2005. 04. 12. Soóky Sarolta - Vichnál Nóra
A Magyar Függetlenfilm Szövetség a hagyományokhoz híven ismét bizonyította, hogy egy fesztivált szinte no budget módon, rengeteg lelkesedéssel és nem lankadó elhivatottsággal is össze lehet rakni. Ahogy az is megszokott, hogy a független mustrán - a filmek mellett - a közvetlenség és a barátságos légkör adja a rendezvény hangulatát. Nagyban hozzájárult ehhez a maroknyi helyi szervezőcsapat, akik 27 év után újra Székesfehérváron adtak otthont a függetleneknek. Az oldott légkörre alkotók és ítészek élő, interaktív kapcsolata tette fel a koronát.
TollasA
Tollasnál kevésbé felkavaró Katkits Kálmán magyarságtudatunkra erősen alapozó
Messze ott hol nap szentüle című filmje. Fekete-fehér és színes képek váltakoznak. Mint azt a napot záró konzultáción az alkotótól megtudjuk – ez nem koncepció, a magyarázat egyszerűen annyi, hogy a rendező már 1988 óta dolgozott művén.(?). Persze érezzük miért fontos a Lakatos Demeternek emléket állító film, csak ez a fontosság nem tudatosulhat. Senki ne essen kétségbe, ha teljes információhiányban leledzik erről a méltatlanul elfeledett csángó magyar költőről, mert megnyugtathatok mindenkit, hogy ez a bemutatott 26 perc után sem lesz másként. Az, hogy a megkérdezett csángó magyaroknak minden tizedik szavát érteni, akár zavarhatna is – feliratozás ugyanis nem zavar -, de gyorsan világossá válik hogy falujában szinte senki nem emlékszik emberünkre, sírját gaz fedi, a filmben megkérdezettek csak rázzák a fejüket meg húzgálják a vállukat. Tehát maradt az érzett fontosság, de ez is tud szép lenni.
Major Gyula Aki nekem hazát adott filmjében címe alapján már vártam a Katkits-féle pátoszt, de szimplán egy Kádár-rendszer alatt működő volt katonatiszt vezeti meg a film készítőit, akik leraktak elé egy kamerát aztán hagyták beszélni. Állítólag három és fél órán keresztül, úgyhogy örülhetünk – és dicsérhetjük érte a vágót – a 36 perces végeredménynek. Az interjúalany sztorizik katonai hírszerzői munkásságáról, melyet az amerikai kormánynak és CIA-nek végzett a szovjet hatalom és a Magyar Népköztársaság eszén jól túljárva. Tényleg a hazaszeretet vezérelte az infók átadására vagy volt mögötte kellő mennyiségű dollárköteg is? Sose derül ki. Ugyanis ez a kérdés nem hangzik el. A múlt rendszer hazaárulója, tehát hazafi? Eldönthetetlen.
Annyi mindenesetre biztos, ezek a filmek vitára késztették a zsűri tagjait, a nagyérdeműt és az alkotókat egyaránt, és ez az aktív kommunikáció folytatódott a konzultációknak helyet adó Zöld Szalonban, az ebédlőben, a büfében, sőt még a fesztivált záró buli táncparkettjén is. És éppen ez az, amit annyira szeretünk a független filmmustrákban.
