Grunwalsky Ferenc:
Levél a Kuratórium tagjaihoz
Javaslatok a legfontosabb szükséges intézkedésekre és azok sorrendjére
Tisztelt Kuratóriumi tagok!
Javaslatok a közvetlenül a finanszírozási és ellenőrzési rendszerünket javító szükséges intézkedésekre, azok sorrendjére:
>>> A normatív-szelektív játékfilm támogatási pályázati rendszer elfogadása, bevezetése.
>>> A normatív-szelektív pályázat feltételeinek kidolgozása a dokumentumfilm és az animáció területein.
>>> A pályázati támogatás két szakaszossá tétele: előkészítési, projectfejlesztési és gyártásba vételi részre.
>>> A film gyártásba vételének döntő része a megvalósíthatósági tényező. A Szakkollégiumi vélemény mellett a producer által beterjesztett finanszírozási modell megítélése.
>>> A projectfejlesztésre, „előkészítésre”, gazdasági terv kialakítására kapható összeg 15 Millió legyen. Az egy játékfilmre kapható gyártási összeg maximumát fel kell emelni 150 Millióra.
>>> A közpénzt igénybe venni akarók nyilatkozattételi kötelezettségének bevezetése az MMK és a Filmiroda felé arról, hogy hozzájárulnak a teljes produkció ellenőrzéséhez. Nyilatkozat.
>>> A közpénzre pályázók nyilatkozattételi kötelezettsége az MMK és a Filmiroda felé, arról
vannak-e filmszakmai tartozásaik, ill. mi azok rendezésének ütemezési terve, határidői.
>>> A producer nyilatkozata alapján a Filmirodának joga legyen részletes ellenőrzést kérni az MMK-val együttműködve a film befejezése után is.
>>> Minden film esetében kötelező részletes beindító és kiértékelő értekezlet tartása. Ezek jegyzőkönyveit a Filmiroda is megkapja.
>>> Tartalékalap képzése. (Minden produkció 5-8 %-ot közös alapba tesz.)
>>> A befektetési kedvezmény ÁFA kötelezettségének felülvizsgálata
>>> A Kuratóriumnak joga van a forgatás során felemelni a Szakkollégium javaslata alapján megítélt eredeti összeget max. 150 M-ig. (A produkció kérése, a revizorok jelentései és a gazdasági osztály véleményezése alapján.)
>>> Kérjük az NKÖM együttműködését, a Miniszter úr segítségét a Filmiroda ellenőrzési jogosultságának kiterjesztésére, mert csak így válhat egységessé és teljessé az ellenőrzés.
Tisztelt kuratóriumi tagok! Kedves barátaim!
Egy olyan stratégiai tervet javasolok, amiben fontossági és időrendi sorrendbe állítottam össze a következő két-három hónap legszükségesebb finanszírozási, pályáztatási lépéseit. (Ezekről hosszú konzultációkat folytattam az egyes területek érintettjeivel.).
Hol vannak sürgető hiányosságok, hol vannak a problémák? Mit tegyünk, hogy pályáztatási és finanszírozási szisztémánk az ellenőrzéssel együtt egységes egész legyen?
Mindenkit szorít a helyzet, ugyanakkor úgy tűnik, hogy eredményesen mennek a dolgok.
Tehát nagyon érdekes kettős szorításban élünk: egyfelől mindenki nyűgnek nehéznek, tehernek, sokszor kerékkötésnek érzi az Alapítvány szigorodó ellenőrzését, pályázati feltételeit, más részről viszont nem szűnnek azok a támadások, azok a megjegyzések és vizsgálatok, amelyek arra céloznak, hogy mi tulajdonképpen túlságosan lazák vagyunk, könnyedén adjuk oda a művészeknek az állam pénzét és ez így nem mehet tovább. Egy hagyományosan menedzselési szemléletben ez így nem elfogadható.
