Egy másik szálon a családanya, Méhes Marietta elhagyja agresszív férjét, a piromániás katonatisztet (Derzsi János), majd végül egy punkegyüttes énekeseként találja meg a helyét. A házaspár veszekedéséhez, és általában az erőszak elszenvedéséhez a piros szín társul. Meleg színekben látjuk a tüdőbeteg nőt is, akit a pap a gyónás alatt arra biztat, hogy egy tűvel szurkálja magát, amíg nem kerül közelebb az igazsághoz.
A harmadik, hangsúlyosabb szálon a katonatiszték kisfia összebarátkozik egy külföldi férfival, Olival és a falu csillagvizsgálójában dolgozó Grandpierre Attilával. A csillagász egyben a Vágtázó Halottkémek énekese is, így elsősorban az ő történetén keresztül épülnek be a film világába a koncertfelvételek és a punk közeg.
Míg előző játékfilmjeiben, az Amerikai anzix és a Psyché történetével az 1800-as évekig megy vissza az időben, a Kutya éji dala a nyolcvanas évek Magyarországának közegét dolgozza fel. A film alapötlete Csaplár Vilmos Szociográfia című írásából született, mely szövegben a rendezőt saját bevallása szerint a magyar falu gyakran sematikus ábrázolásának elutasítása vonzotta. „Az élet azokból a raszterekből, amelyeket az elmúlt évszázad eszmei csatározásai ráerőltetnének, feltétlenül kibújik. Szinte mindenki mást csinál, mint amit elvárnánk tőle.” A Kutya éji dalában valóban mindenki mást csinál a rászabott feladat helyett. A helyi csillagász egy punkzenekar énekese is, az egykori tanácselnök reményvesztetten, haszontalanul tölti mindennapjait, a családanya a házasság elől a színpadra menekül, az álpap a botrány elől a fővárosba.
Ezek a szerepváltások azért is érdekesek, mert esetenként más-más viszonyban vannak a valósággal. Grandpierre Attila valóban csillagász és énekes, Méhes Marietta ebben az időszakban szintén előadóművészként volt ismert, a meghasonlott álpap, Bódy karaktere pedig érthető egyfajta kódolt vallomásként a rendező szocializmusban vállalt ügynök szerepéről.
Az önmagukat alakító színészek, az improvizált dialógusok, Csaplár közhelyeket megtagadó faluképe és az a tény, hogy a film gyártója a magyar filmművészet dokumentarista vonulatához kapcsolódó Társulás Stúdió volt, egyértelműen arra mutat, hogy a Kutya éji dala mögött legalább olyan fontos volt egyfajta szociológiai érdeklődés, mint a filmnyelvi kísérletezés. Bódy 1969-ben a Szociológiai filmcsoportot! kiáltvány szerzői között szerepelt, többek között Grunwalsky Ferenccel és Magyar Dezsővel a politikai és társadalmi valósághoz szorosabban kapcsolódó filmkészítési gyakorlatot ösztönzött. Ez a szöveg világosabban kapcsolható olyan filmekhez, mint a Jutalomutazás, a Tantörténet vagy a Cséplő Gyuri, de Bódy egyébként rendkívül színes pályájának egyes darabjaira is hatással volt.
A dokumentarista és az experimentális filmkészítés sosem vált el élesen a rendező filmkészítési gyakorlatában és életművében. Első filmjében, A harmadikban egy egyetemi színtársulat Faust próbáját dokumentálja, Privát történelem című rövidfilmjében a harmincas-négyvenes évek amatőr felvételeivel játszik és értelmezi újra azokat Tímár Péter trükkjeinek segítségével, Négy bagatelljének első darabjában pedig a szereplőt követő szálkereszttel emeli ki a mozgásfázisokat egy néprajzi felvételből. Bódy munkáját végigkísérte a mozgókép dokumentumértékének relativizálása, illetve a valóság stilizáltságáról való gondolkodás.
