Az Oscar előtt

filmhu: A 79. Oscar gálának két magyar vonatkozása is van. M.Tóth Géza Maestro-ja negyvenedik elismeréseként a legjobb animációs rövidfilmnek járó szobrocskáért indul. Milyen esélyekkel? Mi szükséges ahhoz, hogy egy magyar animáció nyerhesse meg a díjat? Mire elég a 28 milliós miniszteri különkeret, amelyből - többek között - a Variety-ben és a Hollywood Reporterben vásároltak hirdetéseket?

Návai Anikó a Kodak Theater vörös szönyegén

Návai Anikó : Az animációs rövidfilmekre  - szemben a nagyjátékfilmekkel -  csak az a filmakadémiai tag szavazhat, aki bizonyíhatóan látta őket. Mivel Los Angelesben nincs magyar kulturális intézet, a jelölések nyilvánosságra hozatalának hajnalán én, mint a Magyar Filmbizottság Los Angeles-i képviselője segítettem a Maestro producerének, hogy megtalálja és leszerződtesse azt a hollywoodi marketingszakembert, aki pont erre a kampány-stratégiára szakosodott, vagyis a lehető legtöbb filmakadémiai tagot tudja behozni a film Los Angeles-i hivatalos vetitéseire. Hiller István miniszter gyors helyzetfelismerését dicséri, hogy saját keretéből azonnal támogatta ezt a kampányt, melynek csak egy része a nemzetközi terjesztésű filmes szaklapokban megjelent hirdetéssorozat. Ha a filmakadémia Londonban és New Yorkban tartott vetítéseire legalább ilyen erővel kampányoltak a Maestro-ért az ottani magyar kulturális intézetek, akkor a filmnek erős esélye lehet. 

filmhu: A másik magyar jelölt Zsigmond Vilmos, akit az öt legjobb operatőr közé soroltak a Fekete Dáliá-ban (magyar bemutató: március 22.) nyújtott teljesítményéért. A filmnek ez az egyetlen jelölése, ami jól mutatja az idei tendenciát: a legjobb filmért versengő öt alkotás összesen 26 jelöléssel bír, ami nagyon alacsonynak számít Oscar körökben. A színészi jelölések, de még az operatőri nominációk sem mutatnak átfedést a legjobb film kategóriájával (Egyetlen kivétel A királynő.). Ilyen sok a jó teljesítmény, vagy éppen ellenkezőleg: sok közepes filmmel van dolgunk?

NÁ: Látszólag a stúdiók gyenge bizonyítványa, hogy az Oscarra két legesélyesebb színész – Helen Mirren és Forest Whitaker – viszonylag alacsony költségvetésű független filmekben nyújtott alakítással tűnt ki, és ugyanezt igazolja a Bábel számos jelölése is. Valójában azonban arról van szó, hogy a stúdiók tömegcikk-gyártásra és forgalmazásra vannak berendezkedve és ezen gazdasági okokból nem tudnak, nem is akarnak változtatni. Mióta Harvey Weinstein (a Miramax alapitója és tavalyig tulajdonosa-motorja) bebizonyította, hogy a rétegfilm is komoly anyagi és erkölcsi üzlet, az összes stúdió létrehozta saját butikját (ld. Sony Classics, Paramount/Vantage, Universal/Focus, Warner/Warner Independent, Disney/Miramax, Fox/Fox Searchlight), ahol részben gyártják, részben vásárolják a rétegfilmeket. (Helen Mirren filmjét, A királynő-t a Miramax, Whitaker-ét, Az utolsó skót király-t a Fox Searchlight, a Bábel-t pedig a Vantage karolta fel.) Clint Eastwood (Levelek Iwo Jimából) és Martin Scorsese (A tégla) csak azért talált otthont magának a „nagy” Warnernél, mert sokszorosan bizonyított, az utolsó vágás jogával rendelkező filmrendezők.

filmhu: A Dreamgirls máris történelmet írt: úgy sikerült begyűjtenie a legtöbb jelölést, hogy a főbb kategóriákból kimaradt – erre eddig még senki sem volt képes. Holott a Dreamgirls a Golden Globe-ról is a legjobb musical/vígjáték díjával távozott. Mit nem szeretett az Akadémia a Dreamgirlsben?

