M. Tóth Géza, a magyar zsűri elnöke összefoglalójában elmondta, hogy a fesztivál napjai alatt megirigyelte közjegyzők által megtámogatott tévés vetélkedők műsorvezetőit, akiknek az összes műsorban elmondják: „mindent rendben találtak”, és az eredmény megkérdőjelezhetetlen. Itt nem lehetett teljességgel objektív döntést hozni, hiszen sok jó és változatos mű közül kellett dönteniük. M. Tóth nem sajnálja, hogy az Oscar-körút miatt nem készült el legújabb filmjével, az Ergo-val a KAFF-ra, elmondása szerint így legalább több hely jutott a fiataloknak – neki mint tanárnak a legnagyobb elismerést a MOME-hallgatók markáns és sikeres részvétele jelenti. A fesztivál egyik támogatója az ORTT volt, ők ajánlották fel például a gyerekzsűri díjának egymillió forintos nyereményét. A testület egyik tagját, Szalay Annamáriát először a filmekről kérdeztük, ám miután csak a díjátadóra ért oda, nem tudta megmondani, melyik animáció tetszett neki a legjobban; ekkor a filmhu kérdésére, hogy vajon a hazai televíziókba hány film fog majd a száznál is több bemutatott alkotás közül beszivárogni, Szalay pesszimista képet festett: „a kereskedelmi tévék csomagban vásárolják az olcsó és gyenge minőségű manga-animációkat, így nincs sok remény arra, hogy a nagyközönség viszontlássa a filmeket.” Talán a közszolgálati csatornákon megjelenhetnek, ám azoknak is csak a késő esti műsorsávjaiban – tette hozzá. „A kereskedelmi tévék esetében nem csak az számít, hogy az adott filmet olcsón kapják meg, hanem meggyőződésem, hogy ők tudatosan fogyasztóvá nevelik a nézőket” - osztott meg velünk balsejtelmeit. Ennek talán némileg ellentmond, és egyben reményt kelt, hogy a TV2 az esemény egyik fő támogatója, sőt idén külön díjat is felajánlott a tévétársaság. Szintén optimistábban látja a helyzetet M. Tóth Géza, aki a Maestro Oscar-jelölésének is leginkább abban látja a jelentőségét, hogy köztudatba hozta, a magyar animáció létezik, és egyre több helyütt olvasni a fiatal tehetségekről, Gauder Áronról, Csáki Lászlóról vagy Magyarósi Éváról. Ha már Gauder neve szóba került: új filmmel ugyan nem jelentkezett, ám előadást tartott készülőben levő produkciójáról, az izlandi mitológiai hős történetét feldolgozó Egill-ről – a vele készült beszélgetésünket rövidesen olvashatják a filmhu-n.
A négy nap elképesztő sűrűségű programjai között láthattunk még Gyulai Líviusz életmű-kiállítást – a 70 éves mester új filmet is bemutatott a fesztiválon, a sodró lendületű, pajzán De Ronch kapitány kalandjai-t, amelyet Krúdy novellái ihlettek; díjat nem kapott, pedig a fesztivál egyik legszórakoztatóbb alkotása volt. Meglátogattuk a képregény-kiállítást, ami leginkább az egyre erősödő hazai szakma felé tett gesztus a szervezők részéről, hiszen egy kiállítóteremben állva képregényt olvasni, nézni nem éppen a legalkalmasabb befogadói helyzet. Emellett panoráma-vetítések és retrospektív-vetítések sokaságán vettünk részt; így köszöntöttük Pethő Zsolt zeneszerzőt és Bacsó Zoltán operatőrt – munkásságuk végigkíséri a magyar animáció történetét, amely – ahogy az idei KAFF is mutatja – egy élő, lezáratlan történet. Igazán megérdemli, hogy ezentúl kétévente kerüljön sor a seregszemlére a korábbi háromévenkénti mustrázás helyett.
