Ettől a filmtől mindenkinek egy kicsit boldogabb lesz a karácsonya

Kezdjük a Nagykarácsony legproblémásabb részével, ez pedig a filmhez készült moziplakát. Émelyítően túlzsúfolt, úgy néz ki, mint egy sebtiben feldíszített karácsonyfa, amire minden kezünk ügyébe kerülő díszt, szaloncukrot, csillogó mütyürt feldobálunk. A poszter persze a marketingkampányhoz tartozik, és nem a filmhez magához, hogy mégis felhozom, annak egy oka van: a Nagykarácsony ugyanis nem követi el azokat a hibákat, amiket a plakát készítője. A filmben is szépen felsorakoznak az ünnep és a romantikus vígjáték műfajának kötelezői kellékei, de ezek ízlésesen díszítik a történetet, illetve épülnek bele abba, elkerülve a giccs csapdáját.

Amíg a legtöbb karácsonyi film után úgy érezhetjük magunkat, mint akinek kipeckelték a száját, és cukrot öntöttek belé – aki elég bátornak érzi magát, az a Netflix ünnepi kínálatában rengeteg példát talál erre –, addig Tiszeker Dániel második nagyjátékfilmje mértékletességet tanúsítva adja elő nagyjából ugyanazt az üzenetet a szeretet fontosságáról, meg arról, hogy a szerelemért érdemes küzdeni.

Ötvös András a film forgatásán

És láss csodát, így rögtön átélhetővé válik a Nagykarácsony édeskés világképe. Mert persze jó dolog álmodozni mézeskalács ízű szerelemről, csak ezt ügyesen kell csinálni, úgy, hogy ne legyen rögtön szembetűnő az egésznek a lehetetlensége. Jelentem, Tiszekerék ezt megoldották, és ahol csak lehetett, humorral tompították az éppen túlcsordulni készülő romantikát.

Az is a Nagykarácsony alkotói javára írandó, hogy egy izgalmas krízishelyzetbe lökték bele a főhőst. Arnold tűzoltó, napközben a világ megmentője szerepében tetszeleg, esténként, mint egy darab fa zuhan a kanapéra, és nyitja a sört a tévézéshez. Önelégült hétköznapjaiból és macsó attitűdjéből egy balul elsült lánykérés zökkenti ki: az ablakon belesve sokkolja a látvány, a barátnője egy filmsztárral csalja meg őt. Leszédül a daruról (helyesen: magasból mentőről), és az esés, valamint a trauma következtében tériszonyos lesz.

Ötvös András és Zsigmond Emőke

Egy pillanat alatt szertefoszlik Arnold heroikus, félelmet nem ismerő imázsa, és kénytelen lesz elvállalnia egy olyan melót, ami nem illik bele a férfiasságról alkotott hamis elképzelésébe. A karácsonyi vásár biztonságára kell ügyelnie, különös tekintettel a karácsonyi műsorra készülő gyermekkórus próbáira.

A film a maga bájos módján rácsatlakozik egy manapság igencsak népszerű témára, a hagyományos férfieszmény kritikájára. A könnyed műfaj határain belül Ötvös András remekül jeleníti meg a tűzoltó identitásválságát. Minden pillanatában meggyőző alakítást nyújt, akkor is, ha éppen bizonytalankodást, flegmaságot vagy éppen agressziót kíván meg a szerep. Megkapja a kellő drámai súlyt a krízishelyzet, azzal együtt is, hogy számos remek poénnak ágyaz meg: felcserélődnek a szerepek, és az öngyilkosjelöltnek kell lehoznia a magasból a tűzoltót.

Scherer Péter és Pokorny Lia

A másik főszereplőt, a gyerekkórus előadását rendező Esztert kevésbé izgalmasra sikerült megírni, a karakterbéli hiányosságokat viszont pótolja Zsigmond Emőke kivételesen erős kisugárzása. Játékával elhiteti velünk, hogy a lány derűs életszemlélete tényleg ragadós tud lenni, sőt, azt is, hogy sokkal több van Eszterben, mint amit a forgatókönyv láttatni enged. Több olyan váratlan pillanatot is megnéztünk volna a színésznőtől, mint mikor a tengerészgyalogosok kiképzéséről kezd el beszélni. Simán megoldotta volna őket. Elragadtatásomban írhatnám, hogy idén Zsigmond Emőkének hívják a karácsony angyalát, na de ezzel pontosan abba a giccsbe ragadnék bele, amit a film sikeresen kikerül.

