filmhu: Honnan az ötlet?

Novák Erik: Az ős-ősötlet idején ültem valahol a cimborámmal, Ottóval. Eszünkbe ötlött valami és leírtam. Aztán kidolgoztam. Karakterlista, viszonyrendszerek. Adott egy egész játszótér, mármint a nyócker, ahol mozognak a szereplők. Az első lépés az volt, hogy ezeknek a viszonyrendszerét kidolgozzuk. Ki kicsoda, milyen ember, mi a szerepe a történetben, hogyan viszonyul a többiekhez. Ez akkor még csak egy kósza ötlet játékos kidolgozása volt.

filmhu: Minden ötletet kidolgozol, vagy csak ez az egy jutott el a teljességig?

N.E.: Több dolgot leírtam már, annak egy részéből lett is valami. Visszatérve a Nyóckerre: a munka következő szakasza akkor kezdődött, amikor leírva is izgalmasnak látszott ez az egész. Akkor beszéltünk először Áronnal, aki ránézett erre a koncepcióra mint profi rajzfilmes, és azt mondta, megvalósítható. Átrágtuk az egészet, ő pedig megrajzolta az alapkaraktereket és azok elkezdtek élni.

filmhu: Mikor volt ez?

N.E.: Két éve álltunk neki. Először még nem tudtuk pontosan, hogy ebből mi lehet, az volt a fő cél, hogy valamiféle bemutatkozó anyagot csináljunk. Összevágtunk egy három perces pilot klipet zenére. Tetszett nekünk is, meg azoknak is, akiknek megmutattuk. Így kerültünk el a tv2-höz, akikkel megállapodtunk, hogy ötperces epizódokat gyártunk egy tévéműsorukhoz. Ebből hat epizód le is ment, aztán megszakadt a „kölcsönösen gyümölcsöző” kapcsolat. Nem ugyanazt gondoltuk bele ebbe a dologba.

filmhu: Tehát ők láttak három percet, ez alapján továbbgondoltak valamit, amit egy darabig rátok kényszerítettek, aztán ebből elegetek lett?

N.E.: Igen. Ők megadtak témákat, amire mi megcsináltunk valamit elég komoly munkával, egy hét alatt öt percet, ami nem kis teljesítmény. Végül is lezárult ez a korszak. Arra jó volt, hogy láttuk belőle, működik a dolog. A közönség-visszajelzések, ahhoz képest, hogy nem százszázalékosan a saját anyagunk ment le a tévében, nagyon jók voltak. Akkor kezdtünk el gondolkodni azon, ha a tévével nem megy, mert túlságosan beleszólnak a munkánkba, hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy senki ne szóljon bele. Így jött az ötlet, hogy egészestés mozifilmet forgatunk.

filmhu: Van ennek hagyománya nálunk?

Gauder Áron: Hát hagyománya éppen van, csak már régóta nem készült ilyesmi, mert irgalmatlan pénzbe kerül. Tehát ennyi pénzből, mint amiből mi elkezdtük a munkát, senki nem áll neki dolgozni. Mi ezt nem tudtuk, de szerencsénk volt, mert végül az egészestés filmkeretből kaptunk támogatást.

filmhu: Mi volt az első benyomásod, amikor kézhez kaptad a filmtervet?

G. Á.: Tipikusan rajzfilmre termett alaphelyzet ahogy ezek a családok viszálykodnak egymással. Elég sokáig kísérleteztünk, lassan kristályosodott ki a film végleges formája. A Nyócker hibrid műfajú rajzfilm: van benne festmény, 3D, rajz, átfestett fotó, videó.

filmhu: Hogyan kerültek a koncepcióba a valós karakterek, mint Szabó Győző, Badár Sándor vagy Pindroch Csaba?

N.E.: A meglévő karakterek természetesen hangot igényeltek. Ezeket egy szinkronrendező barátunk, Csík Csaba válogatta össze. Aztán már úgy voltunk vele, hogy ha Csorba Károly karaktere egy nagyon szabógyőzős karaktert vonz, akkor használjuk az arcát is. De hát rengeteget castingoltunk például a nyóckerben is.

G. Á.: Mentünk körbe autóval, figyeltük az embereket. Az egyik főszereplő, az öreg Guszti bácsi például a Teleki térről került elő. Nagyon megtetszett az arca, el is jött a fotózásra, leszerződtünk, kifizettük, s azóta is az ő karakterét használjuk.

filmhu: A hangját is?

N.E.: Nem, a szinkront csak profi színészekkel készítjük. A hanggal való színészi játék nagyon sokat számít, mivel előbb van meg a hang, utána készül el rá a kép.

filmhu: Zenék?