NÁ: A Dreamgirls nem remekmü, de a tavalyi év leglátványosabb, sztárokkal bőven megpakolt, hagyományosan hollywoodi stílusban készült alkotása. Ezt jutalmazta Golden Globe-bal az HFPA a musical-comedy kategóriában. Sajnos, a filmakadémia nem tesz különbséget vígjáték/musical és dráma között. Az Oscar-szavazók tehát nem tíz, hanem csak öt filmet jelölhetnek, s ebből a Dreamgirls-t (vagy nevezzük nevén: a hagyományos könnyű műfajt)  kiszorította „A család” lényegesen eredetibb, szatirikus  „kicsi kincse”. 

filmhu: Hét erős kategóriában indul a Bábel: a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb eredeti forgatókönyv mellől fájóan hiányoznak a színészi nominációk, ugyanígy A Téglá-nál is csak Mark Walhberg vitte jelölésig. Mindkét film esetében nehezen húzható meg a főszerep és a mellékszerep határa – ennek estek volna áldozatul a színészek?

NÁ: Az utóbbi években egyre gyakrabban készülnek sikeres és díjra érdemes „ensemble” filmek: ld. Traffic, Crash és most a Bábel, melynek szereplőit maguk a stúdiók sem minősítik főszereplőnek.  A színészek pedig kicsit sem érzik magukat áldozatnak a mellékszerepekben: örülnek, ha végre nem kelléknek használják őket egy közönségfilmben, hanem művésznek egy rétegfilmben.

Leiskolázta a mezőnyt Helen Mirren

filmhu: Lehet, hogy csak én érzem így, de én már nagyon unom a Scorsese – Eastwood párharcot. Tényleg megeshet, hogy öt rendezői jelölés után egy remake rendezéséért fogják kárpótolni a New York-i mestert? Vagy Inarritu lesz a nevető harmadik?

NÁ: Eastwood már többszörös Oscar-díjas, Scorsese eddig ötször volt kikosarazott jelölt. Hollywood ugyanúgy operál, mint a magyar filmszakma: néha teljesítmény-centrikusan, máskor a szívére hallgatva. Most azt szűröm le az itteni hangulatból, hogy a Bábel nem mindenki kedvence, Scorsese-nek bőven kijár a dicsőség, Inarritu tehát még ráér nyerni. De nem kizárt, hogy Eastwood lesz a nevető harmadik a globális filmgyártásban iróniáig elavult Oscar-szabályok folytán egy olyan filmért (Levelek Iwo Jimából), amely nem angolul, hanem japánul beszél, tehát minden ésszerűség szerint külföldi filmnek minősülne.

filmhu: A színészi díjak tavaly is a papírforma szerint alakultak, idén sem lesz ez másként? Hiszen Helen Mirrentől nem lehet elvenni az Oscart, szépen leiskolázta a mezőnyt. Forest Whitakernek pedig, akárcsak tavaly Phillip Seymour Hoffmannak, igencsak kijár már az elismerés. A mellékszereplői díjak pedig a Dreamgirlsnek állnak. Bele tud még szólni ebbe valaki? (Én személy szerint nagyon drukkolok Abigail Breslinnek és Alan Arkinnak, A család kicsi kincse szereplőinek.)

NÁ: Bármekkora ásítást okoz majd a tévénézők körében, nehezen elképzelhető, hogy a Hollywoodi Külföldi Kritikusok, az Amerikai Színész-szakszervezet (SAG) és a Brit Filmakadémia díjai után Helen Mirren és Forest Whitaker ne nyerje meg az Amerikai Filmakadémia tagjainak szavazatát. A Dreamgirls két mellékszereplőjének Oscarja pedig elsősorban lelkiismereti kérdés: (1) valamivel muszáj jutalmazni a filmet, hogy Hollywood ne veszítse el a kedvét a musicalektől, (2) ez a két alakítás legalább olyan jó, mint saját kategóriájában a többi, (3) Eddie Murphy (a mi kutyánk kölyke!) most először táncol-dalol (a jóval kevésbé körön belüli Alan Arkinnal és a titkos favorittal, Jackie Earle Haley-vel (Apró titkok) szemben), (4) a tüneményesen tehetséges Abigail Breslinről pedig annyit: rosszkor és rossz üzenettel jelentkezett. A Megasztárból kizeccölt Jennifer Hudson (a nomináció óta sok-sok cimlapon!) ugyanis pont az ellenkezőjét hivatott hirdetni a világnak: mégis létezik amerikai álom.