Nekem a következő a véleményem. Először is itt ebben a szakmában mindig az történt amit mi kezdeményeztünk, és úgy oldódott meg ahogy a gyakorlatot mi kierőszakoltuk, kezdeményeztük és támogattuk. Tehát most is nekünk kell kezdeményezni, nekünk kell a megoldásokat megtalálni és egymást kell támogatnunk ebben. A kulturális jog alkotásban, se a pénzügyi részén, se az elvi, se a gyakorlati részén sok helyen nincsenek olyan jogszabályok, amelyek nekünk segítenének. Amik vannak azok sablonosan nem mindig alkalmazhatók miránk. Amit teszünk, amit tennünk kellene annak nincs sok évtizedes gyakorlata sem nálunk, sem a többi hivataloknál. Ha a következő évi költségvetésnél, el akarjuk érni, hogy a törvénynek megfelelően több pénzt kapjunk, akkor nem lehet olyan vélemény ellenünk, hogy nem elég világos, milyen rendszer szerint dolgozunk. A KEHI jelentéséhez hozzá írt Előszóban, szerepel az a megállapítás, hogy a „közpénzből nyújtott, továbbadható támogatásnak nem elegendő indoka a filmszakma gyártási infrastruktúra folyamatos megrendelésekkel való ellátása.” Tehát az nem érv a mi működésünk mellett, hogy a MMK-nak a filmgyártást fenn kell tartani és a magyar filmművészet létezését folytatólagossá kell tudni tenni! A mi válaszunk erre az kell legyen, - a Mozgókép Törvény létrejöttét is ez a szakmai indulat segítette – hogy a megkezdett úton tovább megyünk. Nem csak a művek létrejöttét, színvonaluk emelkedését ösztönözzük, hanem még tovább fejlesztjük finanszírozási, pályáztatási és ösztönzési rendszerünket. Elsősorban nem intézményi átalakításokban kell gondolkodnunk, ne a bürokrácia átszervezésétől várjuk a legfontosabb, hatékony eredményeket, hanem saját kialakuló szisztémánktól. Az megkívánja majd a szükséges átszervezéseket.
Nem szabad visszahátrálni a Mozgókép Törvény elfogadása elé. Azt a magyar parlament 100 %-kal elfogadta. Előtte több évig hallgattuk, hogy a szakmának megfelelő filmtörvényt létrehozni lehetetlen, mert ezt a fajta szigorú de ugyanakkor familiáris modellt nem lehet beilleszteni egy államháztartásba. Mi meg azt mondtuk, hogy nem az a kérdés hogy be lehet illeszteni, hanem hogy be kell illeszteni és majd megkeressük a módját, hogy hogyan oldhatók meg a gyakorlat kérdései és minden hiányzó rést, problémát a gyakorlatban próbáljunk meg megoldani. Most is azt tudom mondani, hogy ne kezdjük előröl ezt a tyúk-tojás vitát. A Törvény rögzítette, hogy fő feladatunk: a filmgyártás folytatólagosságát biztosítani, új művek születését ösztönözni, színvonalat és közönség számot emelni stb. - úgy, hogy pénzügyi gazdálkodásunk átlátható, ellenőrizhető legyen. Most is korrigálni kell sok hibát, de ugyanakkor nem szabad újra felvetni a kérdést, hogy jó-e a törvény szemlélete, amely ezt az elvet leszögezte.
A Mozgókép Törvény részletes gyakorlatának megvalósítása, részfeladatokra lebontása nem csak ránk ró terheket, hanem terheket kell rójon a különböző szak- és pénzügyi szervekre is. Jogilag is, pénzügyileg is. Nekünk is kell változtatnunk, és nekik is be kell fogadni olyan dolgokat, ami lehet, hogy náluk a kivétel kategóriájába esik. Közösen, együttműködve kell találnunk törvényes megoldásokat. Új szabályokat is alkothatunk. Csak így lehet megőrizni, hogy valóban kialakuljon egy olyan magyar modell, ami nincs máshol.
