Ezt a vonalat folytatja a Virágvölgy férfi főhőse, a nagybátyja gyámságában, egy pesti munkásszállón élő és kétkezi munkát végző Laci (Réti László), aki helyett a nagybácsi gyűjti be a fiút illető segélyeket. Az önálló döntések jogától szellemi korlátai miatt megfosztott fiú több felelősségre és lehetőségre vágyik az életben. Ekkor hozza őt össze a sors Biankával, a szabadszellemű, öntörvényű tinilánnyal (Berényi Bianka), aki hirtelen felindulásból vagy szimpla unalomból elrabol egy pár hónapos csecsemőt. A helyzet súlyának felmérésére képtelen Laci a lány segítségére siet, és a furcsa páros szedett-vedett családként próbál a semmiből pénzt és otthont találni mindhármuk számára.
Bianka, a lakótelepen felnőtt, önjelölt femme fatale egyre nagyobb bűnökbe sodorja az ártatlan Lacit, útjuk a hazugságok sorozatára, az impulzív lány döntéseire épül, és halad előre a boldogság egyre reménytelenebb célja felé. A valóságban paralimpikon Réti László csendessége remek összhangban van Berényi Bianka vadságával. A két éve a Cool Listát vezető színésznő/modell/énekes korábban az Instagramon publikált nyers képeivel, és őszinte, szókimondó, kontrollálhatatlan személyiségével vált ismertté, Csuja László a Virágvölgy forgatókönyvét már kimondottan a lányra és és partnerére formálta.
Berényi Bianka flegmaságba futó lazasága, sajátos hanghordozása, a vásznon átütő karakteressége Méhes Marietta (az Eszkimó asszony fázik vagy a Kutya éji dala főszereplője, a Trabant zenekar egykori énekese) alternatív világát idézi. Egyedisége, utánozhatatlansága kel életre az öntörvényű tinilány személyében. Mindaz, ami Mariettát anno sztárrá tette, és ami miatt mások egy percet sem bírtak belőle elviselni, ez jelenik meg Biankában, aki a valóságban ugyanúgy megosztja a környezetét, ahogy majd minden bizonnyal a film nézőit is.
Ahogy a road movie, a noir és egy letisztultabb tinifilm műfaja keveredik, annál is érdekesebb, amiképp a magyar szocio világ és az elemelt, mágikus hangulat él békésen, egymás mellett: a ragadós padlójú kocsma vagy a munkásszálló világa, karaoke a kempingben vagy a mutyi alapon működő építkezés, mellette egy virágkoszorúkkal teli, idilli lét, a civilizációtól távoli lakókocsi szűk környezete. Mindez Csuja László és Nagy V. Gergő forgatókönyvén kívül nagyban köszönhető Vass Gergely operatőr Budapestet és környékét buja, ismeretlen vadonként lefestő képeinek.
A kelet-európai road movie összemosása egy kis hétköznapi varázslattal, egy szép lánnyal, vagy egy gyerekkel visszatérő elem a nemzetközi fesztiválokon vetített filmekben, és kifejezetten jó látni, hogy egy elsőfilmes rendező ismeri, de nem majmolja a nemzetközi mintákat, hanem saját stílusára és magyarságára formálja az összetevőket. A történet sodrása néhol ugyan lelassul, és a csecsemő jelenléte is lehetne hangsúlyosabb. Néhány elvarratlan szál, mint a kapzsi nagybácsi vagy az anya hiánya, hagyhat bennünk hiányérzetet, de nem ezek jutnak az eszünkbe, ha visszagondolunk a Virágvölgyre. Inkább az olyan pillanatok, mint amikor a két törvényen kívüli fiatal teli torokból énekli a mikrofonba, hogy „milyen jó jó jó jó, de jó nekem".
