Mind újságíróként, mind vitavezetőként elkeserít, hogy láthatóan senkit sem érdekel: a vitákon társadalmi munkában dolgozó, így több alkalommal a sajtóvetítésekről is lemaradó, önmagukból akaratlanul is bohócot csináló kritikusok, filmes szakemberek mellett a disputákra meghívott (?) rendezők számára is milyen megalázóak a burleszkszerű ankétok. A kínos helyzetek elkerülésének kivédésére felvetett azon ötletet, hogy a vitavezetők értesítsék az alkotókat arról, hogy csellengjenek már a környéken, amikor filmjeikről társalognak, különös tekintettel az üres széksorokra, nonszensznek ítélem.