A rendező mindkét esetben nagy teret adott a főszereplők játékának, és bár Czink Vera karakterét az akkor már sikeres színésznőre, Törőcsik Marira bízta, a Szevasz, Vera főszerepére – ahogyan egy interjúban visszaemlékezik – amatőr színészt keresett: „Mérő Verát Neményi Mari játssza, aki ma ismert szociológus. Bálint Tamással – Bálint Andris [Bálint András, színész] öccsével voltak ők egy pár. Emlékszem, jöttek kifelé a Bölcsészkar kapuján, s mikor megláttam őket, rögtön tudtam, hogy így ketten kellenek nekem.” Az egyetemről kisétáló fiatalok nyersessége az egész film légkörét meghatározza.
„Anyu nem akarta apunak engedni, hogy levágassam a hajam. Azért, mert nagyok a füleim és akkor ronda leszek. De Vera azt mondta, hogy így legalább kijön az egyéniségem.” (Peti)
Peti, Vera kisöccse a fodrásznak elmesélt vicces történettel vezeti be a lány karakterét. Ezután Vera franciás könnyedséggel libben a vászonra; nem csak a bevezető képsorok intenzív zenei aláfestése idézi a Kifulladásig című klasszikust, de Neményi mozgása, hajviselete, ruhái is Jean Seberg ikonikus megjelenésére emlékeztetnek. Persze a rövid hajú, kislányos szépségideál már korábban is megjelent a magyar filmben, például Szabó István 1963-as Te című rövidfilmjében. Csakhogy Mérő Vera a városban flangáló csitri alakjával ellentétben egy okos, magabiztos fellépésű fiatal lány. Halkszavú, szarkasztikus és talpraesett; ha kell brigádvezető, fodrász vagy ápoló.
Forrás: Filmarchívum / Szóvári Gyula
Miután a szülei a kisöccsével elutaznak, ő barátjával, a filmrendező szakos Gyurival vidékre indul. Félúton szétválnak, a fiú Siófokra, Vera a Szigetestóhoz megy. A lányt elönti a féltékenység, amikor meglátja a Gyurkát fogadó osztálytársak között Gabit, a Koncz Zsuzsa által játszott, tőle teljesen különböző szépségideált. Érzelmeit legyőzi kötelességtudata: brigádja már várja az építőtáborban. Késő éjszaka érkezik, éjjeli fürdés közben pedig egyből belebotlik a tábori parancsnokba, Ancsa nénibe. Ronyecz Mária karakteréről Muhi Klára találóan úgy fogalmaz, hogy a Megáll az idő Malacpofájának előtanulmánya.
„Nem azért vagyunk itt, hogy fehér kezecskénkkel kihúzzuk a mezőgazdaságot a szarból?” (Vera)
Nem sokkal a megérkezése után egy telefonhívás okán Vera a helyi állami gazdaság igazgatóságára kerül, a Szarkavárba, ahol a téeszgyerekek tévéjében dübörög a Foxi Maxi, miközben Sárközi (Mensáros László), az igazgató, a háttérben tombol a telefonon. Sárközi munkatársa, a kezében egy kisbabával cigarettázó Svajda (Szirtes Ádám) pálinkával kínálja a lányt és üzletet ajánl neki: másnap délig kellene leszedni egy vagon barackot a brigáddal, fejenként egy százasért.
A brigádbeli lányok játékos szociológiai kísérletet végeznek: a vízben fürdőzőket száz forintos díjazással próbálják meggyőzni vasárnapi plusz munkáról, míg a parton napozók elől elhallgatják a fizetést és az ideológiai elkötelezettségükben bízva próbálják meggyőzni őket a gyümölcsszedésről.
Míg ebben a filmben a kutatás inkább csak nyári szórakozás, Neményi Mária már a forgatás után nem sokkal elköteleződött a szociológia mellett. 1969-től a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales hallgatója lett, és később komoly karriert futott be a magyar kisebbségek, a cigányság és a nők helyzetének kutatójaként.
Ancsa néni szabotálni akarja a Sárközivel kötött üzletet, sikertelenül. A tanárnő és Vera közti feszültség egy félig véletlen, félig szándékos balesettel ér végét: Ancsa néni olyan erővel dobja Vera felé az egyik tálca barackot, hogy a lány keze megreped és a kórházban köt ki.
A fájdalomtól eltorzult arcú Vera és a kórterem közti hirtelen vágás a film sokadik éles hangulat- és helyszínváltása, de talán ebben az esetben először igazán kontrasztos és izgalmasan zavart keltő Kármentő Andrásné és Kerényi Zoltán ötletes vágói munkája. A kimerevítések és meredek váltások a legtöbb esetben jól illenek a fiatalságról szóló történethez és erősítik a film új hullámos atmoszféráját.
