filmhu: A filmjei általában a XX. század német történelmének fordulópontjai körül játszódnak. Német történelmi filmek rendezőjeként tekint magára?

V.S.: Elsősorban nem kordokumentumként használható filmeket akarok készíteni. Engem leginkább a szélsőséges konfliktussal terhelt helyzetekben viselkedő emberek sorsa érdekel. Persze emellett természetesen érdekelnek a történelemi összefüggések is.

filmhu: A lövés utáni csend szintén egy, a német történelemben fontos korszakot idéz fel, és emellett baloldali beállítottságú, sőt szélsőbaloldali a főszereplője. Önre mennyire hatottak a baloldali eszmék?

V.S.: Nem tagadom, hogy alapvetően baloldali beállítottságú voltam már 1968 előtt is, amihez hozzájárult, hogy Franciaországban éltem. Éppen akkor zajlott az algériai háború, ami egy elszakadni akaró gyarmattal szemben folyt, és ebben a helyzetben az is nyilvánvaló volt, hogy kivel rokonszenvez az ember. Erre ’68 ráerősített, és a baloldaliság sokáig meghatározó volt az életemben. Viszont már a berlini fal leomlása előtt bő tíz évvel megértettük, hogy a szocialista eszme megvalósításából nem lesz semmi. Szépen lassan rájöttem arra, hogy a marxi ideológia lapján a világ összes problémája nem válik megoldhatóvá. Körülbelül húsz évembe telt, mire felfogtam, hogy egy ideológia soha nem lehet jó válasz. Azt gondolom, hogy minden helyzet egyedi, és az annak megfelelő megoldást kell keresni.

filmhu: Ez alatt a lassú megvilágosodás alatt volt-e olyan megrázó erejű esemény az életében, ami felgyorsította volna ezt a belső változást?

V.S.: Szép lett volna, ha így történik, de sajnos semmi ilyen egyedi dolog nem történt velem.

filmhu: Visszatérve a történelemhez, a magyar és a német történelem sok ponton összeér. Elképzelhető, hogy egyszer magyar témájú filmet is forgat?

V.S.: Amikor három éve itt voltam, akkor egy szabad délelőttöm során elmentem meglátogatni a Magyar Nemzeti Múzeumot. Az emberek általában azt gondolják, hogy a múzeumoknak unalmasnak kell lenniük, de engem nagyon lenyűgözött az, amit ott láttam. A látogatás alatt nagyon sok érintkezési pontot fedeztem fel nemcsak a magyarokkal, hanem a több európai néppel, de ebből még nem lesz film. Akkor kezdek el gondolkodni a munkán, ha van konkrét helyzet, konkrét történet. Ha találnék egy ilyet, akkor abból készítenék filmet, de pusztán csak azért mert magyar, nem. Viszont minden érdekel, ami Közép-Európában zajlik, mert számomra az ott történtek után kutatni érdekesebb, mint nyugat felé. Ez az irányultság minden egyes filmemben meg is jelenik.

filmhu: Ön hogy áll a könnyedebb műfajokhoz? Szívesen rendezne vígjátékot?

V.S.: Már negyven éve szeretnék egy olyan filmet forgatni mint Billy Wilder. Húsz évig nagyon jó barátok is voltunk, de eddig nagy bánatomra soha sem sikerült ezt megvalósítanom.