Díjak a Tű Fokán

Az első eszmélés pillanata
A Faludi Akadémia 2005-ös filmes táboraFilmegyetemi hallgatók kategóriájában Pálfi György adta át a Legjobb első filmes filmegyetemi hallgatónak járó díjat Hajósi Szabó Csillának a „Csak igazat szólj” című dokumentumfilmjéért. A kategória fődíját  Ducki Tomek vehette át A tél első napja című kísérleti (animációs) filmjéért, míg a legjobb elsőfilmes rendező Sós Henrietta lett A homokóra című kisjátékfilmjével.

Kísérleti film kategóriában két filmet díjazott a zsűri, a díjakat pedig Dér András adta át. Mint elmondta „azért fantasztikus ez a filmszemle, mert arra emlékeztetett, hogy lehet játékosan is filmet készíteni, ismerkedni a filmmel, filmnyelvvel. Ez olyan, mint az első eszmélés pillanata, amikor a gyerek elkezd bíbelődni a szavakkal és öntudatlanul, tudatosan ráérez dolgokra. Ezen a fesztiválon pedig a filmnyelv olyan változatosan volt jelen, olyan meglepő jelentésekre csodálkozhattunk rá, hogy nekünk, elfáradó filmeseknek újdonságot hozott és elvarázsolt minket.” A kategória két díját Herpai Sára és Kerékgyártó Yvonne Harmadik jelentés című kísérleti filmje, illetve Havér Tamás Arc című alkotása nyerte el.

A dokumentumfilm kategóriában idén a portréfilmeké volt a főszerep, leginkább ebben a stílusban képviseltették magukat az alkotók, a díjat Lázár Kovács András adta át. A harmadik helyezett Sári Anikó Csokoládéharang című dokumentumfilmje lett, a második Kocsis Eszter és Takács Mária Egész narancs című alkotása, az első pedig Turcsik István és Bóna László munkája, A lélek muzsikája.

Kisjátékfilm kategóriában Gyarmathy Lívia díjazta az alkotásokat. A kategória harmadik helyezettje Körösényi Dániel és Teszler Tamás Nemfilm című (dokumentarista) kisjátékfilmje lett, a második helyen Pazár Sarolta rendezésében készült Kilábalás című kisjátékfilm végzett, míg a fődíjat A homokóra című film vitte el Sós Henrietta rendezésében. Emellett, A homokóra című film a fesztivál közönségdíját is elnyerte.

***

Az eredményhirdetést követően Pálfi György filmrendezővel beszélgettünk az amatőr film helyzetéről, és arról, hogy vajon milyen határvonal húzható amatőr és professzionális film közé. A fiatal rendező álláspontja, mint elmondta elég szélsőséges, és talán kirekesztő is.

A gondolatiság és a megközelítés a lényeg Pálfi György a tábori forgatáson

Pálfi György: Szerintem ilyen megkülönböztetés nem létezik. Számomra jó és rossz film van. Természetesen, mindig van egy vállalás az alkotó részéről, hogy a körülményeihez képest – és talán itt az egyetlen választóvonal – a lehető legjobban próbálja elkészíteni a filmet. Mivel azonban a filmkészítés egy technikai sport, költséges dolog, ezért gyakran döntő lehet egy film esetében, hogy mennyi pénzből készül.

filmhu: A film technikai lehetőségei mennyire befolyásolják a film megítélését? A kevésbé jó képminőség vagy az ügyetlenebb vágás mennyire vesz el a film élvezhetőségéből?

P. Gy.: Ez első sorban kereskedelmi szempont. Az számít inkább, hogy valami teszik-e vagy sem, a technikai dolgok pedig csak nagyon hátul, az esztétikai érzékelésben vannak jelen. Ha úgy néz az ember filmet, hogy kinyitja rá az agyát és a szemét, akkor a minőség, a megvalósítás kevésbé számít. Inkább a gondolatiság és a megközelítés a lényeg.

filmhu: Mennyire vannak nehéz helyzetben az amatőr alkotók ma Magyarországon? Nehéz filmet forgatni „kívülállóként”?

P. Gy.: Filmet csinálni mindig nehéz, de szerintem az amatőr filmes talán kicsit szabadabb is, amiatt, hogy egy fillér sem kell  a filmkészítéshez, maximum a nyersanyag ára. Az a gyönyörű benne, hogy az alkotáshoz egy ember, egy csapat, egy gondolat kell, és akarás, hogy csináljunk filmet.

filmhu: Az ötlet azért nagyon fontos. Ha nincs akkor biztos, hogy kell film?

P. Gy.: Itt a szemlén is volt olyan film, amiben épp az volt az ötlet, hogy nincs ötlet. Olyan erős indulat volt benne, olyan erős önreflexió jött át a vászonról, hogy épp ez tette szimpatikussá, és ezért a zsűri díjjal is jutalmazta az alkotást. A „filmet bármi áron, de fogalmam sincs, hogy mit, csak legyen” elv is érvényesülni tudott. Ennél szabadabb lehetőséget, hogy senki ne szóljon bele az ember filmjébe és őszintén, személyes céljaira tudja használni a filmet – ezen a legtisztább értelemben vett a személyes célt értem - elképzelni sem lehet jobb körülményeket. Akár van ötlet, akár nincs. Azért jobb, ha van ötlet.

filmhu: Látom nagyon lelkes vagy. Csak nem leszel amatőr filmes?

P. Gy.: Én amatőr filmesként kezdtem, és a mai napig azt gondolom, hogy attól, hogy most már össze tudom rántani a profi körülményeket, alapjában nem változott a helyzetem. Én nemrég úgy kerültem vitába az amatőr filmmel kapcsolatban, hogy azt mondták, ha készítenék egy olyan filmet, amit amatőr körülmények között, fillérekből csináltam - otthon a saját videó kamerámmal fölvéve, otthoni számítógépen megvágva - akkor sem engednék be a filmemet egy ilyen versenyre. Azt mondják, előnyöm van. És lehet, hogy igazuk is van, ha azt nézzük, hogy ez egy verseny, ahol az a futó aki többet gyakorol, gyorsabban futja le a maratont, mint aki csak hétvégente edz. Pedig annyira kedvem lenne nekem is szívből, lendületből és lelkesedésből - akár úgy is, hogy nincs ötlet, csak „álljunk össze” alapon – készíteni egy mozit. Van is néhány filmötletem, ami ebbe a stílusirányba mutat, csak ahhoz meg kell találni a megfelelő csatornákat, hogy megmutathassam a nézőknek. Mert nézők nélkül nincs mozi.

A filmszemle véget ért, ám a fesztivál lezárásaként meghirdették a jövő évi filmszemle tematikáját is. Jövőre Vízen járás témakörben várja a Faludi Akadémia a pályamunkákat.