A nagyon csodált és a filmtörvény előtt még filmközpontként vizsgált külföldi példák nagy része végtelenül bürokratizált. Mechanikus menedzseri, kultúr-menedzseri gondolkodáson alapulnak, és egyre jobban döcögnek. Eddig még nem támadt fel az európai filmművészet, de nagy eredményük, hogy kialakult egy együttműködés az országok, kultúrák között. Ezen kívül nagy eredmény, hogy megteremtették a kultúrában való részvétel foglakozásbeli lehetőségeit. Tehát Európában a kulturális folyamatban való részvételt, mint munkát lehet gyakorolni, nem is kevesen élnek ebből. Munkát ad diplomásoknak, érettségizetteknek ugyanakkor tanulásra, továbbképzésre ösztönöz. Komoly réteg számára munkahelyet teremt.
Viszont a filmművészeknél a klasszikus értelemben nincsenek műhelyek. Teljesen eltávolodtak attól, hogy alkotói közösségek ismerjék egymást és mint gazdasági egységek létezzenek. A pénz összeszedése a produkciókra teljes egészében individuális, produceri munka, egyéni felelősség.
Az a gyakorlat, amit az MMK csinál, az a modern gazdasági feltételek kialakításának és a klasszikus alkotó-producer-társulások viszonyai megőrzésének különleges keveréke. A magyar szakmában gyakorlatilag nincs „ismeretlen” ember. A mi szisztémánkban nincs olyan ember, aki a többiekkel valamilyen személyes ismeretségbe nem került volna. Akinek valakikkel már ne lenne szakmai kapcsolata. Ez a filmgyártás azért is működik, mert ismerjük egymást, és így tisztábban látni azt, hogy mit kéne csinálni, kinek mit kéne segíteni, mit és hol hogyan. Kinek mire lenne szüksége, és kiben mennyire lehet megbízni. Annak az információnak a rendszerben fontos szerepe van, hogy ki kicsoda, mik az eddigi eredményei, milyen a „személyisége” (producereknél is), és ha gondja van, azt a film érdekében hogy célszerű megoldani. Ez több mint egy egyszerű „monitoring” nyomkövetés.
Tehát a hibáinkon elgondolkodva, igyekezzünk ezen a sajátos modern-klasszikus rendszert addig csiszolni, amíg összeérnek a dolgok. Magyarul: nekünk nem kisebb feladatunk van, minthogy tegyük félre a belső és személyi vitákat, amik emberek, vagy műfajok között vannak, és próbáljuk még tovább fejleszteni ezt a sajátos szisztémát.
Az irány, a tennivalók kijelölése, a partnerekkel való egyeztetés, új ötletek – csak tőlünk jöhetnek. Csak tőlünk, mert nekünk van rá okunk, motivációnk és nekünk van hozzá agyunk. Csak mi alakíthatjuk ki azt a szakmai ellenőrzést, hogy ne tudjanak a szakmában átverni senkit és mi akadályozhatjuk meg, hogy ne lehessen kifizetetlen adósságok, vagy pénzmosás fészke a filmipar. Tehát egy állandóan alakuló folyamatban vagyunk.
A KEHI jelentés elé egy olyan Előszó (összegzés?) került, amely arra mutat, hogy a külső pénzügyi ellenőrzés még mindig a megszokott módon csodálkozik azon, hogy a filmezés, a filmgyártás folyamata nem szokványosan sablonos és végérvényesen kialakított dolog, hogy nálunk a szigorúság, az átláthatóság és a rugalmasság egyszerre kötelező és létkérdés. A Mozgókép Törvény elfogadása óta hatalmas erőfeszítéssel folyamatosan építjük ki az új gyakorlatot, annak mechanizmusait. Ez a rendszer még új, most fejlesztjük ki (a Filmirodával együtt) napról-napra épül, fejlődésben van. Az igények, a szükségletek és a kötelező rendszabályok között most épül fel a speciális – EU szabványok között is használható – magyar finanszírozási modell. Ez a dolgok természetes menete. Ennek a mindennapi munkának lényege, hogy új és új helyzetekre kell választ, gyakorlatot találni. Ezzel egy teljesen új, összefüggő és működő szisztémát felállítani, amely a kulturális folyamatot a maga sajátosságai szerint ösztönözni, kézben tartani és ellenőrizni tudja. Ez a folyamat – sok vitával, sok új dolog bevezetésével - nézetem szerint még kb. 1-1 ½ évig fog tartani. Tehát: lépésről lépésre kell haladunk!
