A beérkezett alkotások nagy száma miatt már pénteken elkezdődött a versenyprogram, a Leves című fikciós dokumentumfilmet tekinthettük meg 71 percben. A film hossza sajnos nem állt egyenes arányosságban tartalmi szintjével, így az érdekes alapötleten alapuló mű egy idő után unalomba fulladt, pláne, hogy egy poénra épül fel az egész, aminek kibontásához ez az időtartam túlságosan hosszú. A történet egy bűvös főzet körül bonyolódik, amiről a film végén kiderül, hogy nem más, mint egy egyszerű csülkös bableves.
A szombat sok dokumentum-, néhány kisjáték- és egyetlen kísérleti filmet hozott. A dokumentumfilmek közül kiemelkedett a Nyíri AFK Szalmazsákos éjszakák című munkája. A gondosan kiválasztott, a témához jól illő karakterrel rendelkező főszereplő aprólékosan ecseteli, majd be is mutatja, hogyan készítették néhány évtizede az ágymatracként funkcionáló szalmazsákot.
A másik kiemelhető dokumentumfilm a Nyíregyháza a forradalomban című trilógia II. és III. része volt, elsősorban nem képi megjelenése, hanem a történelmi események eddig még nem dokumentált történései miatt. Érdekes volt képet kapni arról, hogyan zajlott le a forradalom vidéken, hiszen ’56 kapcsán szinte kizárólag Budapestről vannak információink. Sajnos a vásznon szinte mindvégig csak beszélő fejeket láttunk, és ez most sem könnyítette meg a néző dolgát.
Saját lakóközösségükről készítettek filmet a Szegedi Ifjúsági Filmstúdió tagjai, középiskolás lendülettel, középiskolásoktól elvárható szinten (A mi kollégiumunk). A néhány igazán érdekes képsort is tartalmazó mű minden valószínűség szerint sokkal több örömöt okoz az alkotóknak és lakótársaiknak, mint a 20 percen keresztül dekomponált képeket és szerkesztetlen filmet végignézni kényszerülőknek. De ne legyünk túl szigorúak, hiszen a lányoknak ez az első próbálkozásuk, és a továbblépés lehetősége mindenképp benne rejlik filmjükben.
A kísérleti film kategóriáját a Para(noir) képviselte. A történet egy napszemüveg körül bonyolódik, ami tulajdonképpen kapu egy másik dimenzióba, de az egész nem fut ki sehova. A csodadoktor című dokumentumfilm egy kézrátéttel gyógyító férfit mutat be több szemszögből, hiszen megszólalnak szomszédjai és több falubeli is. Van, aki egyszerűen szemfényvesztésnek tartja a férfi hadonászását, mások meg bizton állítják, hogy őket meggyógyította. Mindenesetre hősünk túláradó öntömjénezése elbizonytalaníthatja a nézőt.
 |
| Legfeljebb egymástól és a szemlezsűrik hozzászólásaiból tanulhatnak |
Szerencsére, ahogy telt a szombat, úgy kerültek elő az egyre jobb filmek, pedig néhányan már kezdtük elveszíteni türelmünket. A tavalyi filmszemlén is versenyprogramban szerepelt Zártkörű friss, fiatalos lendületével, egy helyszínen néhány óra alatt rögzített képsoraival nagy tetszést aratott. A klipesre vágott film egy söröző négy asztalánál helyet foglaló páros beszélgetésébe hallgat bele, néha csak egy-egy félmondat erejéig, máskor a szereplők gondolatait hallatva. Az elvált apa ritkán látott fiával ebédel, két melós munka utáni sör mellett kártyázik, az egyoldalú szerelemtől szenvedő, de a szituációt megoldani képtelen pár kávézik, és itt van még két fiatal lány. A néhány perc alatt betekinthetünk nyolcuk életébe, képet kapva arról, hogy milyen mindennapos gondokkal küzdenek. És persze arról, mennyire elbeszélünk egymás mellett, mennyire nem figyelünk a másikra.
Az első díjat érdekes módon egy, még 1978-ban forgatott, de csak most befejezett film, a Sztálin kantáta nyerte. A nagy szovjet vezér 70. születésnapjára (1949) gyerekeknek kiírt rajzpályázat igaz történetét dolgozza fel az alkotás, egy díjnyertes rajz készítésének munkafázisain keresztül. A dolog érdekessége abban rejlik, hogy a rajz mintájául egy abban az időkben illegálisan birtokolt egy dolláros bankó motívumai szolgálnak. Tulajdonképpen a felnagyított bankjegy 1-ese helyére került a 70-es szám, középre pedig Sztálin fotója. Így készült a Sztálin-dollár. Szerencsére senki nem leplezte le a titkot, hiszen abból a „valutabitorlóknak” komoly baja származhatott volna.
A versenyprogram után a háromtagú zsűri (Buglya Zsófia, esztéta; Csáki László, képzőművész, filmrendező; Csorba Gyula, a Szentesi Kistérségi Civil TV vezetője) értékelte a látottakat, építő jellegű kritikával segítve az alkotók további munkáját, mindazonáltal véleményem szerint túlságosan megengedően, nem elég szigorúan. Bár nem szabad elfelejtenünk, hogy itt mégiscsak független (amatőr) filmesekről van szó, akik legfeljebb egymástól és a szemlezsűrik hozzászólásaiból tanulhatnak.
Díjak:
1. díj: Péter M. László: Sztálin kantáta
2. díj: Kelemen Ilona: Zártkörű
3. díj: Petrusák János, Ráthy Tibor, Bogdányi Ferenc, Koncz András: Szalmazsákos éjszakák
Különdíj:
Koncz András, Matyasovszki József: A csodadoktor
Szitha Miklós, Joób Olivér: Nyíregyháziak a forradalomban II-III.
Elismerő oklevél:
Sándor Zsolt, Rózsa Péter: Leves
Pilván Adrián: Para(noir)
Szegedi Ifjúsági Filmstúdió: A mi kollégiumunk
Vásárhelyi-Faragó Kata: Skizo
