„Gondosság, szeretet és energia”

Köbli Norbert: Nagy gondossággal, szeretettel és sok energiával csináljuk őket, odafigyelünk rájuk. Soha nem néztük le a tévéfilmes műfajt, inkább izgalmas lehetőségként tekintünk rá, hogy olyan műsort készítsünk, amit mi is megnéznénk és ajánlanánk a barátainknak.

Lajos Tamás: A nyilvánvaló tehetségen túl egészen elképesztő az a szorgalom és energia, amit Norbi és Attila beletesz a filmekbe, mindegyiket úgy csinálják, mintha az első lenne. Magasra teszik a lécet, és ez a képernyőn is meglátszik.

K.N.: Valóban szerencsés találkozás ez a mi hármasunk, jól működünk együtt, elfogadjuk egymástól a tanácsokat, ettől is működnek a közös munkák.

Köbli Norbert és Szász Attila a Örök tél forgatásán (Fotó: Filmpositive)

Már egy ideje kreatív műhelyként működtök, hogyan juttok el az ötlettől a megvalósításig?

K.N.: Különböző filmötleteket vetek fel Tamásnak, és később, ami tetszik, azt a rendezőnek is, utána pedig elvonulok megírni az első draftot. Amikor az kész, mindenki elmondja róla a véleményét, és ebben a fázisban a rendezővel is külön leülök, mielőtt nekikezdenék a második draftnak, és elkezdjük elmesélni egymásnak a filmet.

Attilával is úgy álltunk fel, hogy tudtam, milyen jeleneteket tudna erősen megrendezni, így a következő fázisban rászabtam a történetet. Az ő erősségeit kell kihangsúlyozni, hogy neki mi áll jól és mit tud jól megcsinálni. Ez a második draft általában már működőképes, utána már csak gyártási változtatások vannak, attól függően, hogy mennyi pénzünk lesz rá.

L.T.: Az árnyalja a képet, hogy az első draft már nagyon erős, önálló könyvként megáll a lábán. A rendezővel a második leülés igazából arra szolgál, hogy az ő alkotói alkatára íródjon a kész forgatókönyv.

Ti mennyit jártok ki a forgatásokra?

L.T.: Egy részén kint vagyok, de nem szeretek a rendező nyakába lihegni, egyrészt ő rendezi a filmet, másrészt a forgatáson már kevés dologba lehet beledumálni, ilyenkor már nem szabad azt nézni, hogy mi nem működik jól. Minden este megkapom a musztereket, és ha problémát érzek, szólok.

K.N.: Ez olyan, mintha a háborgó tengeren elégedetlenek lennénk a kapitánnyal, hiszen végül csak benne lehet bízni, nem lehet átvenni a kormányt. Ha van is bennünk néha frusztráció, mindketten át kell adnunk a könyvet valakinek, akiben megbízunk. Tényleg olyan ez, mint három ember házassága, amiben fontos az őszinte kommunikáció, akkor is, ha ez nem mindig feszültségmentes.

Köbli Norbert (Fotó: Pozsonyi Janka)

L.T.: Néha kibújik belőlem a volt operatőr, de érdekes módon pont az ő munkájába szoktam a legkevesebbet beleszólni. Már a forgatások előtt sem szeretek a rendezővel igazán konfrontálódni, azt addigra le kell rendezni és békén kell hagyni dolgozni. Utána viszont nekiesünk az első vágott anyagnak, ott már nincs kímélet.

Sokan mondták, hogy az Örök tél fizikailag és lelkileg is megterhelő forgatás volt. Ti is így éltétek meg?

K.N.: Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig előre vagyok küldve. Amikor a többiek együtt játszanak, én már a következő helyszínen, a következő filmben vagyok. Rajzolok egy térképet, a forgatókönyvet, és az alapján, hónapok múlva az egész csapat felkerekedik, ahonnan megint tovább állok. A forgatásra mégis muszáj kimennem, mert mindig át akarom élni azt az örömöt, hogy film készül abból, amit írtam.