N.E.: Egyrészt dolgoznak a filmben hangmérnökök, Hammer Zsolt, László Viktor, Takács Péter, más néven a Spacecafe, az aláfestő, átkötő zenéket pedig Jávorka Ádám írja, aki az Ébrenjárók zenéjét is jegyzi. A zenék egyébként elég vegyesek lesznek. Nagyon sok zenész működik közre. L. L. Junior, aki a főszereplő hangját is adja, Dopeman, Ludditák, Mangó, Nyers, Gangxsta Zoli.

filmhu: Mit kértetek a zenészektől? Kötött volt a téma vagy szabad kezet kaptak?

N.E.: Ők ismerik a teljes forgatókönyvet, mivel a szinkronmunkálatokat is velük készíttettük. Abszolút képben vannak, hogy a történet hol kíván különböző stílusú, hatású zenéket. Folyamatosan konzultálunk.

filmhu: Elég rázós témát választottatok. Miért pont ezt?

N.E.: Ne keverjük bele a South Parkot, de abból a szempontból érdekes volt és rácsodálkoztam, hogy bár teljesen más társadalmi környezetről és alapszituációról van szó, megmutatja, hogy lehet egy markáns népi jellegzetességből, ott mondjuk a közép-nyugati Ohió-Alsó sültparaszt amerikai kisváros életéből, jó humorlehetőségeket és komoly társadalomkritikát kihozni. Nálunk ez a nyócker, mert hogy itt nagyon-nagyon határozottan kiütköznek az össztársadalmi problémák elég kis helyre koncentrálva. Faji megkülönböztetés, gazdagság, szegénység, rendőri korrupció, állami korrupció, aztán eljutottunk persze a nemzetközi ügyekig, s ezt megpróbáltuk összegyúrni. A Nyócker nem szigorúan vett társadalomkritikus film. A társadalomkritikáját szórakoztató formában mondja el. Nem akarjuk társadalmi kérdésekkel teletömni a néző fejét. Ezek menet közben épülnek be a szituációkba, a cselekménybe.

G. Á.: Szóval kicsit szürreális az egész, tehát el van emelve a valóságtól. Nem dokumentumfilmszerű.

N.E.: Vagyis nem a nagy magyar valóság, hanem annak a görbe-görbe tükre.

G. Á.: Belefér az is, hogy Oszama Bin Laden itt bujkál egy pincében. Mindenki tudja, hogy hülyeség, de…

N.E.:  A nemzetközi kémhálózatok szálai is pont a nyóckerben futnak össze. Egy nagyon kis családi konfliktusból kipattanó történetről van szó, ami aztán viharos gyorsasággal nemzetközi konfliktusokba torkollik és világméretűvé duzzad, de az alaptörténet persze megmarad helyi szinten. Két család ősi viszálya mételyezi a levegőt s a fiatalok bimbózó szerelmét. Ilyen történetet már hallottunk, de nem megyünk végig az egész Rómeó és Júlia sztorin.

G. Á.: Sőt! A főhősök elolvassák a történetet, s nem akarnak meghalni. Tehát gyorsan kitalálnak valamit.

N.E.:  Rájönnek, hogy ha ez a sztori úgy folytatódik, ahogy azt az iskolában tanulták, akkor meghalnak, s az ugye senkinek nem jó, főleg egy rafkós nyóckerületi cigánygyereknek. Végül inkább nagyon meggazdagodnak, de persze ennek a hogyanjával és a mikéntjével elindítanak egy csomó olyan folyamatot, ami aztán a bonyodalmakat okozza.

filmhu: Mennyire sikerült nektek kívülállóként beleolvadni ebbe a miliőbe, ebbe a mentalitásba?

N.E.: Nekem rengeteg roma ismerősöm van. Maga Junior és az egyik író, Orsós László Jakab is roma származású. Ez a szlengek, szófordulatok hitelességét abszolút biztosítja. Azt meg, hogy hogyan reagál egy adott ember, fehér, kínai, cigány vagy rendőr, a történetben, elég jól ki lehet számítani, ha ismeri őket az ember.

G. Á.: Meg azért az is benne van, hogy mi hogyan látjuk ezt az egészet a saját szemszögünkből.

filmhu: Lesz sértődés?

N.E.: Biztos, hogy lesz, de mindenki meg fog sértődni, a jobb, a bal, a kínai, az arab, a melegek és az állatvédők, a romák és a skinheadek, de főképp az amerikaiak. Mindenki talál a történeten fogást, ugyanakkor objektíven vizsgálva: bárkit akárhogy megbántunk is, a sztori végkicsengése szerint a megoldás mégsem az, ha utáljuk egymást, hanem éppen fordítva. Ilyen módon van pozitív üzenete is a filmnek, még ha nem is feltétlenül erre van kihegyezve a dolog.

filmhu: Amikor az első hat rész lement a Tv2-n, akkortájt volt a Bazi nagy roma lagzi miatt  az a nagy botrány. Befolyásolta ez a ti munkátokat?

N.E.:  Ez elég erősen meg is rettentette a Tv2-őt. Megpróbálták, amennyire lehet, szőnyeg alá söpörni a dolgot. Se előtte, se utána, se a műsor közben nem hallottunk róla, csak akkor, amikor az az öt perc ment. A két dolog hangvétele szerintünk teljesen különbözik.

