A Para filmcímmel elsőként a 2006-os Hartley-Merill forgatókönyvíró pályázaton találkozhattunk , a Csurgó Csaba (aki egyébként civilben az Agave kiadó vezetője - szerk) és Fazakas Péter által közösen jegyzett forgatókönyv ekkor nyerte meg a magyar fordulót. A zsűri a „különleges dramaturgiai megoldásai, humoros dialógusai és fordulatai” miatt méltatta a forgatókönyvet. (A forgatókönyv pályázatok szomorú nyerteseiről szóló cikkünk ide kattintva olvasható.)
Az eredetileg a Magyar Iparművészeti Egyetem audiovizuális szakán végzett Fazakas nevét főleg reklámfilmesként ismerhettük, majd 2003-ban Pockok című kisjátékfilmjével átnyergelt a játékfilmezés területére. (Nézd meg!)A százhúszmilliós, azaz magyar viszonylatban is alacsony költségvetésű bemutatkozó nagyjátékfilmjében állami szerepvállalás egyelőre nincsen, eltekintve az 2006-os filmterv-fejlesztési pályázaton megítélt ötmilliótól. Emellett TV2 és más szponzorok támogatása képezi a film anyagi hátterét, és nagyon bíznak az alkotók a Mozgókép Közalapítvány pozitív döntésében.
 |
| „Mindennap meghal valaki, egyre nehezebb” Bánsági Ildikó és .... |
A Para egy ezotéria iránt vonzódó negyvenes asztaltársaság kalandjairól szól, miután belekeverednek egy szövevényes emberrablási ügybe. Az október végén indult forgatás nagyjából a felénél tart, és ahogyan haladnak előre, úgy lesz egyre véresebb a sztori. Kiss Krisztián, a produkció sajtósa fogad a stábnak otthont adó budai villa ajtajában. „Mindennap meghal valaki, egyre nehezebb” - sóhajt fel. Érkezésemkor már javában pörög a konyhafeeling, ide vackolta be magát az Arany Mikrofonos Juhász Róbert hangmérnök, és a videoasszisztok is itt kaptak helyet. Igen, videoasszisztok, többesszámban, mivel két HD kamerával forgatnak (operatőr: Lajos Tamás, B-kamera: Gosztola Ábris), egyszerre kell követni a két képet. Fazakas „Fazi” Péter rendező egy nagy monitoron váltogatja a beállításokat, majd elkiáltja magát: Nyi! Bánsági Ildikó kiköpi a szájában lévő anyagzsebkendőt, egy kellékes gyorsan beszalad és kicseréli egy tisztára.
A félelem arcai
Az éppen rögzített jelenet szerint ugyanis Bánsági Ildikót és Für Anikót tartja rettegésben a Kamarás Iván és Vajdai Vilmos által alakított verőlegény-alakulat, mivel felfedezik, hogy Bánságiéknak tudomása van a túszuk holléte felől. A székhez kötözött nők azonban nem akarnak beszélni, ezért nemes egyszerűséggel egy tőrt döfnek Bánsági Ildikó combjába. Für Anikó nővére fájdalmát látva éktelenül sikoltozni kezd, Juhász Róbert hangmérnök eltorzult arccal kapja le fejéről a fülest. „Jobban sikongat, mint akinek beszúrtak.”, mire Fazi csak ennyit felel: „Ennyire szereti a nővérét”.