Először ALAPKÉRDÉS, hogy a „forró ősz” hangulata, az egész hisztériás politikai élet ide ne szűrődjön be. Én személyesen is minden erővel meg fogom akadályozni, hogy az MMK-ban folyó munka a különböző párt és egyéb csatározások, összefonódások és ellentétek terepévé váljon. Mi filmesek szinte az egyetlen kulturális terület vagyunk, ahova ebben a végtelenségig hiszterizált magyar kulturális életben nem szűrődött be az ellenségeskedés, és a szakma nem osztódott meg különböző politikai véleménykülönbségek mentén. Tehát se forgatásokon, se az alkotómunkában nem okozott nehézségeket, nem akadályozta a munkát, nem tett kellemetlenné együttműködéseket az, hogy ki milyen párt szimpatizánsa, vagy tagja. Ez nagyon fontos! Talán nekünk fel sem tűnik mennyire!
Ezért utálnak is bennünket, meg irigyelnek is. Kár, hogy amikor mi egymással huzakodunk, nem vesszük észre, hogy kívülről nézve a filmszakma egy hihetetlenül kivételezett, és különös gonddal kezelt egységes társaságnak látszik. El lehet képzelni, mit éreznek mások, amikor nekünk 5 és fél milliárdunk van most és jövőre talán még többet kapunk. Ezért meg kell küzdenünk! Nem csak lobbizással, nem szavakkal, hanem azzal, hogy bebizonyítjuk, hogy minden vizsgálatból, minden hibánkból tanulunk és makacsul tovább építjük azt az ösztönző és ellenőrző magyar filmfinanszírozási modellt, amelyért évek óta küzdünk.
Nem vitathatjuk újra a kérdést, hogy szabad-e ilyen közalapítványi-elosztási formában működni, hogy miért Közalapítvány csinálja a filmeket, hogy ez nem túl nagy kockázati tényező-e? NEM! Ez a kérdés eldőlt, ott van a Törvény. Kimondta. Tehát ezt nem vitathatjuk újra, és nem hagyjuk újra vitatni. Nekünk meg kell mutatni azt, hogy meg tudunk felelni ennek a feladatnak, az MMK működését tudjuk olyanná alakítani, hogy a kifogások megszűnjenek. Itt vannak a terveink.
A produceri központú filmgyártást, ami a pénzek elosztásának technikája, tovább kell fejlesztenünk. Ez a következő lépéseket teszi szükségessé.
I.: NORMATÍV ÉS SZELEKTÍV.Szeptemberben el kellene fogadni a már mindenki által ismert normatív-szelektív támogatás alapelveit. A szakmai viták, a Kerekasztallal, az Alapítókkal való konzultációk után még szeptember végén, legkésőbb október első felében el kell fogadnunk, és az őszi pályázatok kiírásait már ennek feltételei szerint kell bonyolítani. Ennek előnyei:
a.) EU előírás..
b.) belső békét teremthet a szakmában az, hogy a rendelkezés érvényessége visszamegy 91-re. A kuratóriumban, is a szakmában is voltak ellenvetések hogy miért megyünk vissza 91-re? Én azt hiszem, bárhol máshol húzzuk meg a határokat, mindenképen megosztja az érintetteket. Így osztódik meg a szakma a legkevésbé. Sokan esnének ki a hatálya alól, nem lenne korrekt és nincs értelme nagyobb feszültséget teremteni. Ebben közmegegyezés látszik kialakulni.
c.) Rengeteg számítás alapján ez az a pénzügyi nagyságrend amit az MMK, mint lekötött összeget el tud viselni. Kevesebbnek nem lenne értelme. Többet nem tudunk adni. (Ez gyakorlatilag max. 1,3 milliárd körüli összeg. Ezt el kell osztani három évre és ez bele megy a filmekbe. Rendező, producer.)
d.) Ekkora összegre szükség van, hogy konszolidálhassuk a produkcióknál meglévő adósságállományt.
e.) A jövőben erőteljes ösztönző hatása lehet.
f.) Ettől számítva egy megreformált szisztémában tiszta lappal indulhatnak a produkciók.
