A Cannes-ban bemutatott filmekkel kapcsolatban az ember mindig nagyobb elvárásokat támaszt, legfőképp akkor, ha az alkotóik korábban már többször is bizonyították tehetségüket. Steven Soderbergh mesélt tavaly Edinburgh-ban arról, milyen elképesztő és ugyanakkor félelmetes volt számára, amikor rögtön az első filmjével a Szex, hazugság videó-val megnyerte a Cannes-i fesztivál nagydíját, mert „Innen, már csak lefelé vezet az út. Olyan magasra tette ez a mércét, hogy belegondolni is szörnyű volt, hogyan tudok majd ezeknek az égig érő elvárásoknak később megfelelni.” -- mondta a rendező. Nos, az Ocean’s 13 versenyen kívül szerepel a programban, így a bemutató tétje csupán annyi, hogy sikerül-e hoznia, vagy netán felülmúlnia a fordulatokban gazdag, sztárparádés és könnyű szórakoztatást kínáló első két részt. Mindez majd 24.-én a sajtóvetítésen kiderül, addig is vannak azonban olyan rendezők, akiről már most bizton kijelenthető, hogy nem okoztak csalódást.
 |
| Foggal-körömmel küzd életéért Mang Shan (Blind Mountain) |
A másik vastapsot kapott meglepetés Li Yang a Blind Shaft rendezőjének legújabb filmje a Mang Shan (Blind Mountain) volt. Egy távoli hegyi falu zárt közösségében játszódik a kegyetlen realitású történet, középpontjában egy fiatal lánnyal, akit rokonai a tudta nélkül ide adnak el feleségül. (A faluban ugyanis zömében férfiak laknak, mindenki mindenkinek rokona és a vérfrissítés érdekében pénzért vásárolnak feleséget maguknak.) Számtalanszor és számtalan módon próbál megszökni a történet hősnője, de a hegyekkel övezett, egy emberként összetartó és szigorú belső törvények vezette közösségből nincs menekvés. A lány eljut ugyan a közeli városig, de ott is utolérik, a hatóságok szemet hunynak a pénzen vett házasság egyébként büntetendő esete felett, mert egy nincstelen világban nincs olyan, amit egy kis pénzzel vagy akárcsak egy szál cigarettával el ne lehetne intézni. A lány kétségbeesett és végsőkig elszánt menekülési kísérleteire és azok sorozatos meghiúsulására épülő cselekmény egyenes úton halad a drámai végkifejlet, felé feltárva a kommunista Kína egy újabb, a világ szeme elől alaposan elzárt arcát, ahol nem is annyira a nagypolitika, mint inkább a szegénység és a kisközösség túlélő és létfenntartó ösztöne kovácsol igazi összetartást annak tagjai között és igazolja valamelyest kegyetlenségüket. Elszántságukat és érzéketlenségüket ugyanolyan életben maradási ösztön vezérli, mint a lányét, aki foggal-körömmel küzd szabadságáért és életéért.
 |
| Nem válogathatnak a munkában, azt kell tenniük amit a sorsuk kínál Import Export |
Akik kevésbé szerencsés helyre születnek, ha élni akarnak, nem válogathatnak a munkában, azt kell tenniük amit a sorsuk kínál, legyen az internetes pornó, kórházi takarítás, vagy bármilyen ’piszkos’ munka. Ulrich Seidl filmje az Import Export két nehéz sorsú ember életét meséli el párhuzamosan, anélkül, hogy azok valaha is találkoznának, sorsuk mégis több hasonlósággal is bír. Egyikük, ukrajnai nővér, aki kisbabájának és anyjának próbálna segíteni, azzal, hogy Ausztriába megy dolgozni, a másik pedig egy osztrák srác, aki kigyúrt izmai ellenére tele van gyengeséggel és képtelen megállni a helyét a világban. Nem csak az ő helyzetük tűnik teljességgel kilátástalannak, a környezetükben élőké éppoly reménytelen, ennyi kilátástalanság láttán a néző hamar megtanulja becsülni a saját sorsát. Az ígéretesen induló, jó alapötletre és pontos környezettanulmányra építő történet túl sokáig időz a részleteken, túl sok nyomort és szenvedést próbál belesűríteni egyetlen filmbe, mintha a rendező attól félne, hogy mondandója veszítene a súlyából, ha nem szentelne ennyi időt minden egyes részletnek, holott éppen ez az, ami nehézkessé és kissé unalmassá teszi az egyébként valóban fontos filmet.