G. Á.:  Mi nem sztereotípen karikírozzuk a cigányokat, mint a Roma lagzi.

filmhu: Két éve készül a film. Az azóta történt politikai vagy társadalmi változások megjelennek-e benne? Folyamatosan változott a történet?

G. Á.: Ezek megjelennek. Mivel nem forgattunk le anyagot, ami változtathatatlan lenne, akár az utolsó pillanatban is bele lehet nyúlni a filmbe.

N.E.:  Mindenki ötletelt, de ezt kontrolláltuk Áronnal. Nyilván rengeteg pluszimpulzus jött be, ami sok helyen nagyon jót tett, máshol túl sok volt. Ami kellett, azt használtuk, a többit elvetettük. Persze nagyjából az eredeti koncepcióra van felfűzve az egész, ami a munka során rengeteget gazdagodott, és ez így jó, hiszen egy másfél órás kerek történetről van szó.

filmhu: Úgy hallottam, hogy még hiányzik pénz a teljes költségvetéshez…

N.E.: Az MMK-tól úgy kaptunk 40 milliót, hogy ahhoz, hogy ne kelljen visszafizetnünk, produkálnunk kell a nyolcvanezres nézőszámot. Tavaly kaptunk az idei gyártási támogatásból nyolcmillió forintot, aztán az idei, de már tavaly elkezdett produkciók támogatására szánt összegre is pályáztunk. Ha az összejön, akkor a szigorúan vett gyártási költség fedezve van, ha nem, kénytelenek leszünk szponzorokat bevonni, bár szeretnénk minél kevesebb reklámot, logót elhelyezni a filmben. Ami teljes egészében hiányzik, az a marketing-költségvetés.

filmhu: Októberre tervezitek a bemutatót. Hogy álltok?

G. Á.: A hangokat előre felvettük, mert az alapján készül az animáció, amelynek a munkálatai egész nyárig tartanak, utána kezdődik a renderelés, amikor már csak a számítógépek dolgoznak, mert moziminőségben kell a képeket előállítani. Ezután következik a vágás és a hangutómunkálatok. Körülbelül nyár végére fog összeállni a teljes film.

filmhu: Mekkora technikai hátteret igényel ez az egész? Ezt átláttátok, amikor elkezdtétek a munkát?

G. Á.: Van, amit átláttunk, volt, amit rosszul terveztünk, de egyelőre körülbelül minden úgy zajlik, ahogy kell. Ez a stúdió januárban lett kész, 11 munkaállomáson folyik a munka reggeltől estig. Nagyon kicsi a stáb, körülbelül 15-20 ember. Sokkal rövidebb idő alatt készül el minden, mint a hagyományos módszerekkel. Itt ki lehet hagyni a kulcsolókat, fázisolókat, kifestőket, operatőröket. Csak animátorokra van szükség. Minden mást a gép csinál.

filmhu: Drága a technika, amit használtok?

N.E.:  Drága. Ez egy különleges technika, amit ez a csapat fejlesztett ki, de olcsóbb, mint a hagyományos animáció.

G. Á.:  Háromdimenziós, mint mondjuk a Shrek és társai, csak kicsit tudatosabb megoldás. Sokkal kisebb stábot és költségvetést igényel. 

filmhu: Ha már itt van ez a stúdió, működik a technika és mondjuk sikeres lesz a film, belevágtok újabb kalandokba is?

N.E.:  Persze. Ötleteink folyamatosan vannak, csak ki kell válogatni, hogy melyiket érdemes megvalósítani. 

filmhu: Kinek ajánljátok ezt a filmet? Gyerekeknek, felnőtteknek, családi mozinak esetleg?

G. Á.:  9–től 99 éves korig ajánlott.

N.E.: Lehet, hogy 10-12 év alatt nem vinném be rá a gyereket, bár manapság amit a gyerekek kapnak a televízión keresztül, akár nyugodtan megnézhetik a Nyóckert is. Nincs benne annyira durva dolog, hogy bárkire bármi módon erkölcskárosító hatással lehetne. Ennél finomabb szóhasználat viszont hiteltelenné tenné a történetet. Tény, hogy szabadszájú a film, de bármelyik hatéves ennél cifrábban káromkodik.

filmhu: Mit vártok a Nyóckertől? Ideális esetben ugye minimum nyolcvanezer embernek meg kéne néznie…

N.E.: Ez előre kiszámíthatatlan, de benne van egy újabb magyar kultuszrajzfilm lehetősége. Ha tényleg működik és a közönség úgy reagál rá, ahogy mi szeretnénk, akkor ez egy rendes nézőszámot produkáló mozi lehet, de mi már akkor nagyon boldogok leszünk, ha nyolcvanezren megnézik. Akkor nem kell negyven millió forintot visszafizetnünk, ki tudja miből, mert az ugye elköltjük a gyártásra.