II.: A normatív-szelektív támogatás elveit ki kell dolgozni a dokumentum- és ismeretterjesztő filmekre és az animációs filmekre. Nagy igény van rá. Kidolgozás alatt van saját szakmai javaslatuk. Ügyelni kell arra, hogy nem lehetnek mások a pénzügyi arányok, a két lépcsősben sem, mint az egész elosztási arány.
III.: Minden tapasztalatunk amellett szól, hogy két lépcsőben fogadjunk el ill. indítsunk be filmeket.
Első szakaszban: valaki jelentkezik egy projekttel, és a szakkollégium azt ítélje meg, támogatja-e, ad-e pénzt annak kifejlesztésére. Lát-e lehetőséget arra, hogy abból leforgatott film lehet? Emeljük fel az erre adható pénzt max. 15 millióra. (Ma már nem lehet csak a forgatókönyvvel házalni, hanem utazni kell, tárgyalni kell, CD Rom-ot kell csinálni hozzá, különböző prezentációs anyagokat, hogy külső magyar, vagy külföldi forrásokat lehessen megnyerni a tervnek.) Elszámolhatóvá kell tenni az ilyen projekt előkészítést. Emellett a pénz mellett legyen egy bonusz ígérvény a Szakkollégium javaslata, hogy mennyi pénzt adna rá, ha film lenne belőle, ill. a költségvetés hány százalékával szállna bele. De ez nem lenne lekötött pénz az MMK számára.
A második szakaszban: a producer és rendező beszámol az előkészítés eredményéről, és akkor válik megítélhetővé, hogy reális terv-e a film elkészítése és hogy a költségvetésnek hányad részét vagy milyen összeget látna a kuratórium erre megajánlhatónak. Ettől a döntéstől kedve számít megítélt, lekötött pénznek az az összeg. (VÖ. a minden tárgyévben megítélt pénzek köv. év június 30-i elszámolási kötelezettségét, az államháztartási törv. szerint.)
Ebben a két-lépcsős szisztémában javaslom, tegyük folyamatossá, vagy min. negyedévenkénti alkalommá a második, projektkialakítás utáni megítélést. Az a döntés ne külön pályáztatás eredménye legyen, hanem annak feltételei már az eredetileg kiírt pályázatban szerepeljenek. A producer és a rendező, amikor szükséges jelezhesse: hogy pl. 15 millióval elszámolok és a produkció megvalósításában gyártási beindításra kész vagyok. Természetesen lesznek produkciók, amelyeknél az első szakasz után kiderül, hogy arra nem lehet a pénzt összeszedni. Ebben az esetben a Szakkollégiumok és végső soron a Kuratórium felelőssége, hogy kivételesen vállal-e nagyobb finanszírozási részt egy ígéretes művészi alkotás létrehozásában.
Az első szakasz döntése érvényességének lejárati ideje legyen 1 év. Ez alatt kell a produkció megvalósítási lehetőségét felmérni, összeállítani.
Érvényesítenünk kell azt az alapelvet, HOGY ABBÓL A TERVBŐL LEHET FILM, AMIT LE LEHET FORGATNI!!!!
Ebben az esetben mindenkinek az lesz az érdeke, hogy a lekötött pénzt tényleg akkor kérje amikor egy, két három, hónapon belül fel tudja használni, t.i. nem tudjuk kikerülni azt az államháztartási törvényt, hogy a megítélési tárgyév után következő év június 30.-áig le kell számolni a projekttel. Ráteszi az állam kincstár az inkasszót. Visszaveszi a pénzt ha nem fejeződik be.
