1968-ban Charlton Heston, Roddy McDowall, Kim Hunter és Maurice Evans főszereplésével kultfilm készült Pierre Boulle azonos című regényéből. A majmok bolygója kreatívan nyúlt a forrásműhöz, Franklin J. Schaffner rendező fojtogató disztópiát varázsolt a vászonra. A regényben nem is szereplő zárójelenet a tengerpartra sodort New York-i Szabadság-szoborral gyorsan ikonikussá vált, a két Oscar-jelölés és a kasszasiker pedig meghozta a stúdió kedvét a folytatásokhoz.
Az 1968-as A majmok bolygója záróképe
Olyannyira, hogy 1973-ig négy (!) további film készült, ám az első rész sikerét már megközelíteni sem sikerült. A legkínosabb próbálkozás az 1970-ben bemutatott második epizód, amiben a fő húzónév, Charlton Heston a forgatókönyv elolvasása után egyáltalán nem kívánt szerepelni. Némi jogi huzavona után, a stúdió nyomására Heston végül mégis belement, hogy rövid időre feltűnjön a filmben (amit így ismét lehetett az ő nevével reklámozni), ám kikötötte, hogy legyenek szívesek és a karakterét a lehető leggyorsabban öljék meg, a gázsiját pedig fordítsák jótékony célokra.
A majmok bolygója gyors tempóban gyártott folytatásaiból hiányzott a lélek, és bár a harmadik, A menekülés alcímű rész meglepően minőségi darab a többihez képest, az anyagi sikerek is egyre halványabbak lettek, az 1973-as ötödik próbálkozás pedig jó időre eltemette a mondakört. 2001-ben Tim Burton próbálkozott egy remake-kel, ám hiába Mark Wahlberg, Helena Bonham Carter és Tim Roth jelenléte, valamint a szép jelmezek, a kritikusok fanyalogtak, a megváltoztatott zárójelenet erőltetett és béna lett, továbbá a bevételek sem a stúdió elvárásai szerint alakultak.
Kép a Tim Burton-féle 2001-es remake-ből
Az előzmények ismeretében így kevesen fogadtak arra, hogy 2011-ben az új A majmok bolygója nemcsak meglepően minőségi blockbusterként fog helytállni, de egy kiváló előzménytrilógiát is elindít majd.
Újratervezett alapok
A 20th Century Fox stúdió, valamint az író-producer páros, Rick Jaffa és Amanda Silver nagy kockázatot vállalt a prequelekkel, hiszen nem egyszerű feladat izgalmasan tálalni egy forrástörténetet úgy, hogy annak végkifejletét részletesen ismerjük az eredeti filmekből, amiknek nagy része ráadásul gigantikusat is bukott. A ‘68-as első résznek ráadásul épp az adta az erejét, hogy csak a legvégén derült ki, hogy tényleg a Földön járunk, de ezenkívül is egy sor, a narratívával kapcsolatos kérdést kellett tisztázni az eredeti művek és az előzmény viszonyát illetően.
Az új trilógia sikerének alapja egy merész alkotói döntés: a főhős ezúttal Cézár, a szuperintelligens csimpánz, aki a majmok társadalmának alapítója, az első emberszabású fővezér. Így a három előzményfilm nem az emberek nézőpontjából mesél, az alkotókat sokkal inkább érdekli a majmok civilizációjának kialakulása, illetve Cézár jellemfejlődése. Így a néző a korábban ellenerőként ábrázolt majmokkal empatizál, a filmek pedig végigvezetnek azon a fájdalmas folyamaton, ami az emberiség hanyatlásáig vezetett.
A motion capture technológia működés közben
A készítők jó időzítéssel kezdtek hozzá a munkához, a 2010-es évekre a motion capture technológia már tartott ott, hogy érzelmek széles skáláját jelenítse meg a színész, aki érzékelőkkel borított ruhában, a fejére erősített arckamerával dolgozik, az emberi gesztusaira pedig digitális utómunkával pakolják rá a majomkülsőt. A Gollam megformálásával már jókora motion capture-rutint szerző Andy Serkis életművében egyértelműen szintlépés Cézár karaktere. Serkis a figura teljes életútját végigszínészkedi, a születése pillanatától a haláláig játssza a vezérmajmot, miközben a karakter egyre emberibb attribútumokkal gazdagodik, így a színészi eszköztár is fokozatosan bővül.
