2014 óta hivatalosan hat hét áll rendelkezésre a gyermeküket nyílt örökbeadás útján örökbeadó nők számára, hogy meggondolják magukat és visszakérjék a babájukat. Ez a néhány hét mindkét fél, az anya és az örökbefogadó szülők számára is érzelmileg megterhelő időszak. Ezt szerette volna az életet adó anya szemszögéből feldolgozni Szakonyi Noémi Veronika írótársával és férjével, Vincze Máté Artúrral, akivel közel tíz éve foglalkoznak az örökbefogadás témájával. Először dokumentumfilmes formában gondolkodtak, de rájöttek, hogy a fikció segítségével még közelebbről tudják megmutatni az érzéseket, amiken átmegy ilyenkor egy nő. „Azt éreztük, hogy egy ilyen intim helyzetben olyan döntéseket kényszeríthetett volna ki a kamera a karakterekből, amit nem szerettünk volna. A játékfilm adta meg nekünk azt a közelséget, amire szükség volt ehhez a témához.” A Hat hét mellett évek óta dolgoznak egy dokumentumfilmen is, amely a nemzetközi örökbefogadás témáját járja körül.

A Hat hét 18 éves főszereplője, a profi pingpong-bajnoknak készülő Zsófi (Román Katalin) az utolsó pillanatig próbálja a lehető legtöbb ember előtt titokban tartani a terhességét, babáját egy meddő házaspár (Balsai Móni és Mészáros András) készül örökbefogadni. A szülést követő hat hétben azonban elbizonytalanodik a döntésével kapcsolatban, és megpróbálja tisztába tenni az érzéseit, mielőtt lejárna az idő, amíg még meggondolhatja magát.  

Mészáros András, Szczaurski Lana, Járó Zsuzsa, Szakonyi Noémi Veronika, Román Katalin, Vincze Máté Artúr, Dévényi Zoltán / Fotó: Horváth Csongor

A forgatást hosszas kutatómunka előzte meg, az alkotók civil szervezetek segítségével több szülésre készülő nővel és örökbefogadó párral is kapcsolatba kerültek. A civil szervezetek működésében azt figyelték meg, hogy egészen másképp gondolkodnak erről a hat hétről, sokak szerint szükséges és fontos időszak, mások szerint túl hosszú ideig tart. A felkészülés során kerültek kapcsolatba egy olyan lánnyal is, akinek sokat merítettek a történetéből. „Sok megrázó történetet hallottunk, de ő volt az, aki igazán el tudta mondani, hogy min ment keresztül abban a hat hétben, amikor feladta a gyermekét. Ez az időszak az örökbefogadó pároknak is stresszes, hazaviszik a babát és próbálnak kapcsolódni hozzá, miközben attól félnek, hogy megcsörren a telefon.”

Magyarországon nyílt és zárt örökbefogadási rendszer is működik, bár tavalyelőtt óta az örökbefogadó pároknak nem szükséges olyan tanfolyamra járni, ami felkészíti őket a gyermek érkezésére. Szakonyi Noémi szerint az is a céljuk a filmmel, hogy felhívják a figyelmet a tanfolyam fontosságára, és bíznak benne, hogy ismét kötelezővé teszik a részvételt minden leendő szülőnek.

Szakonyi Noémi Veronika, Román Katalin, Vincze Máté Artúr / Fotó: Horváth Csongor

Román Katalint hosszas keresgélés után Földessy Margit színi tanodájában találták meg, előtte rengeteg profi és amatőr színészt megnéztek, profi pingpong játékosok között is keresgéltek. Katalin kevés színészi tapasztalattal, de annál lelkesebben vágott bele a két hónapos intenzív pingpong edzésbe, illetve terhes anyáknak szánt szülésfelkészítőre is járt, hogy megfelelően tudja majd imitálni a forgatáson. „Youtube-on is rengeteg szülést néztem, a Pieces of a Woman-t is akkoriban láttam, és anyukámat is kérdeztem, hogy neki milyen élmény volt, milyen fájdalmai voltak, hogyan vett levegőt szülés közben. Noémiék szerették volna, ha egy kicsit visszafojtottan csinálom végig, ebben próbáltam balanszt találni.”