L.T.: A stáb valóban sokat szenvedett, tudták előre, hogy nem lesz könnyű. Engem fizikailag nem viselt meg, sokkal inkább a lelkemre hatott, onnantól kezdve, hogy Norbi bemutatta Havasi Jánost és a novelláját. A személyes érintettség, a történet drámaisága és a forgatás körüli stressz érzelmileg viselt meg igazán, de a végeredményt látva megérte, mert dramatikus film ebben a témában még nem készült.

Jól működtök nyomás alatt?

K.N.: Persze, vastag bőr kell ehhez a szakmához, a rengeteg elutasításra és bizonytalanságra rá lehet görcsölni, de ezeket ki kell zárni és a napi munkára kell koncentrálni. Mi mindig mintha az első filmünkre készülnénk, hiszen mindegyik mást igényel, új kihívásokkal van tele. Ezt jéghidegben kellett 28 nap alatt leforgatni, elsősorban tehát az időjárással és az időkerettel küzdöttünk. Attila a könyvre még rápakolta a saját snittlistáját is, ezért rengeteg kép volt, de végül megoldottuk.

Diákoknak is levetítettétek már a filmet, a gulágok története hiányzik az oktatásból?

L.T.: Gyakorlatilag semennyit sem tudnak erről a témáról, ezért is hiánypótló a film, nem véletlenül támogatta a Gulág Emlékbizottság is. Az a tervünk, hogy elküldjük az ország összes középiskolájába, azzal a kéréssel, hogy tartsanak róla egy rendhagyó történelemórát. A visegrádi négyek nyelveire is szeretnénk feliratot készíteni és levetíteni nekik, hiszen ezek az országok is megszenvedték mindezt.

Csányi Sándor és Gera Marina (Szász Attila: Örök tél)

A novella mellett milyen forrásokat tudtál használni az írás során?

K.N.: Havasi János az édesanyja történetét írta meg ebben a novellában, és időközben a téma szakértőjévé vált, a helyszínekre is ellátogatott. Ő adott könyveket a témában, amik nagyjából mind helyi kisebbségi önkormányzatok kiadványai voltak, túlélők beszámolói, elsősorban pécsi svábok írásai. Ezeket elolvasva óriási volt köztük az átfedés: szinte mindenki azt írja, hogy otthon volt a falujában, amikor érkezett egy behívó kukoricatörésre, és már rakták is fel őket a vonatra.

Kirajzolódott egy tipikus sors, és mi ezt akarjuk megjeleníteni, miközben Walter Irén (eredetileg Frank Irén) történetét is elmeséljük. A képen és a díszletben mindig rengeteg ember mozog, az övé egy sors a sok közül. Ezekből a visszaemlékezésekből állítottam össze a mellékszereplőket is, hogy milyen típusú emberek legyenek. Érdekesek voltak ezek a beszámolók, főleg azok, amikben maguknak is próbálták megfogalmazni, hogy mi kellett a túléléshez.

L.T.: János mindig megkapta a draftokat, amikor olyan állomáshoz érkeztünk, hogy dramatizálni kellett a valóságot, és hihetetlen nyitottsággal állt hozzá a változtatáshoz, szabadságot biztosított számunkra, és megértette, hogy fontos a filmben a dramaturgia.

A színészek kiválasztásába mennyire folytok bele?

L.T.: Norbi már színészekben gondolkodva írja a könyvet, ami a megvalósulás során nem feltétlenül mérvadó. Mind a ketten beleszólunk a castingba, de a végső döntést a rendezőre bízzuk, mert neki kell leforgatnia a filmet.

K.N.: Csányi Sanyi hamar kirajzolódott a fejemben, éreztem, hogy furcsa választás lenne, de a casting során is beigazolódott, hogy jól fog működni. Attilával eldöntöttük, hogy kikkel szeretnénk dolgozni, sok színészt behívtunk, akik már jártak nálunk korábban, de még nem tudtuk őket használni. Ahogy megjelentek a színészek, velük íródtak a szerepek is, Marina viszont az utolsó pillanatig nem volt meg, tudtuk, hogy nehéz lesz megtalálni, mert minden jelenetben szerepelnie kell és vinni előre a történetet. Attilának fontos volt, hogy ne társuljanak hozzá képzetek, a hitelességét erősítette, hogy kevésbé ismerik az arcát.