 |
| Hol az egyiket, hol a másikat ütik le, pofozzák fel, csapják a falhoz Für Anikó és Bánsági Ildikó |
A két színésznő elég megviseltnek tűnik: „Nemcsak annak tűnünk, azok is vagyunk. Tegnap kezdődött ennek a jelenetnek felvétele, azóta a székhez vagyunk kötözve, és felváltva, hol az egyikünket, hol a másikunkat, ütik le, pofozzák fel, csapják a falhoz. Fizikailag persze semmi sem történik, egyszerűen csak elképzeljük, hogy mindez megtörténhet” - magyarázza Für Anikó, majd Bánsági a szavába vág. „Lelkileg megterhelő inkább, nagyon sok minden rossz történik velünk ebben a félelmetes részben, ebben kell megmutatnunk a különböző színeinket. Hogyan találjuk meg egymást, hogyan segítünk egymáson, hogyan bátorítjuk egymást. Amikor még a forgatókönyvben olvastam ezt a részt, már akkor az volt bennem, hogy ez a jelenet a félelem arcairól fog szólni”
A történet szerint Bánsági az ezoterikus asztaltársaság vezetője, Für Anikó a testvérét alakítja. „Tegnap volt az egyik jelenet után egy nagy egymásratalálásunk. Senki nem kérte, teljesen spontán volt, amikor véget ért a borzalom, akkora megkönnyebbülés volt, hogy összeborultunk. De most ha megbocsátasz, megyek kirántom Csuja Imre nyelvét.” – mondja Bánsági és továbbáll.
„Mi ez a kép a monitoron? Hová vittétek a lányt?”- kocogtatja tovább kitartóan Vajdai Vili a monitort. Für Anikó megtörik, megmutatja Vajdainak, hol van a lány, addig Kamarás őrzi Bánságit. „Itt maradok, és ha nem csörren meg a telefonom, hogy megvan a lány, akkor neki annyi” – mondja Kamarás, majd a „Nyi” felhangzása után valóban telefonálgatni kezd, vélhetően magánügyekben.
 |
| Nem vagyunk igazán bodyguard alkatú emberek Vajdai Vilmos és Kamarás Iván |
„Ez a harmadik forgatási napom, még nem tudok igazán sokat mondani. Vajdai Vilivel vagyok párban, ami külön érdekes, hiszen a TÁP Színházban is sokat dolgozunk együtt. Nem vagyunk igazán bodyguard alkatú emberek, úgyhogy kicsit rendhagyó kettőst alakítunk. Kicsit egyébként balfék ez az alak, akit én játszom.”- magyarázza Kamarás. Nekem egyáltalán nem tűnik balféknek, amikor szinte kéjesen szúrja be a kést Bánsági combjába. „Neked most nem, de azért van neki egy nagyon furcsa lelke is.” És hogy mire kell ügyelni a szúrásnál? „Most még egy ideig mellé kell döfnöm, de majd nyilván lesz olyan is, amikor bele kell szúrnom egy lábba. Nem kell ezt túlparázni, érzi az ember, hogyan kell szúrnia, hogy valódinak látsszon.” – nyugtat meg Kamarás, és végszóra az egyik kellékes egy szivacscombbal szalad el mellettünk.
A halál torkában
Közben a közelikről átállunk a totálokra, úgyhogy mostmár látszania kell a vérnek is. Mivel azonban külön stáb vérezi a ruhát, egy másik a szereplő arcát, és egy harmadik az eszközöket, kis kavarodás támad a hideg vér – szilárd vér tengelyen, úgyhogy a helyszínen található játszó könyvek (Gyógyítsd meg önmagad, A család és a csillagok, Éld az életed) átlapozása után a következő jelenetre várakozó Csuja Imrét faggattam.
„Mindjárt megérkezem, egy karddal leszúrok valakit, engem meg jól nyakon vágnak, és lenyelem a nyelvem” – foglalja össze röviden a jelenetet. Noha Csuja Imrének az imdb szerint a Para kereken a hatvanadik filmszerepe, mégis a főiskola óta nem kellett meghalnia a filmvásznon. „Nagyon óvatosnak kell lenni, egy rendes, igazi karddal szúrok. Egyszer már combon szúrtam Szervét Tibit, van benne gyakorlatom. De inkább azért izgulok, mert engem torkon vernek, és hogy úgy mondjam, „parázok”, mert este meg előadásom van.”
 |
| Egy karddal szúrok, jól nyakon vágnak, és lenyelem a nyelvem Csuja Imre és Fazakas Péter |
Időközben kiadják az ebédszünetet, a színésznőket végre eloldozzák, az egész stáb boldogan szalad a joghurtos gyümölcsleves felé, úgyhogy én meg gyorsan lecsapok Fazakas Péter rendezőre.
filmhu: Sok helyen nyilatkoztad, hogy ez egy semmihez sem hasonlítható film lesz, referenciapontként pedig az alábbi filmeket és alkotókat soroltad fel: Kontroll, Meteo, Csak szex, Konyec, Gothár, Tímár, Miami Vice, München, Bourne ultimátum, Soderbergh, és a Coen fivérek.
