatőr (Adaptáció, Marie Antoinette, A John Malkovich-menet) mágikus képei érik el, hogy be akarjuk fogadni ezt a komikusan lehetetlen viszonyt. Gallo kísérleti ötletei, humora, a klasszikus narráció megtörése iránti törekvése és vasárnap délutáni álmodozásra alkalmas zenéi pedig azt, hogy ne felejtsük el. A Buffalo ‘66 egyik kezével pofoz, a másikkal simogat.
Minden képe igaz és őszinte, olyan, mint közelről nézni egy gyönyörűen fényképezett, gyógyulni nem akaró sebet. Billy nem javul meg igazán, nem szépeleg, nem akar jobbnak látszani. A kiskutyájával kamerába néző kisfiúból felnőtté érett férfi ugyanolyan esendő, de nem bűntelen. Pátosz helyett a film két véget is felajánl a nézőnek – mindenki válassza ki a sajátját.
A Buffalo '66 egyetlen alkalommal újra látható mozivásznon: a Corvin moziban november 15-én vetítik a CineKorda-sorozat keretében. Jegyek még kaphatók a mozi honlapján vagy személyesen a Corvin jegypénztárában.