A filmből az is kiderül, milyen bonyolult bürokratikus procedúra vár azokra az anyákra, akik a hat hét alatt meggondolják magukat és vissza szeretnék kérni a babájukat. A rendező elmondása szerint a gyámhivatalnak ilyenkor felül kell vizsgálnia, hogy milyen változás állt be időközben az anya életében, és hogy valóban meg tudja-e az új körülmények között tartani a babát, vagy fennáll a veszélye, hogy meggondolja magát és újra lemond róla. „Vékony jégen táncolnak a szociális munkások és a segítők, mert az elején nagyon kell támogatniuk az életet adó anyát, a céljuk olyankor az, hogy megtartsák a babát, de miután lemondott róla, inkább már abban kell segíteniük, hogy ottmaradjon az örökbefogadóknál. Ha meggondolja magát, ki kell vizsgálni, hogy van-e alapja a visszakérésnek, és ez egy nagyon hosszú folyamat.”

Román Katalin, Vincze Máté Artúr, Dévényi Zoltán / Fotó: Horváth Csongor

Az alkotók elmondása szerint összesen évente nagyjából ezer nyílt és zárt örökbefogadás történik, amiből jellemzően évi 3 és 10 közt van a visszakérések száma. Az utóbbi években ezen a számon belül több a titkos, mint a nyílt, ami a civil szervezetek sikerességét mutatja, mert az egész folyamat alatt biztosra mennek a babáját örökbeadó anya arra vonatkozó indokaival kapcsolatban, hogy miért segít a párnak. 

Román Katalin két hónap alatt olyan szinten megtanult pingpongozni, hogy még a stáb sem hitte el. Dévényi Zoli operatőr elmondása szerint a casting alatt látták először a lányt játszani, és olyan rosszul ment neki, hogy egy rövid időre kétségbeestek, hogyan lesz belőle hiteles bajnok. „Mostanra viszont azonnal elverne, mi sem hittük el, hogy ekkora fejlődésen fog keresztülmenni.”

„Két hónapig gyakoroltam, három külön edzőhöz jártam, napi 4-5 órákat gyakoroltunk és tanultuk az alapokat. A forgatáson összesen három napunk volt felvenni az összes pingpongos jelenetet, ami napi tíz óra masszív játékot jelent. A második napon már nem tudtam járni, és közben minden jelenet előtt meg kellett csinálnom 30 négyütemű fekvőtámaszt, hogy kellően le legyen izzadva. Iszonyatosan fájt mindenem, lehajoltam a cipőfűzőmet és csak öt perc múlva tudtam kiegyenesedni. Lehet, hogy kicsit túltoltam.” - mesélte Katalin a felkészülésről. 

Szczaurski Lana, Járó Zsuzsa, Szakonyi Noémi Veronika / Fotó: Horváth Csongor

A dinamikusan felvett pingpongozó jelenetekről is a film operatőre mesélt, akinek egy alapvetően repetitív, asztal körül álló sportot kellett képileg érdekessé tennie. „Nem könnyen fotózható sport, plusz mozgásokkal próbáltuk dinamikussá tenni. Sokszor dobták neki a labdát, az is segített, és a barátnőjét játszó lány is profi pingpongozó volt. Egy-két tágabb képen meg akartuk mutatni, hogy tényleg ő játszik, nem dublőr.” A meccsek koreográfiáját a profi játékosok segítségével jó előre kitalálták, így Katalinnak volt lehetősége előre begyakorolni a mozdulatokat.