Gera Marina (Szász Attila: Örök tél)

L.T.: Nekem sokat számít, hogy valaki akarja a szerepet, Marinán pedig rettenetesen lehetett érezni minden pillanatában, hogy mennyire fontos neki. Egy forgatáson ez a fajta szorgalom és akarás nagyon fontos, mert sok mindenen átvisz. Maximálisan elégedettek vagyunk azzal amit nyújtott.

Az Apró mesék lesz Szász Attila első, moziban forgalmazott filmje.

L.T.: Szász Attila minden filmjét moziba kerülő igényességgel készíti el.

K.N.: Magyarországon ez csak finanszírozási kérdés, hogy mi tévé és mi mozi, nem érezzük, hogy ez művészileg gondot okozna. Ami a Filmalappal készül, az mozifilm, ami a Médiatanáccsal, az pedig tévé. Mi mozifilmnek érezzük őket, úgy vannak komponálva a fények, a beállítások és a színészek is, hogy működjenek a nagyvásznon. Külföldön is mozifilmek közt versenyeztek és nyertek díjakat.

Akkor nem is lesz formájában más, mint a korábbi közös filmjeitek?

K.N.: Ez a csapat - melynek a tagja Nagy András operatőr és Hargittai Laci vágó is - abba az irányba halad, hogy a filmekben egyre meghatározóbb legyen a vizualitás. Kevesebb párbeszéddel és több képpel akarjuk elmesélni a történeteket. Ez az Örök télben is benne van, de az Apró mesék lesz az eddigi legmozgalmasabb munkánk, mert ki tudtunk lépni az egy helyszínes beszélgetésből. Fordulatos thriller lesz, egy izgalmas közönségfilm.

A sok történelmi film után ez most fikciós történet, amit apróhirdetések alapján írtál. Meddig volt a fiókban?

K.N.: Óriási felelősség életrajzi filmeket készíteni és elmesélni, de valamennyire behatárolja, hogy az elme merre csaponghat, és jó néha engedni, hogy akármerre elinduljon a történet. A vizsga forgatása után kezdett körvonalazódni bennem először ennek a filmnek az ötlete, akkor még Az életnél is rosszabb volt a címe: először Budapesten, majd egy erdei közegben játszódott 1945 után, a főszereplő is nagyjából a fejemben volt. Tamásnak és Attilának is meséltem róla még akkor, és amikor leültünk, hogy milyen tervek érdekelnek most, egyértelmű volt, hogy ez lesz a következő.

L.T.: Rengeteg treatment és szinopszis van Norbi fiókjában, sok évre előre dolgozik.

Az Apró mesék egyik főszereplője, Molnár Levente (Kovács István: Szürke senkik)

K.N.: Igen, folyton le kell állítanom magam, versenyt futok az idővel, mert mindig újabb ötletek jönnek, és okosan kell eldöntenem, hogy mire lesz időm és energiám. Betárazom őket két és fél évre előre, és megnézem, hogy akkor is lelkesít-e. Jót tesz nekik az idő és az érlelődés. Igazi szemetesláda az agyam, és jól esik megírni egy történetet, mert kikerül onnan és nem kell rajta többet töprengeni.

Gyártási szempontból az Apró mesék is ugyanolyan stresszes volt mint az Örök tél?

L.T.: Az Apró mesék sem volt egyszerű. Norbi túlírja, Attila pedig túlgondolja a filmet, nekem pedig vissza kell rángatnom őket a földre. Annyival egyszerűbb volt a forgatás, hogy kevesebb, mint a jelenetek fele egy helyszínen játszódik, a többi viszont a kosztümös, dinamikus Budapesten. Létre kellett hoznunk a lerombolt várost és háborús flashbackeket is.

K.N.: Több napunk állt rendelkezésre, ezért nyugodtabb volt a forgatás, sok megoldandó feladattal.

Szabó Kimmel Tamás azt mesélte a Filmhunak, hogy Szász Attilánál érezte magát a legjobb színésznek.

