Mennyi ideig készült az Entrópia és hogy talált meg téged ez a téma?
Az Entrópia két évig készült, először a Kiskakas Animációs Filmnapokon mutatták be novemberben, de után még csiszoltunk rajta, és januárban lett teljesen kész. Önmagam kereséséről szól, mert mindig abból tudok inspirálódni, ami éppen foglalkoztat. Ez persze nehéz, mert egy animációs film sokáig készül és kihívást jelent a pillanatnyi érzést megragadni.
A konzulensed Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró volt, milyen javaslatokat kaptál tőle?
Zsófi nem csak a konzulensem, de a film dramaturgja is volt. Két évig rendszeresen konzultáltunk, sokat tanultam tőle arról, hogy hogyan építsek fel egy kísérletezőbb jellegű forgatókönyvet. Az alkotás során mindig van olyan pont, amikor olyan új impulzusokat vagy elemeket akarsz belerakni a filmbe, amelyek már nem férnek bele, és ő mindig figyelmeztetett, hogy hol húzódik ez a határ. Ugyanígy volt Bánóczki Tiborral és Fülöp Józseffel is, akikkel szintén többször konzultáltam és ők hárman stabil támpontot jelentettek nekem.
Bevallom, nem voltam biztos a entrópia szó jelentésében, ezért megnéztem a hivatalos definíciót: “Egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemző mennyiség.” Neked mit jelent?
Ez a fizikusok definíciója, művészetben inkább az elmúlást jelenti, bomló folyamatokra utal, de az élet ciklikusságát is magában foglalja, én ebből az irányból közelítettem meg. A címet Bera Nándi inspirálta. Amikor megmutattam neki az animatikot, azt mondta rá, hogy „ez olyan entrópikus film lesz”, ekkor tudtam, hogy ez a szó tökéletesen magába foglalja azt, amit mondani szeretnék. Páran mondták, hogy túl tudományos, féltem is, hogy sokan nem fogják érteni, de végül ez illett hozzá a legjobban.
Amikor a Kiskakason láttam a filmet, elsőre úgy értelmeztem, hogy ez a három nő igazából egy nő három különböző arca, a szinopszisban viszont másként írsz róla.
A szinopszisban azért írok róla másképp, mert nem szeretném megmondani senkinek, hogy mit gondoljon előre, így óvatosan három nőről írok, de egyébként a szándékom az volt, amit te is megértettél, de nem bánom, ha mások másként értelmezik a látottakat. A fő motiváció általában átjön az embereknek, a maradék pedig mindenkinek a saját élménye. Volt aki úgy látta, hogy ez a jelen, jövő és múlt egymás mellett, és ez a megfejtés is tetszik.
Kezdettől fogva tudtad, hogy nem lesz benne párbeszéd?
Az elején, a boltos jelenetbe eredetileg szántam két mondatot, amit konkrétan megálmodtam korábban. Álmomban odajött hozzám egy néni egy boltban, és azt mondta „Vigyázzon fiatalasszony, mindenki csak baszni akar!” De jobb így, hogy nem került bele, nem kell a dolgokat túlmagyarázni.
Melyik lányt találtad ki elsőként?
A boltos lányt, de már az elején tudtam, hogy két síkja lesz a sztorinak, egy boltos és a szobában futópadozó, passzív karakter. Nála a bezártság volt a lényeg, hogy nem tud szabadulni egy repetitív életformától. Az erdő valahogy természetesen jött, mert a természet iránti vágy folyamatosan ott volt bennem, így végül hárman lettek.
Forrás: Buda Flóra Anna
Ha a boltos lányt megálmodtad, akkor mondhatjuk, hogy ő áll hozzád a legközelebb?
Mindegyikben van belőlem egy darab, mindegyik a tudatalattiból jön. Hogy álom vagy egy gondolatmenet végeredménye, végülis mindegy.
Nézegettem a Tumblr oldaladat és Instagramodat, ezeken a rajzokon is főleg szexualitással foglalkozol. Hányszor akart téged letiltani bármelyik oldal a rajzok miatt?
Még egyszer sem, úgy látszik visszafogott vagyok. Mindig is foglalkoztatott ez a téma, félévet Marseille-ben töltöttem és ott még jobban előjött. A szexualitás már gyerekkorom óta foglalkoztat, én is abba a generációba tartozom, ahol a szex tabunak számított. Nyilván sokkal jobban megmozgat minden, ami titok, és így nőttem fel, hogy az járt a fejemben, mégis mi lehet ez. De nem gondolom, hogy örökké csak ez fog foglalkoztatni.
Nem is volt olyan korszakod, amikor aranyos dolgokat, kisállatokat rajzoltál?
