A K7-es blokkban Gergely Dorka A világ legszebb szalonjá-val Velencébe és a holtak világába kalauzolja a nézőket. A szépen és sejtelmesen felvett velencei képeket azonban a néző nem igazán tudja összekötni a holtak visszatéréséről szóló történettel, nem igazán érti, mi köze van a kettőnek egymáshoz.

A világ legszebb szalonja Velencébe és a holtak világába kalauzolja a nézőket.

Jól esik utána váltásként Hegedűs 2. László Mozzzart-ja. Igen, így három zé-vel, ami a szúnyog zümmögését hivatott kifejezni és utánozni. A megmosolyogtató történet az álmunkat felzavaró szúnyog levadászásáról szól, animációba ágyazva. Mozart úgy kapcsolódik be a történetbe, hogy minden egyes sikertelen lecsapási kísérlet után felcsendül a G-moll szimfónia, de mindenki nyugodjon meg, a vége happy end, igaz, nem a szúnyognak…


Kollár Klemencz Gergőt Cindy Sherman képsorozatának 27. képe ihlette meg, amelyen a fotográfusnő tébolyult külsővel látható. A rendező azon mereng, és próbálja erre késztetni nézőjét is, hogy milyen belső lelki folyamat következménye lehet a kép. Egy belső hang, egy férfidémon hívja őt újra meg újra, újabb és újabb emeletre, hogy lefotózza a nőt. Kreatív gondolat, kár, hogy erre magától nem jön rá a néző, ha nem olvassa el a tájékoztató füzetet.

Zomborácz Virág fantáziáját szintén Boccaccio ihlette meg. A Nyomvváltás című kisfilmjében nászútjára kísér el egy házaspárt. A férfi, korosodó professzor, a feleség botcsinálta költő. A vonat Oroszországban zakatol valahová, a férfi az előadását gépeli, a feleség verseket ír. Már azt hihetnénk, nem történik semmi, mikor megjelenik a faunszerű kalauz, előrevetítve, hogy mégiscsak történni fog valami. A vonat nyomváltás miatt várakozásra kényszerül, az utasok egy restiben vodkával múlatják az időt. A feleség a faun-kalauzzal a lépcsőházban köt ki, ahol is leveti hitvesi szemérmét és a fauné lesz. A befejezés a fényképpel vicces, de nem oda illő, a Czakó Klára és Újlaki Dénes által alakított idősebb házaspár közjátékáról is lemondanék, erőltetetten hatnak minden jelenetben, az amúgy harmonikus és szellemes történetben.

Faun-kalauz által elszeretve a Nyomváltás-ban

Sopsits Árpád Panorámájában egy anya és 16 éve nem látott lánya találkozik furcsa körülmények. Az anya zaklatott és múltat idéző álmai miatt vissza akar térni gyermekkora színhelyére, egy bérház tetőteraszára, hogy tisztázza szülei halálának körülményeit. Lánya segít neki ebben, és a hátán cipeli fel a tetőre fájós lábú anyját. A teraszon aztán tisztázódik a rejtély, előkerül a pisztoly is, mellyel a nagyapa megölte a nagyanyát. Megható és izgalmas történet kerekedhetne a remek forgatókönyvből, ehelyett Sopsits Budapest panorámájával és a bérház lépcsőházával van a történet legnagyobb részében elfoglalva, a magvas történéseket és az anya és lánya viszonya szempontjából fontos dialógusokat pedig elintézi pár mondatban.

Egy ilyen történetnél elvárható volna, sőt megkívánja a végén a súlyos múltat ellensúlyozva a feloldozást, de a rendező erről is lemond, és inkább a Brian De Palmától és a Femme Fatale-ból átvett kettős képfelbontásra koncentrál, ami önmagában nem rossz ötlet, de a történet ezt nem feltétlenül kívánja meg, míg a feloldozást és a kibékülést igen.