Köztudott, hogy a hajléktalanok közt nem egy értelmiségi előfordul

Ez az elzárkózás oldódik fel a történet végére, és hősünk mégiscsak megtapasztalja egy egészen rendhagyó, számára elsőre elfogadhatatlan csoportban a valahová tartozás érzését (sőt ennél többet), miután mindent és mindenkit elvesztett, amikor azt hiszi, hogy már nincs tovább, a vég utáni kezdetkor, azaz a hét nyolcadik napján (bár a cím lehet kettős értelmű, és jelentheti azt is, hogy „sohanapján”). Elek Judit filmje mindezzel nem annyira hiteles akar lenni, mint inkább egyetlen ember egészen speciális sorsát, egyéni helyzetét megjeleníteni. Az, hogy nem teljesen sikerült az egyéniben az általánosat megragadni, apró szépséghiba csupán.