Krigler Gábor: A Született lúzer idején még nem állt fel az HBO Original Production (OP) részlege. Nem volt olyan kreatív kontroll, mint a Terápia vagy a Társas játék idején, más hozzáállással készült, mint az utóbbiak, visszatekintve inkább szárnypróbálgatásnak nevezném. Azt követően, 2009-ben kezdték építeni az OP-t, amely Magyarországon kívül Romániában, Csehországban és Lengyelországban dolgozik, ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban vannak az HBO-nak saját, helyi gyártású műsorai, és azt is fontos megemlíteni, hogy az HBO Europe központja itt van Magyarországon. Az egész OP azért jött létre, hogy legyenek saját fejlesztésű anyagok, de természetesen továbbra is kapjuk ajánlásként a különböző formátumokat, viszont már ezek kiválasztása is sokkal tudatosabban zajlik. Az egész OP a professzionálisabb szemlélet jegyében alakult, a legapróbb részletekre odafigyelve történik a fejlesztés, az előkészítés és a gyártás is.
filmhu: Miért a Társas játék és a Terápia lettek azok a sorozatok, amelyekkel beindult itthon a saját gyártás?
Krigler Gábor: Amikor 2008-ben bemutatták Amerikában a Terápiát (Amerikában In Treatment címmel sugározták), nagyon nagyot szólt, és mivel izraeli sorozat volt eredetileg, mindenki izraeli dolgokra kezdett vadászni. Akkor az HBO több izraeli formátumot is megvett, hogy lökést adjanak az európai részlegnek, mert egy adaptációt rövidebb idő alatt lehet kifejleszteni, mint eredeti forgatókönyveket.
filmhu: Az In Treatmentet Amerikában körülbelül 250 ezer ember nézte részenként, ami a kritikai siker mellett elég alacsony nézőszámot jelent. Ti mit tekintenétek sikernek?
Krigler Gábor: Ez a kérdés azért jóval összetettebb, mert az HBO műsorainak sikerét hagyományosan nem elsősorban a nézettség határozza meg, ellentétben a kereskedelmi csatornákkal, amelyek abból élnek, hogy reklámot adnak el és ezért cserébe olyan tartalmat kell szolgáltatniuk, amely érdekli a nézők minél szélesebb rétegeit. Az HBO-nál és egyéb prémium kábelcsatornáknál az előfizetői szám növelése az első szempont. Tehát nem az, hogy egy-egy részt mennyien néznek. Ott van például A drót, amelynek voltak olyan részei, amit százezren néztek, aztán öt évadon keresztül ment, mert olyan kritikai sikert aratott és komoly presztízst hozott a csatornának. És mostanra a sorozatok rajongói között kultstátusszal bír. A lényeg, hogy legyenek olyan jellegzetes stílusú saját gyártású műsorok, amelyeket máshol nem kaphat meg a néző. Ez a stratégia, nem az, hogy hogyan szerezzünk sokmillió nézőt egyszerre. Nyilván Magyarországon ez kicsit más, mert jóval kisebb a piac, hiszen Amerikában több mint húszmillió előfizetője van a csatornának, illetve akkora presztízse van a műsorainak, hogy embertelen pénzeket nyernek a home video-, és más területekre történő eladásokból. De nálunk is az a cél, hogy ráébresszük az embereket fokozatosan arra, hogy olyan exkluzív tartalmat kaphatnak, amiket máshol nem.
filmhu: A Terápia és a Társas játék is izraeli formátum eredetileg, ahogy például a nemrég több Emmy-díjjal kitüntetett Homeland is? Te miben látod az izraeli sorozatok sikerét?
Krigler Gábor: Az In Treatmentre tudom csak visszavezetni, amely az amerikai bemutatót követően akkora elismeréseket kapott, hogy nagyon hirtelen megugrott az izraeli sorozatok ázsiója. Akkoriban minden izraeli formátumot megvettek, jót, rosszat egyaránt. Vannak kiemelkedően jó műsoraik, és persze rosszak is. Náluk viszont szemben Magyarországgal van egy nagyon egészséges tévékultúra. Gyártanak sorozatokat, de mivel ott is kicsi a piac, és máshol nem beszélik a nyelvet, nem igazán tudnak a nemzetközi piacra gyártani. Így a kreativitással ellensúlyozzák, hogy a produkciós értékekben nem tudnak olyat nyújtani, mint a nemzetközi vagy amerikai sorozatok. A Terápia eredetije is egy abszolút alacsony költségvetésű produkció, az alapötlete és a forgatókönyvei viszont zseniálisak. Az izraeli sorozatok döntő részének átvételét viszont nem úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben adaptálják az eredeti műsort, sokszor inkább csak ötleteket vesznek át. Peter Berg például egy kémdráma amerikai átültetésén dolgozik jelenleg, és ismerve az alapot, erősen gyanítom, hogy az eredetire nem annyira lehet benne majd ráismerni, ahogy a Homeland is gyökeresen eltér az alapjául szolgáló izraeli sorozattól. A Terápia ebből a szempontból azért kivételt képez, hiszen majdnem mindenhol egy az egyben adaptálták a történeteit. Most amúgy Skandinávia az, ami Izrael volt pár éve, elképesztő sikerük van az ottani sorozatoknak. Ott a produkciós érték kiemelkedő, bőven vetekszik az amerikaival, de talán történetmesélésben nincsenek annyira ott. Bár hozzá kell tenni, náluk már a történetfejlesztés során is amerikai szakértőkkel konzultálnak, így ezen a téren is biztosan zárkóznak fel.
filmhu: Romániában, Csehországban, Lengyelországban már bemutatták a Terápiát, itthon miért a Társas játékkal kezdtetek?
