Miről szól a filmterved?
A történelmi traumák jelenkori hatásáról, és a modern társadalmi paranoiákról a dezinformációs érában. Sok humorral fűszerezve. A film alaphelyzete, hogy egy deepfake álhír miatt bezárkózik egy turistacsoport egy bunkertúrán, mert azt hiszik, hogy felrobbant a Nukleáris Intézet és sugárzás terjed Magyarországon. A vélt vészhelyzetben pedig megpróbálnak túlélni, de a karakterek összekülönböznek és az együttműködés kudarcba fullad.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Régóta, de meg kellett érnem rá. Nagyszüleim sokat meséltek a II. világháborúról és a Rákosi és Kádár korszakról, amiket kicsiként „esti meseként” hallgattam. Köztük nagymamám óvóhelyi bujkálását is, ami az 1944-es csepeli szőnyegbombázás ideje alatt történt. Ezek a történetek mind nagyon megérintettek, és filmszerűen élnek bennem azóta. Olyan, mintha én is átéltem volna őket — mondhatni a csontjaimban érzem őket. Pláne most, a 21. században, ahol egy ketyegő bombán ül az emberiség: háborúk, terrortámadások, konteók, természeti csapások, pandémia és klímaváltozás közepette. Ezt a katasztrófahullámot szorongva követem, és úgy látom, hogy a mesterséges intelligencia pedig csak fokozza az őrületet, ezért erős késztetést éreztem, hogy beszélhessek az infoapokalipszis koráról, a megörökölt háborús szorongás nézőpontjából. Emléket állítva azoknak, akik elszenvedték a XX. századot.
De konkrétan 2021 áprilisa óta dolgozom a filmötleten, ami egy moszkvai bunkertúrán állt össze bennem. Először rövidfilmnek indult: tavaly júniusban a X. Friss Hús Pitchfórumán elnyertem a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének Különdíját a filmtervvel, ami aztán a csehországi 8. Elbedock International Film Festival író workshopjára kapott meghívást, majd a lengyelországi 16. Zubroffka International Film Festival produceri workshopján szerepelt. Időközben elkezdtem írni a forgatókönyvet, és annyira megszerettem a karakterekkel a bunkerben ragadni, hogy rövidfilmből nagyra nőtt az ötlet.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Ez egy posztmodern szerzői film. A vizuális világát allegóriák, metaforák használata jellemzi. Például, a bunker is egy olyan tér, ami szimbolikusan az al-világot, és a tudat-alattit jelenti számomra. Azt a “lelki teret”, ahol a félelmek irracionálisan, és ösztönösen irányítanak minket. A filmre jellemző lesz az intertextualitás és a múlt jelenvalóvá tétele is, pl. archív felvételekkel és hiteles II. világháborús túlélői történetekkel — amit korabeli zenék erősítenek — kontrasztba állítva a jelenkort. Továbbá a műfajok komikus kiforgatása is feltűnik, így a katasztrófa film, a horror és a vígjáték műfaji gegjeinek groteszk idézete. De a drámai helyzeteket megtartva, történelmi hitelességre törekedve — ha épp azt kívánja egy jelenet.
Ezek a stílusjegyek végül a tetőponton, a negyedik fal áttörésében érnek össze: amikor kiderül a karakterek számára, hogy egy filmben vannak. Ez a gesztus, nemcsak interaktív filmélményt ad a nézőknek, hanem azt állítja, hogy ez már több, mint film: Te is része vagy a történetnek!
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Mivel már 2021 óta formálódik bennem a film, nagyon konkrétan látom. Persze hagyok szabadságot a változásnak, mert a filmezésben rugalmasnak kell lenni, de örülök, hogy már “él bennem a film”. Még álmomban is bunkerekben járok!
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Talán leginkább a Beutaló nélkül sehová-hoz, mert egy társadalmilag érzékeny, és összetett rendszerszintű jelenségről beszél, drámai hangvétellel, ugyanakkor abszurd és sötét humorral. A többi filmemből inkább csak az “egyedi világ” köszön majd vissza, jelentsen ez bármit is. De szívem szerint nem vonnék párhuzamot egyik filmemmel sem, mert nekem mindig a témából fakad, hogy milyen elbeszélői eszközöket, vagy a stílust használok. Élvezem, ha új témákban és új stílusokban vagy új műfajokban alkothatok.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A szereposztásban lesznek visszatérő alkotó társak, például Tóth Zsófi, Hegedűs Barbara vagy Kiss Erika színművészek, de a csapat nagyobb részével most fogok először dolgozni, amit nagyon várok, mert kiváló színészek. Hogy egy pár nevet említsek: Hegedűs D. Géza, Rajkay Zoltán, Pálmai Anna, Fekete Ernő, Mészáros Béla, és Márfi Márk.
A filmes stáb részéről is vannak visszatérő alkotótársak, például Füzesi Tamás operatőr, vagy Pap Levente vágó, és Máté Tímea első asszisztens, de itt is lesznek új csapattagok. A producer Szy Marcell, vele a Friss Hús Pitchfórum után ismerkedtünk meg, és azóta együtt dolgozunk ezen a projekten, a látványtervező Csúcs Angéla, a gyártási csapatot Takács Emőke erősíti, a hangmester Garay Anna Elza, a zeneszerző pedig Faragó Béla, aki a Beutaló nélkül sehova című filmem végefőcím zenéjét jegyzi.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Idén elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia három éves Ösztöndíjprogramját, amiben folytatom a linómetszet animációs kisfilmemet, A gyász sárga is lehet-et. Ezen dolgozom épp, és nagyon jó, hogy „egyik alkotásból a másikba” tudok megpihenni. Tavasszal pedig előkészítjük a következő élőszereplős kisjátékfilmemet a FlowProductions csapatával, szintén ennek a programnak a keretében. Szóval folyamatos alkotásban vagyok, ami egy csodálatos dolog.
Schnabel Annabella
Schnabel Annabella 2020-ban szerzett Filmrendező Mesterszakos diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol korábban, 2018-ban, Gyártásszervezői alapképzésen végzett. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet megelőzően, 2015-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott Filmelmélet és Filmtudomány szakon. Az elmúlt tíz évben díjnyertes rövidfilmeket, reklámokat, zenés videókat és oktatófilmeket készített. Diplomafilmje, az Anya macskája a fesztiválkörútja során elérte a Diák Oscar-kvalifikálást, több A-kategóriás és Oscar-kvalifikáló fesztiválon is bemutatásra került. Több, mint 40 nemzetközi filmfesztiválon vett részt, és számos hazai és nemzetközi díjat nyert. 2024 óta Magyar Művészeti Akadémia Ösztöndíjasa.
Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!