A sors még egy egészen hasonló történettel is összehozta a csapatot: „Elmentünk a Statisztikába, ahol a pingpong felkészítés történt, és ahogy meséltük az edzőnek a film történetét, elkerekedett szemmel nézett ránk, hogy az ő legjobb barátnőjével pontosan ugyanez történt. Nem vette észre időben hogy terhes, és ugyanúgy lejárt pingpong edzésekre, bő pólóval próbálta elrejteni. Ez szíven ütött minket, hogy amit megírtunk, az megtörtént Budapesten, csak a 80-as években.”

Mészáros András, Szczaurski Lana / Fotó: Horváth Csongor

Ahogy a valódi történet is igazolja, sok lány azért nem veszi észre időben, hogy várandós, mert a sport miatt felborul a menstruációja. A Hat hét eleje akkor veszi fel a fonalat, amikor Zsófi pár héttel a szülés előtt jár, a filmből így nem ismerjük meg mi vezetett a terhességéhez, de természetesen Noémiék fejében megvan a karakter háttértörténete. Azzal is sokat foglalkoztak, hogy jár-e valamilyen testi következménnyel, ha titkolt a terhesség. „Utánajártunk, hogy valóban el lehet-e úgy rejteni egy terhes hasat, hogy az utolsó pillanatig ne látszódjon. Hihetetlennek tűnik, de tényleg el lehet takarni. A babák csak a szülés előtt jönnek elő, addig elbújnak, befelé fordulnak.”

Mészáros András alakítja az örökbefogadó apát, aki maga is érzelmi hullámvasúton megy keresztül ebben a hat hétben. "Nekem az volt a feladatom, hogy egyensúlyt találjak. Ez a karakter meg szeretné tartani a gyermeket, miközben fél, de magabiztosnak kell mutatnia magát a felesége felé. Közben a lány fájdalmát is átérzi, de meg kell húznia a határt." Zsófi édesanyjának szerepében Járó Zsuzsa látható, aki az elmondása szerint a kezdetekben különös feszültségbe került Román Katalinnal, de mint utólag kiderült, éppen emiatt érezte a rendező, hogy jól fog működni a párosuk. 

A Hat hét nem csak történet szintjén, de vizuálisan is a lányt állítja a középpontba, szinte minden jelenetben az ő arcát követjük. Az operatőr elmondása szerint koncepció volt, hogy Katalin személye viszi az egész filmet, vele megyünk végig, a szülés előtt még pár lépés távolságból, utána viszont, ahogy Zsófiban elkezd feltámadni az anyai ösztön, úgy válik egyre szubjektívabbá a kamera – gyakran veszi át a lány szemszögét, de van, hogy önálló mozgást végez, nem követ le mindent élesen és pontosan, elkalandozik a tekintete. Ezzel tartják fent 90 percen át a feszültséget, amiben persze nagy segítségükre van Katalin is, aki játékával végig uralja ezt az állapotot.

Fotó: Horváth Csongor

A vele való kapcsolódásról így mesélt a rendező: „Azokon a felvételeken, amiket az elején vettünk fel, még látszik, hogy össze kellett csiszolódnunk, nem csak neki ez az első filmje, hanem nekem is. De annyira erős szövetség lett közöttünk, hittem benne és nem kérdőjeleztem meg semmit, amit csinál, mert tudtam, hogy meg fogjuk találni.” 

A Hat hét rendezője Szakonyi Noémi Veronika, írótársa Vincze Máté Artúr, az operatőr Dévényi Zoltán, a vágó Vághy Anna és Hargittai László. A főszerepet Román Katalin alakítja, mellette Járó Zsuzsa, Szczaurski Lana, Györgyi Anna, Balsai Móni, Mészáros András és Takács Katalin láthatóak. Nemzetközi bemutatója Szarajevóban, magyar premiere pedig a miskolci CineFesten volt, ahol a nagydíjat is neki ítélte a zsűri. A tévéfilmes támogatással készült film mozikba jutása még kérdéses, leghamarabb a jövő év elején látnak rá esélyt az alkotók.