Fazakas Péter: Mindenképpen valamilyen újszerű dolgot szeretnék csinálni, és úgy gondolom, azok a filmek működnek igazán, amelyek bármely vonatkozásban is, de újat hoznak. Hozzám pedig eleve azok a filmek állnak igazán közel, amelyek valamilyen kísérleti úton haladnak. Már a forgatókönyv-írásakor is munkált bennünk, hogy egy olyan szórakoztató műfaji film szülessen, ami okos és intelligens is egyben.
filmhu:Szórakoztató, intelligens, de milyen zsánerű film? A honlapon jelenleg az izgalmas vígjáték terminus szerepel.
FP: Vígjáték, de emellett izgalmas, és ami számomra a legfontosabb eleme a történetnek, hogy ez egy románc.
 |
| A hitelesség, ahogyan a szereplők világában megjelenik Bánsági Ildikó és Fazakas Péter |
filmhu: Hát ezt nem igazán támasztja alá az, amit ma itt láttam.
FP: Történnek benne a dolgok rendesen, ez így igaz, de nem ok nélkül. Pont az a lényeg, hogy ez egy teljesen átlagos emberekből álló baráti társaság, akik élik a maguk kis világát a saját kis univerzumukban, ahova a nagy rontás döfőjével bejön a külvilág.
filmhu: Nagyon sok erőszakos jelenet van a filmedben. Hogyan tudod ezt megcsinálni hitelesen?
FP: Örülök, hogy a hitelesség kifejezést használtad, mert én is úgy gondolom, hogy a hitelesség a legfontosabb, és nem a realisztikusság. Valóban sok naturális jelenetünk van, de a hitelességnek a legfőbb ismérve számomra az, ahogyan a szereplők világában ez megjelenik. Fontosabb a döbbenet Bánsági Ildikó arcán, hogy ilyen dolog megtörténhet az ő kis zárt mikrovilágában, mert ez számára sokkal nagyobb érzelmi fájdalom, mintsem a konkrét beszúrásnak a fizikai fájdalma.
filmhu: Akkor nem is látjuk, ahogy beszúrnak?
FP: Látjuk, de nem azon van a hangsúly.
 |
| Semmiképpen sem egy belassult, klasszikus filmezés |
filmhu: Két kamerával dolgoztok, HD-re. Miért döntöttél így?
FP: A két kamera egyértelműen azért, mert egy nagyon pörgős vágást szeretnék. A két kamera nem úgy dolgozik, hogy két különböző plánt vesz fel, hanem ugyanazt a beállítást, így azonos plánon belül tudok egymásra vágni két képet, ami nem egy klasszikus filmkészítési stílus, főleg úgy, hogy szeretnék közben minél gyakrabban tengelyt ugrani. Körbe van az egész filmezve, a felvétel közben is tudom a kontrollmonitoromon pattogtatni a képet, és nekem nagyon izgalmasnak tűnik. Semmiképpen sem egy belassult, klasszikus filmezés, de nem példanélküli. A néző pedig egy idő után hozzászokik, és tudja majd azonosítani, hol van a két szereplő egymáshoz képest.
filmhu: Azt mondod, nem példanélküli, mondasz nekem példákat?
FP: Ilyesmit legelőször Kitanónál láttam, de a két utolsó Bourne-film is így volt fel véve. Nyilván módjával kell használni, nem szabad formalizmussá válnia, de a frissességet és az élőszerűséget nagy mértékben segíti.
filmhu: Van már ehhez a tervedhez vágód?
FP: A tervek szerint Barsi Bélával december elején kezdjük vágni a filmet, és pontosan tudja mi a tervünk. Ebből is kiderülhet, hogy a szemlén nem leszünk ott, 2008. tavaszán szeretnénk kijönni a mozikba.
A fotókat Tooth Gábor Andor készítette.