De igen, óvodában rajzoltam egy hattyú családot a vízen, az most is a konyhában lóg a falon, az egyik legjobban sikerült rajzom. Aztán a gimiben volt egy képregényötletem egy öreg humanoid keselyűről és a kutyájáról, de aztán nem vittem tovább. A MOME-n is dolgoztam egy állatos kisfilmen, csoportosan rendeztük egy workshopon, Social Animals volt a címe és állatfejű emberek voltak benne. Néha bekerülnek ilyen figurák a filmjeimbe, de nem főszereplőként. A BA-s diplomafilmem címe Műlovarnő volt, ott a lovat muszáj volt beleraknom.
A környezeted mit szól hozzá, hogy a szexualitással foglalkozol?
Eddig semmi gondom nem származott belőle, általában pozitív visszajelzéseket kapok. Most már inkább azon lepődök meg, ha valaki furcsának tartja. Szerintem ez a téma a sok mindenkit érdekel, lehet életkori sajátosság is, mindenesetre elég sok általam ismert alkotó választotta már témául.
A filmbeli lárva egyszerre jelképezheti a születést és rohadást is. Te melyikre gondoltál?
Először egy óriás hernyó volt a terv, ami egyébként egy másik álmomban szerepelt. Egy felsőbbrendű lény, egy szörnyeteg, aki összeköti ezt a három parallel világot, azzal, hogy bomlaszt. Aztán Zsófival kitaláltuk, hogy legyen inkább egy légy, aki ezt az egészet megteremti, át tud menni a világok között, kvázi mesélője a történetnek. A legyet Daniel Gray, egy itt élő angol animációs rendező véglegesítette, az én terveim alapján. Katartikus élmény volt vele dolgozni, fantasztikus munkát végzett.
David Lynch Mulholland Drive-járól írtad a szakdolgozatodat. Miért kötődsz az ő álomszerű világához?
Otthon érzem magam az univerzumában, a gondolatmenete is közel áll hozzám. Inspiráló, de soha nem akartam őt utánozni, nem akarok én is ilyen filmeket csinálni, csak jó érzés, hogy értem vagy érzem, amit csinál. Jó, az Inland Empire-re nem mondanám, hogy teljesen megértettem, de a Mullholland Drive-ot például úgy érzem, hogy sikerült. A szakdogámhoz legalább kilencszer megnéztem, érzelmileg eléggé kimerítő volt. Idővel egyre közelebb kerültem egy vélt megfejtéshez, de nyilván Lynch sose mondaná meg, hogy mi a teljes igazság.
Michel Gondry is sokszor táplálkozik az álmaiból.
Igen, főleg az első filmjét, a Libidót szeretem. Az Entrópiánál is inspirált az egyik filmje, amikor még csak ötlet szinten volt. Egy fesztiválon levetítették a Noam Chomsky-s interjúfilmjét, az Is The Man Who Is Tall Happy?-t, abban megkérdezte Chomsky-t, hogy mit csinálna, ha volna egy időgépe, ami elromolna, és szembetalálkozna saját magával. A mi filmünk elején volt is egy időgép, de szerencsére kikerült, még a gyártás megkezdése előtt.
Milyen filmek ragadtak még meg?
Képileg például Sorrentino, hangban és atmoszférateremtésben Lars Von Trier és Kubrick is nagyon inspiráló. A gimi óta Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című filmje volt rám a legnagyobb hatással. Kiskoromban élőfilmes rendező szerettem volna lenni, amikor Vertov képeit nézem, utána mindig filmet akarok csinálni.
Saját filmmel voltál már fesztiválon?
A Social Animals-szel voltunk, de nagy fesztiválon még soha. Próbálok nem számítani semmire, annak például nagyon örülök, hogy Lucával megyünk. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel és most együtt megyünk Berlinbe, ez egy fantasztikus dolog.
Milyen terveid vannak ezután?
Egyszer alanyként részt vettem egy álommal foglalkozó kísérletben, ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy VR-os filmterv, amit tudósokkal együtt készítenék el. Jó lenne elmerülni egy álomszerű élményben, amikor felvesszük a szemüveget.
Milyen lehetőségek vannak itthon egy VR-projektre?
Úgy tudom, nincs még rá igazán támogatás, eddig kiállítások és kis egyéni projektek keretei között láttam rá példát. De remélem lassan itthon is be fog indulni, mert már indulnak VR-tanfolyamok, a technológia tehát benne van a köztudatban, csak az eszközt még kevesen engedhetik meg maguknak. Az én projektem egy interaktív 'VR experience', amiben olyan univerzumot szeretnék megteremteni, ami befogadja a felhasználót. Álom és hallucináció keveréke, de nem feltétlen drogos hallucinálás, inkább azt mutatná be, hogyan működik az álmodó elme.