A vezér gyermekkora
Az előzménytrilógia első része, A majmok bolygója: Lázadás az egyetlen, amiben még nagyobb hangsúlyt kapnak az emberek, főként a főszereplő kutatóorvos, Will (James Franco). Rick Jaffa és Amanda Silver remek karaktert alkotott, aki személyes érintettsége miatt kutatja megszállottan az Alzheimer ellenszerét, mivel nyugdíjas zeneszerző apjának (John Lithgow) állapota rohamosan romlik. Egy tragikus kimenetelű, majmokon végzett gyógyszerkísérlet után kiderül, hogy az egyik csimpánznak kölyke született. Will magához veszi Cézárt, a kismajmot és elkezdi tanítani, miközben tovább kutatja az ellenszert apja betegségére.
A majmok bolygója: Lázadás
A Lázadás remekül kiállja az idő próbáját, még úgy is, hogy mai szemmel nézve néhány motion capture-tömegjelenetnél azért kicsit kilóg a CGI. Viszont a feszes és intelligens forgatókönyv, a Will és Cézár között szövődő apa-fia kötelék, a háttérben zajló, Will főnöke (David Oyelowo) által pénzelt, profithajhász gyógyszerkísérletek és a kibontakozó majomlázadás motívuma jól megférnek egymás mellett. Sőt, a film remekül megágyaz a folytatásnak is: több jelenetben a beszélni egyelőre nem tudó majmok metakommunikációját követjük, ami a túlbeszélt hollywoodi mainstreamből nemcsak akkoriban emelkedett ki.
A Cézár és Koba (Christopher Gordon) közötti viszonyt is megalapozza a Lázadás, hidegrázós jelenet, amikor a laborban a két csimpánz egymásra néz, miután Cézár kiszabadította későbbi ellenlábasát. Az alkotók emellett tisztelettel fordulnak a forrásmű felé, több apró utalás is van Charlton Hestonék eltűnt űrhajójára, de a film eleji majomvadászat vagy a szintén az eredeti adaptációban szereplő hidegvíz-sugár is ilyen, a forrásművek előtt tisztelgő, az ott látottakat előrevetítő elemek. És még a stáblista is tovább szövi a történetet, Wyatték pandémia-filmeket megszégyenítő módon szemléltetik az embereket tizedelő, a majmokat okosító kór terjedését.
Koba, az áruló
Bár az első rész anyagilag és kritikailag is sikeres lett, Rupert Wyatt más projektjei és a stúdió által szabott szűkös határidő (2014-re volt kitűzve a premier) miatt nem vállalta a folytatást. A majmok bolygója: Forradalmat így a 2008-as Cloverfielddel berobbant, majd a Batman-mitológiát sötét noirrá emelő Matt Reeves rendezett. Wyatt egyébként nagyon elégedett volt a második résszel, több interjúban is lelkendezett, hogy Reeves milyen fantasztikus munkát végzett. Teljesen igaza van.
A majmok bolygója: Forradalom
A Forradalom minden tekintetben emeli a tétet, például sokkal többet jelelnek egymással a majomkolónia tagjai, amit ismét feliratozással követhetünk. Ez egy magyar nézőnek talán kevéssé tájidegen, de az amerikai plázamozik közönsége valószínűleg nem volt arra felkészülve, hogy ennyi szöveget kell majd olvasni egy blockbuster nézése közben. A hangulatot tekintve is markánsan szembemegy a tömegfilmes trendekkel a sorozat, a Forradalomban már kíméletlenül a baljós atmoszféra uralja a jeleneteket, a sűrű növényzettel benőtt egykori városi helyszínek és a katakombák láttán végig dolgozik a világvége-érzés, amit az utolsó jelenet sem old fel.
Ugyan a fő konfliktus a Cézár vezette közösség és egy csapatnyi, erődítménybe visszahúzódott ember között robban ki, ez a film már sokkal inkább a majmokra fókuszál, ezen belül is Cézár és Koba viharos kapcsolatára. A sebhelyesarcú Koba karakterét szépen megalapozza az előző film, kiderül, hogy sok labort megjárt, tapasztalt és többször kínzott kísérleti állatról van szó, akinek így minden oka megvan arra, hogy ne bízzon az emberekben. A túlélőcsapat egyik vezetője, Malcolm (Jason Clarke) próbálja kialkudni a lehetőséget, hogy a majmok erdejében lévő vízerőműből nyerhessenek áramot a kisvárosuk számára. Ez a stratégiai kérdés lesz a gyújtópont az embereket gyűlölő Koba és a sokkal higgadtabb, a fajunkról pozitívabb benyomást szerző, diplomatikusabb Cézár között.