Kettejük kibontakozó szerelmének a történetét ügyesen színesítik a mellékszereplők. A tűzoltós négyes (Ötvös mellett Dékány Barnabás, Egger Géza és Orosz Ákos) akár egy sorozatot is elbírna, annyira jó a dinamika köztük. Hétről hétre nézhetnénk, ahogy egymást szívatják a kapitányságon, munka után a pultot támasztva, és nagy ritkán, még tűzhöz is kivonulnának. A magyar valóság a simlis kisvállalkozót játszó, pénztől dagadó övtáskát viselő Scherer Péternek köszönhetően szivárog be a filmbe, az öngyilkosjelöltet alakító Mészáros Máté szinte minden mondata nevetésre ingerel, és a diszpécserként feltűnő Hernádi Judit is telitalálat.

Szabó Kimmel Tamás

Az önmagát játszó Szabó Kimmel Tamás volt a Nagykarácsony legkreatívabb húzása. Kiapadhatatlan poénforrást jelent amiatt, hogy nemcsak egy szuperhősként tetszelgő tűzoltót játszik egy elképzelt mozifilmben, hanem még a mentálisan megroggyant Arnold képzeletébe is beköltözik. Bárcsak a zeneválasztás terén is működött volna az alkotók kreativitása, mert sajnos kimondottan sablonos lett a film soundtrackje. Többször volt az az érzésem, hogy feleslegesen erősít rá a karácsonyi hangulatra és rátelepszik a zene egy-egy jelenetre.

A sok mellékszereplő akár veszélyesen le is lassíthatná a filmet, Tiszeker azonban végig odafigyel a tempóra, sosem veszik ki a lendület a filmből, tényleg meglepő gyorsasággal illan el a 109 perc. Scherer Péter és Pokorny Lia románcánál rezeg a léc, hogy volt-e erre szükség, de olyan terjedelmet kap, hogy még pont elfér a fő szerelmi szál mellett, és szerencsére csak eljátszik annak a lehetőségével a film, hogy egy kórista kisfiú első szerelme is külön szálat kapjon. A rendező és Mészáros Attila vágó ritmusérzékére kiváló példa az a kifejezetten humoros montázs, melyben a gyerekek elmesélik a megrökönyödött szüleiknek, hogyan is történt a valóságban a szeplőtelen fogantatás.

 

A Nagykarácsony fordulatain maximum egy marslakó lepődne meg, kötelességtudóan követi a romantikus komédiák szabálykönyvét: ahogy azt megszoktuk, a szerelmesek összevesznek a film kétharmadánál, és persze van benne egy nagy futás is. Kiszámítható film, de ez most nem baj, mert ha a történet szintjén nem is, de apróságokkal azért többször is meg tud lepni. Az átírt karácsonyi darab például akár kiállásként is értelmezhető a nem hagyományos családmodellek mellett. Őszinte bája, a remek alakítások és az emlékezetes poénok üdítő gyakorisága könnyedén elnyomja azt az érzést, hogy ilyet már sokszor láttunk.

Tiszeker Dániel romantikus komédiája megadja azt az élményt, amit a karácsonyi filmek célul kitűznek maguk elé, de mesterkéltségük és csillogással eltakart ürességük miatt a legtöbb képtelen elérni. A játékideje alatt kellemesen szórakozhatunk, utána pedig derűsen, könnyed léptekkel indulhatunk el a folyosón a dolgunkra. Sőt, még most, napokkal később is örömteli érzést okoz visszagondolni rá. Van most már nekünk is egy klassz karácsonyi romkomunk, a következő pedig, a Nagykarácsonyra építve, akár a mélyebbre is áshat és a műfaji szabályokat is áthághatja majd.