Forrás: Filmarchívum / Szóvári Gyula
„Mert nekem vállalnom kell a felelősséget. Lassan ez a fő foglalkozásom, a fő élvezetem. Érti?” (Sárközi)
Vera a kórházban ismerkedik meg a film legemlékezetesebb szereplőjével, egy másik beteggel, Terus nénivel. Horváth Teri klasszikus színészi eszköztára tökéletesen illik a megindító karakterhez, aki még súlyos betegen is gondoskodik a többi páciensről, ha a nővérek nincsenek a kórteremben. Terust az orvosok nem akarják elengedni lánya esküvőjére, de ő megszökik, és a vonaton újra összetalálkozik az éppen szintén távozó Verával.
A lányban a véletlen játéka mellett a brigádja iránti elkötelezettség, a féltékenység és a Terus néni iránt érzett empátia hullámoznak cselekedetei mozgatóiként. A folyamatos barangolás, rohanás, zötyögés, robogás, tehát a folyamatos úton levés a roadmovie műfaján kívül olyan filmeket is felidéz, mint az új hullám klasszikusa, Agnès Varda Cléo 5-től 7-ig című filmje. Míg Cléo a városban sétálva, a város tereinek és lakóinak felfedezésével, megértésével kerül közelebb önmagához, a Kádár-rendszer Magyarországában Vera önmeghatározásának a városnál élesebb terepként szolgál a vidéki építőtábor vagy a falubeli lakodalom. Emellett, akárcsak a Cléo 5-től 7-ig című filmben, a Szevasz, Verában is megjelenik a hatvanas években egyre inkább tudatosuló betegség, a rák. Még nem lehet róla nyíltan beszélni, még nem szokás a beteget a legrosszabbra felkészíteni, de Terus néni minden valószínűség szerint rákos.
Amikor a lakodalomba tartva leszáll a vonatról, egyből összeesik, Vera pedig gondolkodás nélkül a segítségére siet. Ápolónőnek adja ki magát, így beadhatja Terusnak a szükséges injekciót – ekkor érkezik meg Sárközi is, akiről kiderül, hogy a beteg nő régi ismerőse. Számára egyértelmű, hogy segíteni kell Terusnak eljutni lánya lakodalmába, és amikor Vera megkérdőjelezi a döntést, a fiatal lányra hárítja a felelősséget.
Herskó János
Vera vállalja a nehéz döntést és elviszi Terus nénit a lagziba. Megérkezésükkor Verát is arcul üti a helyzet komolysága; a násznép megdermed Terus néni jelenlététől. Egy olyan szituációba érkeznek, amit arra rendeztek be, hogy Terus már nem él.
Ez a hosszú lakodalmi szekvencia a film formailag talán legkülönlegesebb, a falu lakóit mutató képekkel inkább naturalista, a jelenetek fokozásában inkább az expresszív stílus felé húzó epizódja. Városi és vidéki kultúra olykor összefonódnak, de ellenpontozzák is egymást; míg az Illés együttes Vera jeleneteit kíséri, a népdalok Teri néni drámáját hangsúlyozzák. A menyasszonytánc felfokozottsága kiélezi a Terus és férje új szeretője, Mari közti tragikus ellentétet, Terus élethez való ragaszkodását szívszorító búcsúvá nemesíti a hegedűszó.
Ebben az epizódban válik igazán érthetővé, hogy Neményi Mária miért is olyan nagy találat a szerepre: szenvtelensége nem csak a karakter szarkasztikus humorához illik, de kifejezi természetes érzelmi távolságát a drámai helyzetektől és erősíti a szerteágazó jelenetek közti kapcsolatot.
„Alszik?
Nem, csak vagyok.” (Miki és Vera)
Vera valóban csak van, helyzetből helyzetbe sodródik, mindenhol helytáll és mindenhol figyel. Ugyanakkor a sodródás ebben az esetben legkevésbé sem jelent passzivitást – még messze vagyunk az A kis Valentinó vagy az Idő van tétlen, fojtogató légkörű, abszurddá rongyolódott világtól.
A Hej, te bunkócska, te drága kezdetű dal olyan egyértelműen alakul beatzenévé, mint ahogyan Verával együtt otthagyjuk Terus történetét, és követjük tovább Vera és Miki, a basszusgitáros egyéjszakás kalandját. Mint később kiderül, ő Mari fia; a nő életének nehézségeiről mesélve közelebb hozza Verát és minket is a szerető karakteréhez.
Az Ancsa nénivel, a Terus nénivel és a Sárközivel való kapcsolatokban felmerülő dilemmák egyértelműen arra mutatnak, hogy Herskót alapvetően jobban érdeklik Vera felnőttekkel való kapcsolatai, és a karaktert is ugyanúgy foglalkoztatják az ő problémáik, mint saját kortársaié. Minden találkozásban megért valamit önmagából, a körülötte lévőkkel való konfliktusokban vagy éppen hasonlóságokban ismeri meg saját magát. Verát rendszerint nem kezelik gyerekként, el tudja hitetni magáról, hogy komolyan kell venni. Ahogy Sárközi fogalmaz: szélhámos.
