 |
| Vagyóczky Tibor - HSC tag és a szer- vezőbizottság elnöke |
Hol is tartunk tehát? Amíg továbbra sem dőlt el a verseny a Panasonic és a Sony között a digitális képtárolás kérdését illetően (azaz memóriakártya versus kék lézeres optikai lemez), az analóg filmkamerák terén komoly múltra visszatekintő Arri bemutatta első nagyfelbontású videókameráját, a profiknak szánt Arriflex D-20-at. A kamera újdonsága abban rejlik, hogy ugyanazok az optikák használhatók hozzá, mint a 35 mm-es filmkamerákhoz, mivel a videókamerák képalkotó szenzoraként használt CCD-t kiváltó 6 megapixeles CMOS (complementary metal-oxide semiconductor) szenzor felületének mérete egyezik a Super 35 mm-es filmkockával. Azaz a D-20-as képe a 35-ös kamerák mélységélességével rendelkezik, így az operatőrök, rendezők számára megmarad az a lehetőség, hogy a néző figyelmét az élességgel játszva a kép egy adott részére irányítsák. Az Arriflex D-20 másik újítása a kétféle módban - videó és film - való rögzítés. Videó módban a CMOS szenzorról érkező adatok feldolgozása a kamerában történik, míg film módban a szenzorról kapott információk közvetlenül a rögzítőre kerülnek. Ezután, akárcsak a filmnegatívot, a digitális jeleket is „elő kell hívni”. Ennek előnye pedig az, hogy az utómunkát követően sokkal jobb minőségű lesz az eredmény. Mindezek tetejébe az Arri úgy tervezte HD-kameráját, hogy annak kulcsfontosságú elemeit a technika fejlődésével egyszerűen le lehessen cserélni. A moduláris (azaz elemekből történő) felépítés érinti az upgradelhető CMOS-t, és a jövőben a videó kimeneti panel helyébe fájlalapú interfészt, illetve tárolóegységet lehet illeszteni.
Az Arri innovatív megoldásait látva elmondható: a digitális technológia egyre komolyabb kihívást jelent a hagyományos, analóg képrögzítés számára. Azt azonban, hogy mikor váltja le végleg a HD a celluloidszalagot, megjósolni sem lehet, már csak azért sem, mert a moziba szánt művek forgalmazásához egyelőre mindenféleképpen szükség van a filmre. A digitális és analóg technika harcát illetően Vagyóczky Tibor Steven Spielberg szavait idézte: „Amíg a Kodak filmet gyárt, addig filmre forgatok.” E gondolat jegyében mutatták be a tavalyi H.S.C.-rendezvényen a Kodak Vision2-es filmcsalád teljes érzékenységi skáláját, az idén pedig a Fuji legújabb nyersanyaga, az Eterna 500 győzhette meg a résztvevőket arról, hogy még mindig érdemes filmre dolgozni. Ugyancsak a celluloidot preferálóknak jelenthet segítséget a Kodak legújabb terméke, a Kodak Look Manager System. Ez a Macintosh és Windows alá készített szoftver lehetővé teszi, hogy a film egyetlen előhívott és levilágított kockáját „kézbe véve” az operatőr eljátsszon a különböző exponálási, illetve előhívási technikákkal, és az így kapott eredményeket e-mailen vagy FTP site-on keresztül másokkal (rendezővel, fénymegadóval, laborral stb.) is megossza.
 |
| Az analóg technika egyik kihívója az Arriflex D-20-as |
A hazai operatőrök pedig az új kihívásokra. Vagyóczky Tibor a filmhunak elmondta: „Azért van ez a háromnapos találkozó, hogy tanuljunk. Annyira hihetetlenül gyors a fejlődés, hogy ha nem tartjuk a lépést, végképp lemaradunk.” Ez azonban nem csak az operatőrökre vonatkozik. Bár a rendezvény elsősorban nekik szól, rendezők, vágók, fotósok, segédoperatőrök is el-ellátogatnak az előadásokra. A rendezvény fontos eleme, hogy a szünetekben kézbe is lehet venni – és ki is lehet próbálni – az előadásokon bemutatott műszaki eszközöket, személyes kapcsolat alakulhat ki a szakma képviselői és a forgalmazók között. Így a H.S.C. digitális továbbképzése nem válik a termékek öncélú reklámfórumává, hanem legalábbis igyekszik eleget tenni célkitűzésének - és segít az eligazodásban.