filmhu:A tavalyi hoszt, Jon Stewart kényszerválasztás volt, és sokak szerint nem is vált be igazán. Az új, elsőbálozó női hoszt Ellen DeGeneres nevét sem ismerik túl sokan, pedig szakmai teljesítményét sokan dicsérték a 2001-es Emmy Gála után. Miért csak most került képbe? Hová lettek a sztárok, a húzónevek?

Rengeteg felkészülés, még több stressz  Ellen De Generes

NÁ: Egyszerű a válasz: a filmakadémia azzal főz, ami a spájzban maradt, mert a sztárok nem kérik az Oscar-műsorvezetést. Rengeteg felkészülés, még több stressz és ha megfeszülnek, se tudnak jól kijönni egy 4 órás gúzsbakötött élő adásból.  Ellen De Generes ügyesen oldotta meg a televíziós-Oscart, az Emmy-t. De könnyű helyzetben volt, mert a felmérések szerint a díjkiosztásokra kapcsoló közönség ma már sokkal jobban kedveli a tévésztárokat, mint a filmcsillagokat, ugyanis az emberek a világon mindenütt sokkal kevesebbet járnak moziba, mint amennyi tévét néznek. Ezért sokkal népszerübb a Golden Globe gála, mint az Oscar, mert ott van tévé-kategória, az Oscarnál pedig nincs. Ráadásul az lesz a rákfenéje az idei Oscar-gálának, hogy a piros szőnyegen nem tud felvonultatni igazi filmsztár-jelölteket, csak remek, de viszonylag ismeretlen színészeket és ugyanazokat a díjátadó-csillagokat, akiket a Golden Globe-on és a SAG-on már láttunk-hallottunk.

filmhu: A nézettségért folyó harcban az Oscar tavaly ismét kudarcot vallott, a Golden Globe pedig még jobban teljesített. A 79. Oscar díjátadó gála közvetítését több kapcsolódó műsor is kíséri, és az új, híres filmidézetekre épülő kampány (It’s not just the movies, it’s the Oscar) is arra próbál rámutatni, hogy ez egy megkerülhetetlen esemény a filmes életben. Az Oscar ismét méltó, régi nagy híréhez?

NÁ: Stimmel. A tavalyi Golden Globe-gálát többen nézték, mint a tavalyelőttit, az idei show nézettsége (és tetszési indexe) pedig jóval meghaladta a tavalyit. Az idei díjkiosztás piros szőnyegére és a sajtótermekbe 21OO rekord-számú média-belépőt adott ki az HFPA, több, mint 15O országban nézték az adást, és a Golden Globe honlapját a dijkiosztás óta (nem tévedés!) 2,1 milliárdan keresték fel. Közben az Oscar nézettsége és tetszési indexe évről évre csökken, a show formája elavult, és utolsóként indulni a díjkiosztó-sorban már nem a hab a tortán, hanem – lerágott csont. Nem véletlen, hogy ma már az járja Hollywoodban, hogy a Golden Globe nemcsak az év legjobb bulija, hanem az év legjobb és legmérvadóbb díj-gálája is. Ezt próbálja – nem kis önbizalommal -  ellensúlyozni a városszerte orrbavágó óriásplakátokon tündöklő Oscar-szobor, hogy „I am big, only the pictures got smaller!” Igaz, hogy – mint az első kérdés-válaszban megvitattuk -  idén túl sok a „kis, független rétegfilm”, de biztos működő mentőötlet, ha a farok próbálja csóválni a kutyát?