Máhr Ági, Arghavan Shekari és Dr. Cake-Baly Marcel
Vranik Roland a Stockholmi Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütáló munkája nem vezethető vissza nagy elődökre, nem követ műfaji kliséket. Olyan, kisrealista alkotásról van szó, amelyben szerencsénkre nem áldozzák fel a dramaturgiát a dokumentarizmus oltárán. Főszereplői a Dheepanhez hasonlóan amatőr menekültek, akik a saját élettörténetüket is beleadják a filmbe, viszont a rendező é az SzFE-n tanító Szabó Iván forgatókönyvíró (Viharsarok, Hacktion) a filmírás legkiforrottabb hagyományait követve, konfliktusokon és váratlan fordulatokon keresztül fokozzák a feszültséget.
A film a főszereplőt mutató premier plánnal indít, az afrikai származású Wilsont alakító Dr. Cake-Baly Marcelo pedig ettől kezdve a játékidő legvégéig uralja a vásznat. (Találó egyébként, hogy a nyitó snitt került a plakátra és a szórólapokra is.) Rögtön az első jelenetből megismerjük a főhős helyzetét, az előtte álló kihívásokat és célját. Az ötvenes évei végén járó, tragikus múltú férfi az állampolgárság megszerzéséhez vizsgázik alkotmányos alapismeretekből, sokadszorra, mivel rendre elhasal azokon a kérdéseken, amelyekre egyébként a magyarok nagy többsége sem tudná a választ.
Wilson évek óta itt él, jól beszéli a nyelvet és biztonsági őrként dolgozik egy áruházban. Egyhangú életébe azonban két fronton is változás áll be: egymásba szeretnek az őt „magyarságra felkészítő”, vele egykorú, magyar-történelem szakos tanárnővel, Marival (Máhr Ági), aki rasszista családját, férjét és a fiait hagyja ott Wilsonért.
A komolyabb bonyodalom egy fiatal perzsa menekült, a terhes Shirin (Arghavan Shekari) érkezése, aki a semmiből toppan be Wilson életébe, csupán a lakcímet ismerve, melyet a főszereplő előző, azóta Ausztriába távozó lakótársától kapott. A nőnek nincsenek papírjai, otthon megszült gyermekével orvoshoz sem mehet, Wilson a lakásában rejtegeti. Korábbi önmagát látja a nőben, kötelességének érzi gondoskodni róla, olyannyira, hogy akár formálisan feleségül is venné ahhoz, hogy a nő Magyarországon maradhasson. Főhősünk tudja, hogy Shirin Iránba való visszatoloncolása esetén valószínűleg halálbüntetés vár rá.
A nyakatekert helyzet viszont a nyugodt, kertvárosi életből a menekültek világába csöppenő Mari számára okoz komoly fejtörést, aki nem szeretne ilyen bonyodalmakat a számára egyébként is komplikált kapcsolatban. Wilson tehát dilemma előtt áll, vagy segít a lányon és szakít szerelmével, vagy a lánytól szabadul meg és megpróbálja folytatni az egyébként jól működő kapcsolatot.
Az állampolgár igazi mesterkurzus forgatókönyvírásból, színészvezetésből, színészi játékból és rendezésből. Egyetlen unalmas vagy felesleges jelenete sincs, mindegyik előre viszi a történetet, a karakterek folyton nehéz helyzetbe kerülnek, elvárásaik ritkán teljesülnek, csalódások sorozata vár rájuk. A karakterek tettei végig hitelesek, ahogy a színészek gesztusai is. Az amatőr szereplők, Dr. Cake-Baly Marcelo (Wilson) és Arghavan Shekari (Shirin) hibátlanul és természetesen léteznek a kamera előtt, és egy pillanatra sem tűnnek el a hivatásos színész, Máhr Ági árnyékában. Vraniknak nem csak a színészvezetése tökéletes, de minimalista rendezése is: kézikamerát használ, elhagy mindenféle stilizálást, és nem csak a megírt történetben, hanem a forgatás folyamatán belül is kerüli a melodramatikus kliséket.
Összességében Az állampolgár az idei hazai filmdömping első fecskéjeként nagyon magasra teszi a lécet, aktuális és minden tekintetben profin kidolgozott műalkotás - a magyar mozi újabb diadala.