A kortárs közeg megidézése ugyanakkor nem csak a budapesti underground ismert személyiségeinek felvonultatását jelenti, és nem merül ki a Kádár-kocka, a jellegzetes pöttyöslabda és a Népszabadság által jelölt tárgyi világ nosztalgikus felidézésében sem. A Kutya éji dala egy olyan korképet kíván megteremteni, amelyben a vidéki és városi kultúra nem hierarchikus összefüggésben, hanem mellérendelő viszonyban léteznek. Egymástól elválaszthatatlanul, mégis erős kontrasztban. A filmben megjelenő emberek nem csak ruházatukban, de beszédmódjukban is tökéletesen különböznek egymástól. A buszon és a nyomozás során megszólaló idős emberek beszéde, a tanácselnök kimódolt szófordulatai, a Vágtázó halottkémek kusza kinyilatkoztatásai tónusukban, tartalmukban és fogalmazásmódjukban is egyértelműen jelzik a szereplők eltérő közegeit.
A városi álpap együtt mulat Mátraszentimre asszonyaival, a modellek a fashion weekről egyenesen a kultúrházba érkeznek, a punkzenekarok rajongói Verdit hallgatnak a pártfőtitkárral, a kisfiú kölcsönadja a külföldi barátjától kapott szupernyolcas kameráját az énekes-csillagásznak. Grandpierre Attila alakja ebből a szempontból is kulcsfontosságú, vidék és város közötti ingázása a film elejétől kezdve hangsúlyos szerepet kap, emellett a punkzenéről való gondolkodásban is a népi kultúrával közös gyökereket emeli ki, azt a sámánisztikus népzenéhez közel állóként írja le.
Bódy a különböző kulturális univerzumokat tehát egymás mellé rendeli, bizonyos epizódokban egymásra játssza, hasonlóan a Négy bagatell harmadik darabjához, amelyben egy térbe hoz egy táncoló, ittas férfit és egy komoly, angolra is szinkronizált szociológust. A Kutya éji dalában ilyen például a Miatyánk és a Hej, te bunkócska, te drága egymásra kántálása, vagy a külföldi férfi, Oli és a kisfiú szupernyolcas felvételeinek szekvenciája. Idős asszonyokkal találkoznak, vidéki temetőben sétálnak, egy ponton felváltja a kamera hangját a Palais Schaumburg Europa című dala. A kisgyerek szemszögén keresztül látjuk a papot, a tüdőbeteg nőt, ahogy megszúrja az ujját, ezzel előrejelezve tragikus és egyben banális halálát. Virágok, állatok, egy esküvő képei. Egy népdal váltja az Europát. Ezek a naiv felvételek a film végére a rendőrök keze alatt nyomozati anyaggá válnak, ezzel visszavezetve a film dokumentumértékének konfliktusos kérdéséhez.
A különbségekből adódó feszültségek, különösen a természetes beszédmóddal kontrasztba állított tompa, életidegen, modoros beszéd, ami többek között Bódyra és Méhes Mariettára is jellemző, néha szinte komikusan hat. Ugyanakkor a Kutya éji dalában nem ez az egyetlen humorforrás, és talán nincs is még egy olyan Bódy film, amiben a rendező humorának ennyiféle arcát megismerhetjük. A szalagkorláton átbucskázó kerekesszékes tökéletes burleszkelem, a véletlenségből, a paptól kapott hajtűvel leszúrt nő esete hátborzongatóan sötét, abszurditásában mégis szórakoztató jelenet. Emellett az olyan, egyszerű nyelvi játékok is a film esszenciális részei, mint az „aki a történelem kerekét visszafelé forgatja” sor közben a kerekesszékét visszafelé hajtó párttitkár vagy a buszúthoz zenei aláfestésként szolgáló Távolsági járat kezdetű A.E. Bizottság dal.
A Kutya éji dalában a humor persze sosem a felszabadult jókedvet hivatott előcsalogatni. Viszont árnyalja és könnyebbé teszi az élet nehézségeit, elbizonytalanítja a fölényeskedő ítéleteket és távolságtartásra késztet a szereplők egyoldalú komolyan vételével szemben. A kutyák azért ugatnak a teliholdra, mert „túl akarnak törni a kutyalét kényszerűen, állandóan visszatérő rettenetein,” mondja Grandpierre a kisfiúnak. És bár a hold valószínűleg sosem fog válaszolni, Bódy a film címében ezt a zaklatott vonyítást mégis dalnak nevezi.
A Kutya éji dala elérhető a Filmio kínálatában.