(Ez nagy nehézség, további tárgyalásokat igényel. Kértük a minisztertől, hogy azokat a filmeket, amiket előbb megítéltünk, és folyamatban vannak, azokra visszafelé ne érvényesítsék ezt a szabályt. Aztán mindenki törheti a fejét, hogy a jövőben, hogy csináljuk.)
IV.: NYILATKOZAT A TELJES ELLENŐRZÉSRŐL. Az MMK és a Filmiroda felelősek a produkciók, a producerek, és a közpénzzel való gazdálkodás ellenőrzéséért. De mi, ha nem akarunk utólag jogi pereket, azon az alapon ellenőrizhetjük a teljes produkció gazdálkodását és a kifizetéseket, ha a producer a pályáztatáskor és a szerződéskötéskor nyilatkozatot tesz az MMK és a Filmiroda felé, hogy beleegyezik a teljes produkció ellenőrzésébe. EZ A KÖZPÉNZRE VALÓ PÁLYÁZAT ALAPFELTÉTELE KELL LEGYEN. Tehát, aki közpénzt szeretne kapni, annak ilyen nyilatkozatot kell tennie.
Jelenleg nekünk ahhoz van jogunk, hogy amennyit mi beszálltunk, annyit megnézzünk és nincs semmi közünk a többi pénzhez. Tehát elvileg mi csak azt a száz milliót ellenőrizhetnénk, amit pl. a közpénzből egy háromszáz milliós filmbe beraktunk. Ez viszont azt a kérdést veti fel, hogy tudjuk-e milyen produkcióba teszünk bele a közpénzből. Egyáltalán átláthatjuk-e így, mondhatjuk-e, hogy tudjuk, az a vállalkozás micsoda?
A Filmiroda jelenlegi jogosítványa csak azokra az összegekre szól, amennyire az adókedvezményt igénybe vették. Tehát csak egy ilyen kötelező nyilatkozat lehetne az egységes és átfogó pénzügyi ellenőrzés alapja.
V.) : NYILATKOZAT A SZAKMAI TARTOZÁSOKRÓL. Szükségessé vált, hogy pályázati feltétel legyen a producertől és a alkotótól is, hogy előző filmjeiből van–e szakmai köztartozása. Ha van, akkor milyen konszolidációs ütemterve van azok rendezésére, van-e rájuk halasztott fizetési megállapodása, mert abban az esetben, amíg az le nem jár, nem számít köztartozásnak. Minden további vagy későbbi eljárásnak csak egy ilyen Nyilatkozat lehet a jogi háttere, amennyiben nem igaz, vagy új kifizetetlen szakmai számlák jelennek meg, és ezeket a nyilatkozatban nem tüntette fel. Az egész szakma nagyon nehezen viseli, hogy tehetetlenek vagyunk a forgatásokon keletkező adóságokkal kapcsolatban.
VI.) : Mindezek egységes rendszerbe foglalása érdekében vissza kell állítani a filmszakmában régen ismert BEINDÍTÓ ÉS KIÉRTÉKELŐ ÉRTEKEZLET gyakorlatát.
A produkció beindulásakor jegyzőkönyvben rögzíteni kell a pénzügyi kondíciókat, a cash-flow tervet, a részletes költségvetés, a speciális igényeket, a felelősségi megosztásokat – mindazt, ami egy produkció megvalósításának követéséhez és ellenőrzéséhez szükséges. A Beindítási Jegyzőkönyvhöz csatolni kell a IV. és V. számú nyilatkozatokat. A Jegyzőkönyvet az MMK és a Filmiroda kapja.
A produkció befejezésekor Kiértékelési Jegyzőkönyvben kell rögzíteni a Beindító és a Kiértékelési eredmények közötti eltéréseket, a produkciós ellenőrzés megállapításait, a finanszírozás megoldásait stb. és szükséges esetben ebben a jegyzőkönyvben kell megállapodni – utólagos viták elkerülése végett – hogy túllépés, menet közben adódó fedezethiány vagy esetleges más problémák esetén a felelősség hogyan oszlik meg az alkotó és a producer között. A Kiértékelési Jegyzőkönyvhöz csatolni kell IV. sz. Nyilatkozatot és egy újat arról, hogy keletkezett-e a produkció során szakmai tartozás, vannak-e a produkciónak adósságai. A Jegyzőkönyvet és a Nyilatkozatokat az MMK és a Filmiroda kapja.
