Bryan Lee O'Malley az ezredforduló környékén maga is az észak-amerikai nagyvárosi henyék átlagos életét élte. Első saját képregényes kötete (Lost at Sea) nem sok figyelmet keltett, az indie rock zenekarai még annyit se, úgyhogy O'Malley elhatározta, a következő képregénye hangsúlyosan a saját világáról fog szólni és ha mást nem is, de a barátait meg fogja nevettetni. Így született Scott Pilgrim, a haveroknál csövező, mindig két munka között tengődő kora húszas basszgitáros, aki a kiszemelt lány kegyeiért kénytelen összecsapni annak hét gonosz ex-partnerével, epikus harcokban lépve szinteket pont úgy, mint egy verekedős videójátékban. A többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem.
A végül hat év alatt hat kötetre hízó Scott Pilgrim popkulturális utalásokkal és játékos megoldásokkal bőven megszórt, a képregényes médium kereteit izgalmasan feszegető játékossága valósággal letarolta a világot. A nem mellesleg magyarul is megjelent könyvek így nemcsak sikerrel konzerválták az ezredfordulós Torontó sajátos mikrovilágát (és nevettették meg valóban O'Malley haverjait), de egy jóval univerzálisabb életérzést közvetítettek, amire Los Angelestől Tokióig bárki rácsatlakozhatott.
A Pilgrim-jelenség persze akkor dagadt igazán nagyra, mikor az utolsó könyv megjelenésének évében a mozgóképes adaptáció is befutott. A Scott Pilgrim a világ ellen a bemutatása idején ugyan nem számított sikeresnek, de szép lassan megtalálta a közönségét, és ma már a legjobb, vagy legalábbis a képregények vizuális esztétikához leginkább hű képregényfilmként szokás számon tartani. A rendező Edgar Wright kirobbanóan kreatív megoldásai mellett a kialakuló kultuszban óriási szerepe van az akkor még nagyrészt kezdőkből álló színészgárdának, akik közül sokakból azóta hatalmas sztárok lettek.
O'Malley csinált azóta több mást. Dolgozott játékokon, Seconds című önálló képregényes kötete remek, a még futó Snotgirl sorozata is érdekes, mégse tudott soha kilépni az általa teremtett karakter árnyékából. A folytatástól/újrázástól ennek ellenére rendre elzárkózott, hacsak nem talál valami olyan érdekes irányt vagy izgi nézőpontot, amivel fel lehetne frissíteni az egyébként kerek és lezárt történetet. Ez pedig végül a haver BenDavid Grabinski irányából érkezett, aki pár éve valami olyasmit javasolt, ami valóban teljesen új lehetőségeket nyit meg.
A spoilerek elkerülése érdekében ezt a bizonyos, nem mellesleg logikus és merész alkotói döntést itt és most nem árulnánk el, de az első epizód végére mindenki számára világos lesz, miről is szól majd a következő hét epizód. A poén tehát messze nem annyi, hogy a korábbi kölcsönt mintegy visszaadva a számítógépes játékokból és animékből rengeteget merítő Scott Pilgrim ezúttal maga is japán rajzfilmként tér vissza. Mindezt ráadásul szó szerint kell érteni, hiszen a forgatókönyvből az autentikusan japán Science SARU animációs stúdiójában készült el az összesen nagyjából három órára rúgó, Netflixen látható reboot.
A dologban ráadásul a jó hangulatú torontói forgatást imádó, figuráikat nagyon bíró egykori színészgárda is elsőre benne volt. Szinte hihetetlen, hogy hangban mindenki visszatért és még az apróbb szerepekhez olyanok kölcsönözték a hangjukat, mint Aubrey Plaza, Anna Kendrick vagy épp Chris „Amerika Kapitány” Evans. Ezért aztán mindenképp érdemes elkerülni a szinkront még akkor is, ha cserébe olvasnunk kell a feliratokat.
A megvalósításra nyilván nem is lehet panaszunk, az animáció fantasztikusan néz ki és hemzseg a jobbnál-jobb megoldásoktól. A harcok látványosak, a vizuális poénok ütnek, a jelenetek roskadoznak a legkülönfélébb utalásoktól. Az egyik bunyó például egy tékában játszódik, ahol egy ütéstől régi filmekbe kerülnek a harcoló felek, de van itt olyan epizód is, amit képzeletbeli werkfilmként látunk, a Scott Pilgrim életéről filmet forgató rendező pedig Edgar Wrong névre hallgat.
A Scott Pilgrim rákapcsol magyar címet kapott sorozat tehát azt a nagy mutatványt hajtja végre, hogy egyszerre marad hű az eredeti legfontosabb erényeihez és az eltelt évek fényében forgatja ki azokat. A széria ugyanis nemcsak folyamatosan reflektál a reboot tényére, az alkotókra és önmagára, de a fontosabb szereplőket továbbgondolja, így kreativitásban és ötletességben nemcsak felér a képregényhez és a filmhez, de izgalmas párbeszédbe is lép velük. A rajongók bizonyára többször lepörgetik, hogy újabb és újabb rejtett poénokat találjanak, aki pedig eddig nem ismerte volna, most tökéletes belépőt kapott Scott Pilgrim csodálatosan őrült világába.