Forrás: Filmarchívum / Szóvári Gyula
A lakodalom utáni reggelen Vera szem elől téveszti Terust, keresésére indulna, de végül Miki erőszakos viselkedése miatt menekülni kényszerül. Futás közben véletlenül majdnem elüti egy autó olasz utasokkal, de végül ez az autó viszi el szerelméhez, Gyurihoz.
Bár valóban sodródik, Vera egy kis szerencsével mindent megold. Aktív, határozott és amennyire képességei és kora engedik, vállalja a felelősséget a körülötte lévőkért. Ugyanakkor sérthetetlensége azt az érzést is kelti, hogy a világ, amiben mozog, egy túlságosan idealizált, védett burok, ami megóvja őt az igazán drámai helyzetektől. Vera valós kockázatoktól való távoltartásával Herskó őszinte képet fest a vidékre csak nyaralni érkező fővárosi lányról.
„Hallanád a Kardosék milyen marhaságokat kérdeznek a pasasoktól. Az anyjuknak, szerelmüknek vagy saját maguknak a tükörbe nem mondanák el azokat a dolgokat. Mikor az orruk alá dugják a mikrofont, akkor pedig beszélnek.” (Gyuri)
Vera tehát megérkezik Siófokra, és szerencsésen összetalálkozik Gyurival és az osztályvezető tanárával, aki családi nyaralójában látja vendégül a fiatal filmeseket. Herskó a film előkészítése alatt maga is a főiskolán tanított, éppen Szomjas György és Grunwalsky Ferenc osztályfőnöke volt, így a filmben az Antal Imre által alakított Litner a saját tanári éveire is reflektál. „Ez volt az én mániám a hatvanas évek elejétől kezdve, hogy ki kell alakítani egy fiatal filmcsináló – direkt nem mondom, hogy filmművész, hanem filmcsináló – réteget. Tudniillik a film egy új nyelv, amit meg lehet tanítani” – mondta Herskó a karakter kapcsán egy interjúban.
A Balatonnál Vera számára világossá válik a Gabi és Gyuri közötti lezáratlan kapcsolat, ami kisebb vitákhoz vezet. Ezek elég súlytalanok maradnak, a szerelmi konfliktusnál érdekesebb a hallgatók új filmötlete. A Siófok és Balatonfüred között közlekedő kompon készítenek interjút az utasokkal; a gyerekeket énekeltetik, az üdülőket a nyaralás részleteiről faggatják, de Dolores Ibárruri baszk kommunista vezetővel is sikerül felvenniük egy beszélgetést. Bár a filmben nem látjuk, Gyuri kirohanásából kiderül, hogy az interjúalanyok őszintesége morális problémákat vet fel a filmkészítéssel kapcsolatban. Ha abban nem is lehetünk biztosak, hogy ezek a kérdések valóban foglalkoztatták-e a rendezőt, a Szevasz, Verában világosan látszik Herskó, a filmben felmerülő tragédiáktól való etikus távolságtartása.
A kamera szinte megfigyelő dokumentumfilmre emlékeztető kívülállósága, a kompozíciók játékos belső keretezése izgalmasan egészül ki olyan, melegséget és személyes hangvételt teremtő fényjátékokkal, mint a falevelek zizegő árnyékai vagy a rolón beszűrődő fénycsíkok. Zsombolyai János operatőr lendületes kameramozgatása szépen követi a történet lüktetését, végigvezeti a nézőt ezen a néhol kusza, néhol ritmusát vesztő történeten, ami ha nem is tökéletes, minden részletében gondolat- és érzelemgazdag. Zsombolyai már korábban, Kardos Ferenc Miénk a világ című rövidfilmjében megalapozta ezt a fiatalos, dinamikus formanyelvet, erről egy interjúban az egyik legkedvesebb munkájaként mesél. „Talán abban próbáltuk először a kötetlenséget, a szabad mozgást stílussá emelni.”
Herskó jó érzékkel alakította a fiatal lány nézőpontját, és bár filmjét 1967-ben FIPRESCI-díjjal jutalmazták a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon, a magyar kritikusok vegyesen fogadták. Pedig Vera ábrázolása szinte egyedülálló a magyar filmtörténetben. A lány karakterén keresztül a rendező őszinteséggel és empátiával vizsgálja a fiatalság folyamatos változásban lévő, kettősségektől feszített állapotát, amikor az ember hirtelen szembesül a mellette élők keserűségével, de még nem érti igazán, amikor már felelősséget érez az emberekért, de még képtelen irányítani a körülötte zajló eseményeket.
A Szevasz, Vera! elérhető a Filmio kínálatában.