VII.) : TARTALÉKALAP. A Producerek javaslatára célszerűnek látszik minden produkció 5-8 %-ából közös tartalékalapot képezni. Ennek részleteit a szakmai vitákon tárgyalják.
VIII.) BEFEKTETÉS-ÁFA KÖTELEZETTSÉG. A jelenleg a befektetői kedvezményt igénybe vevőket elriasztja, hogy a befektetés ÁFA köteles (jogvásárlás történik), ezért a remélt befektetői tőke várakozik. Lenne pénz, külső forrás a filmekhez – ez volt a Törvény célja – de ilyen formában nem éri meg. A Filmiroda a Minisztériumokkal tárgyal, lehet-e tenni valamit.
IX.) A KURATÓRIUM KORREKCIÓS JOGA. A Tartalékalap mellett az eddigi VT-k helyett indokolt esetben célszerűbb lenne a filmre ajánlott összeg felemelése. Ehhez a Kuratóriumnak joga van (a max. 150 M határig). Ennek gyakorlatához nem lenne szükség ad hoc bizottságra, helyette a Szakkollégiumi elnök véleményének kikérését javaslom. Problémás helyzetben Szakkollégiumi vitát.
X.) A FILMIRODA JOGKÖRÉNEK KITERJESZTÉSE. Mint már szó volt róla ez az egész rendszer, ennek ellenőrzése az MMK és a Filmiroda teljes együttműködésén alapul. Ehhez alapfeltétel a Filmiroda ellenőrzési jogkörének a teljes produkcióra való kiterjesztése.
Ezt a Miniszter Úrtól kell kérnünk.
Tisztelt Kollégiumi Tagok!
Mindezek a változások már szakmai viták tárgyai. De a Kuratórium állásfoglalása a döntő. Ha ezeket a változásokat elfogadjuk, akkor alakulhat ki az új Pályáztatási Rendszer és az MMK új Támogatási Szabályzata.
Célszerű lenne ezeket a pontokat megvitatni és szeptemberben, vagy október elején véglegesíteni, hogy már annak szellemében írjuk ki az őszi pályázatokat.
Azt javasolom, hogy mivel ősszel nem fogjuk ismerni a jövő évi költségvetést, aránylag kisebb pénzre írjunk ki pályáztatást, azzal, hogy pl. játékfilmeknél gyártásba tényleg csak azt vegyük, ami másfél éven belül leforgathat a többi nyertesnek biztosítsunk előkészítést és ígérvényt és azonnal márciusban legyen egy nagyobb összegű másik pályázat ami május végén dőlhet el.
Nem lenne szabad túlságosan leterhelni a jövő évet, mert nem tudjuk, hogy mennyi pénz lesz és hogyan.
Meggyőződésem, hogy ezt a folyamatot az MMK, a Kuratórium, a szakma végig tudja vinni és ugyanúgy, mint a Mozgókép Törvény esetében állhatatosságot és összetartást mutat. Mindent el fogunk követni, hogy ez az új modell az MMK, a Filmiroda és a Minisztérium együttes munkájának eredménye legyen, és ne kísérjék a magyar közéletre jellemző hisztériák, cirkuszok. A Mozgókép Törvény éppen azért volt szükséges, hogy saját magunk felnőtt módon el tudjuk intézni azokat a feladatokat, amik ránk tartoznak, és amelyek természetét mi érthetjük igazán. Biztos vagyok benne, hogy a szakma most is tökéletesen és öntörvényűen működőképes.
Bp. 2004-09-04-6.
Üdvözlettel
Grunwalsky Ferenc
*
A „Levelet” a Kuratórium megtárgyalta, koncepciójával egyetértett és részletes szakmai kidolgozásra, szakmai vitára bocsátotta.