A Forradalomban rengeteg a tömegjelenet, grandiózus totálokban látjuk az erdőben vonuló, lovagló és harcoló majomcsapatokat, valamint a városban mozgó embereket, és ezt a filmet is egy, a Lázadásnál is nagyobb szabású csatajelenet, valamint Cézár és Koba toronyházbeli összecsapása koronázza meg. Andy Serkis pedig új szintre emeli a főkaraktert, aki bölcs hadvezérként és szerető családapaként még komplexebb érzelmeket vonultat fel és igazán szerethető protagonistává válik.
Ezekért az emberekért nem kár
A trilógia záródarabja, a Háború talán a leginkább lehangoló. Abban a tekintetben legalábbis biztosan, hogy összesen egy olyan emberkarakter szerepel ebben a filmben, akinél megcsillan a humánum bárminemű szikrája. Ő Nova (neve szintén egy utalás, méghozzá a regényben és az eredeti filmben szereplő nőre, aki rendkívül primitív és nem tud beszélni sem), a tízéves forma kislány, akire véletlenül bukkan rá Cézárék csapata. A gyámoltalan emberlénynek fontos dramaturgiai szerepe van, mivel ő az egyik bizonyítéka annak, hogy a majomhimlőnek nevezett vírus mutálódott és most már az immunisnak tűnő embereket is megfertőzi, az értelmi képességek radikális csökkenését, a beszédfunkciók elvesztését okozva. Reeves-ék itt mutatnak meg először olyan embereket, akik az 1968-as első rész vadon élő, primitív törzseire emlékeztetnek. (“A rendkívüliség a tekintetben volt: egyfajta üresség, kifejezésképtelenség…” - írja Pierre Boulle az egyik példányt jellemezve).
A majmok bolygója: Háború
A teremtés koronája tehát érzi a vesztét, ennek a félelemnek a megtestesítője a Woody Harrelson által megformált név nélküli ezredes, aki nem ismer könyörületet. A Háború így az ő és Cézár szembenállásáról szól, miközben a majomkolónia épp új élőhelyet keres, a fegyverekkel rogyásig megpakolt katonai bázison pedig a traumatizált ezredes egyszerre készül egy polgárháborúra és az emberszabásúak elleni harcra. Bár ezúttal is van gigászi csatajelenet, robbanásokkal és lavinával színesítve, a Háború inkább olyan, mintha egy szikár bosszúfilmet egy melankolikus road movie-val házasítottak volna össze. Andy Serkis csúcsra járatja a színészi eszköztárt, Cézárban komoly belső konfliktusok zajlanak, amik a személyes bosszú, a felelős vezetői státusz és a családfői szerep köré épülnek, Serkis és a technológia bravúrja, hogy ezeket az egymásnak sokszor ellentmondó karakterjegyeket a színész képes hitelesen közvetíteni.
A nagy érvágást ellensúlyozandó még comic relief-karakter is van, Rossz Majom, egy pufidzsekis egykori állatkerti csimpánz, aki a börtönfilmeket megidéző utolsó felvonás egyik kulcsfigurája. A Háború egy parádésan kivitelezett trilógia mesteri lezárása, ami hiánytalanul lekerekíti Cézár életének és a majomcivilizáció felépülésének történetét.
Izgalmas kérdés, hogy ezek után mire lesz képes az újonnan beszállt Wes Ball (Az Útvesztő-trilógia) rendező és a Jaffa-Silver írópároshoz becsatlakozó, eddig főként sorozatokat jegyző Josh Friedman (Emerald City, a Snowpiercer sorozatváltozata). Nemzeti szívünket az már biztosan örömmel töltheti el, hogy A birodalmat Pados Gyula fényképezte, aki a Kontroll után Antal Nimród két hollywoodi filmjének (Ragadozók, Metallica: Through the Never) és a legutóbbi Jumanji-műveknek is az operatőre volt. Mivel az újkori A majmok bolygója-trilógia gazdagította és sok új aspektussal bővítette a mitológiát, így a folytatás biztos alapra építkezhet.
A korábbi A majmok bolygója-filmek elérhetők a Disney+ felületén, A birodalom pedig május 9-től látható a mozikban.
