Az eredeti terv az volt, hogy a Magyarázat mindenre alatt nem lesz zene, Reisz Gábor azonban az írás alatt magyar kortárs és klasszikus komolyzenék hallgatásával inspirálódott, így futott bele Bárdos Lajos kórusműveibe. A Szellő zúg című népdalfeldolgozás már a történetre is nagy hatással volt, ezután pedig gyorsan kirajzolódott, hogy fontos helye lenne a filmben is.
Ebből kiindulva Gábor Kálmán Andrással, közös zenekaruk billentyűsével kezdett el további kórusdalokon dolgozni, majd megszületett a dramaturgiailag is fontos koncepció: a filmzene alapja gyerekkórus legyen. A dalokat a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola gyerekkara énekelte fel.
„Amikor először hallottuk élőben, ahogy egy gyerekkórus énekli az általunk írt dalokat, akkor a libabőr és a könnyezés között ingáztunk. Első hallásra érezhető volt, hogy nagyon sokat ad hozzá dramaturgiailag is a filmhez. Mind a tömeget, mind a fiatalság hangját képviseli ebben a történetben” – fogalmazott Reisz Gábor.
A filmben elhangzik és a lemezre is felkerült Jeney Zoltán Madárhivogató című, döbbenetes erejű, hömpölygő kánonszerzeménye. A „klasszikusabb” filmzenék alapja Kálmán András és Reisz Gábor Intro akkordmenete – ebből nőtte ki magát az Ábel kettészeli az éjszakát és a végefőcím dala, a Magyarázat mindenre is.
Erről így mesélt a rendező: „A végefőcím-zenén hónapokon át dolgoztunk, mire összeállt. Számunkra ez a dal nem csupán a továbblendülésről szól, hanem egyben egy kiáltás is, aminek a hangulatát sokáig nem találtuk meg. Végül a kórus beépítésével sikerült elérni a célunkat: nagyon szomorú, hogy a fiataloknak ebben a kaotikus, szörnyű társadalmi közbeszédben kell megtalálniuk magukat, de számunkra mégis a reményt jelentik.”