K.N.: Mindenki, aki látta a filmet, azt mondta, hogy ez Tomi eddigi legjobb alakítása, pedig sok jót csinált már. Bravúros színészek mind a hárman, Kerekes Vicával és Molnár Leventével, elképesztő feszültség van köztük. Dramaturgiailag három ember közt bármi megtörténhet, és csatlakozik hozzájuk egy 11 éves fiú is, aki felnő hozzájuk.

L.T.: Tényleg hihetetlen tehetségű kisfiú. Ők hárman láthatólag különleges viszonyrendszerbe kerültek és inspirálták egymást, de Attila nagyon komolyan koncentrált is rá, hogy így legyen.

A történet és színészválasztás (Anger Zsolt, Scherer Péter) alapján előzetesben a Trezor is egy olyan műfaji egyvelegnek tűnik, mint az Örök tél.

K.N.: A hangulata kicsit olyan lesz, mint A vizsgáé volt, egy kalandos krimi-thriller. '56-ban elvesztek a belügyminiszter trezor-kulcsai, ezért kihoztak a börtönből egy mackóst, hogy törje fel. Mindig foglalkoztatott ez a tér, a saját szememmel is megnéztem. Charles Bronson és Alain Delon Ég veled barátom című filmje egy széfben játszódik, inspiráló volt ez a „kint a bárány, bent a farkas" alaphelyzet. Bergendy Péterrel is szerettünk volna újra együtt dolgozni, örülök, hogy sikerült.

Anger Zsolt Bergendy Péter Trezor című filmjének forgatásán (Forrás: Anger Zsolt)

Mi a következő tervetek?

K.N.: Két projektünk van, az egyiket Szász Attilával tervezzük, aminek Piros fehér zöld a címe, fejlesztésre beadtuk a Filmalaphoz, és várjuk a választ.

L.T.: Ez egy Trianon-film, amit a 2020-as évfordulóra tervezünk. Évek óta foglalkozunk azzal, hogyan is lehetne fogást találni ezen a meglehetősen érzékeny témán. Sokszor nekifutottunk, de most mindketten azt érezzük, hogy megtaláltuk a módot, hogy izgalmasan bemutassuk.

K.N.: Az 1924-es párizsi olimpián játszódik, és magyar olimpikonokról szól. Már a treatment írásakor is az volt az érzésünk, hogy minden, amit eddig csináltunk, ide mutatott. Úgy van benne Trianon, hogy senki érzékenységét nem fogja bántani, és sokak fájdalmára gyógyírt is jelenthet.

A másik tervünk egy tévéfilm, Ma este gyilkolunk a címe, egy krimi-komédia, 10 kicsi néger parafrázis, ami egy színész-öregek otthonában játszódik. Történik köztük egy haláleset, és az egész életében Poirot-szerű karaktert játszó színész magára ölti a régi szerepét, mert gyilkosságra gyanakszik, de nehezen megy a nyomozás, mert mesteri hazudozókkal van körülvéve. Terveink szerint a Nemzet Színészei játszanák ezeket a szerepeket, és azon is sokat gondolkodtunk, hogy ki rendezze ezt a 10 kiemelkedő művészt. Végül úgy döntöttünk, hogy Csányi Sándorra bízzuk ezt a feladatot, elsőfilmes rendezőt csinálunk belőle, színházban most is megy egy darabja.

Melyik film tetszett nektek utoljára?

K.N.: A Testről és lélekről nagyon jó volt, a rendezés, az operatőri munka és az apró, hétköznapi téma feldolgozásából egy óriási moziélmény lett. Szerintem olyan közönségfilm, ami megelőzte a korát, finoman és intelligensen mesél valakinek a kivirágzásáról. A Viszkis is tetszett, magas szakmaisággal megcsinált, mozgalmas akciófilm, minden percét élveztem.

L.T.: Nekem messze a Testről és lélekről tetszett mostanában a legjobban: egy rendkívül mély gondolatot mutat be nagyon finom humorral és fantasztikus operatőri munkával.

Lajos Tamás (Fotó: Pozsonyi Janka)

Címlapon: Lajos Tamás és Köbli Norbert (Fotó: Pozsonyi Janka)