Krigler Gábor: Sőt, az említett országokban már a Terápia második évadját is leforgatták. Itthon valamiért a Társas játékra esett a választás, de szerintem jól jöttünk ki belőle, mert a többi országban azért nem olyan minimális szinten van a sorozatgyártás, mint Magyarországon, és így nem dobtuk be a nézőt a mélyvízbe. A Társas játék egy könnyedebb, frivolabb, jó értelemben vett minőségi limonádé-sorozat volt, és ezzel szemben a Terápia egy jóval mélyebb, ha lehet így fogalmazni, művészibb koncepció, még úgy is, hogy zsáner-elemekkel is dolgozik.
filmhu: Tavaly kiírtatok egy forgatókönyvpályázatot. Ez milyen eredménnyel zárult?
Krigler Gábor: Korábban is rengeteg ötlet érkezett hozzánk, de ezek között ugyanúgy voltak teljes forgatókönyvek, mint akár egy oldalra felskiccelt agymenések. Kellett valami rendszer a folyamatba, mert elég véletlenszerűen működött. A pályázat végül nagy sikerrel zárult, 276 ötlet érkezett, pedig direkt úgy írtuk ki, hogy egy pályázó csak egy tervvel jelentkezhetett. A beérkezett tervek szűkítése hosszas folyamat volt. A legelső körben körülbelül 35 anyagot választottunk ki, melyek alkotóit értesítettük is, ezt követően pedig belső felmérések, konzultációk után ezekből tíz munka maradt meg. Az írókkal ekkor már találkoztunk, személyesen prezentálhatták ötleteiket, és végül három anyagra esett a választásunk. A háromból egy már kiesett, de a maradék kettőt a mai napig fejlesztjük, az egyikből már két rész forgatókönyve elkészült, a másikból pedig most dolgozunk a pilot epizód könyvén.
filmhu: A felhívásban arra is kitértetek, hogy nem vártok nyomozós, kórházas vagy hagyományos szitkom sorozatokat. Erre miért volt szükség?
Krigler Gábor: Először is különbséget kell tenni a sorozatok között. Vannak folytatásos és epizodikus sorozatok. A nyomozós-kórházas kitételt úgy értettem, hogy nem olyan műsorokat keresünk, mint a kereskedelmi tévéken leginkább népszerű szériák, ahol egy részben egy eset történik és kész. Ezt nem értették meg nagyon sokan, mert még nem tisztult ki mindenkinél, hogy mik is pontosan ezek a típusok. Az HBO általában nem hagyományos zsánersorozatokat gyárt, hanem olyanokat, amelyek hosszabb narratívával dolgoznak, az egyes epizódok úgy működnek, mint egy regény fejezetei. Ilyen volt például A drót vagy a Deadwood, de persze vannak kivételek, mint amilyen például az Író és kamuhős. Ezeket a kategóriákat persze rugalmasan kezeljük, a lényeg, hogy az anyag legyen különleges és merész, tehát ha érkezik egy zseniálisan megírt epizodikus sorozatötlet, akkor az is eséllyel indulhat nálunk fejlesztésre.
filmhu: A nálatok zajló forgatókönyvfejlesztést úgy kell elképzelni, hogy van egy iroda, ahol ül egy csomó író és dolgoznak az ötleteken?
Krigler Gábor: Nem, külsős írókkal dolgozunk, de például a Terápia esetében - ami egy rendhagyó formátum, hiszen 40 részt kellett megírni - ez például úgy történt, hogy az írók egy héten kétszer, később egyszer bejöttek hozzánk, és közösen átvettük az egyes epizódokat. A Terápiában az elejétől fogva Tasnádi Istvánnal akartunk dolgozni, mert a formátum megkívánja a színházi tapasztalatokat, a kiváló érzéket a párbeszédekhez és a kissé színpadias alaphelyzethez. Vele közösen választottuk ki a többi írót, Gigor Attilát, Szekér Andrást, Kovács Krisztát és Baráthy Györgyöt.. Az írók vagy saját ötletekkel érkeznek, vagy mi hívjuk meg adott projektre azokat, akiket eddigi munkáik alapján a legrátermettebbnek gondolunk a feladatra. Utóbbi esetben sokszor „castingot”, íróválogatást tartunk, azaz behívunk több alkotót, hogy prezentálja saját elképzeléseit az adott sorozatötletről. Most amúgy nagyjából tíz íróval dolgozunk különböző terveken.
filmhu: Elképzelhető, hogy minisorozatok is lesznek a magyar HBO kínálatában?
Krigler Gábor: Igen, nagyon is. Ez az egyik nagy ambíciónk, hogy klasszikus vagy kortárs magyar irodalmi mű, vagy a társadalmat komolyan foglalkoztató jelenség alapján készítsünk rövid, nagy hatású szériát. A cseheknél már elkészült az első saját gyártású minisorozat, sőt igazából ez az első saját fejlesztésű sorozat a régióban, ami a 1968-as diáklázadás témáját járja körbe. A sorozatot Agnieszka Holland rendezte, és januárban mutatják majd be Csehországban, azt követően pedig várhatóan mi is műsorra tűzzük.
filmhu: A magyar HBO már több saját dokumentumfilmet is bemutatott. Ezekkel is külön csapat foglalkozik?
Krigler Gábor: Bárki bejöhet ötlettel, és ha meggyőző, érdekes és egyedi, akkor az HBO finanszírozhatja a gyártását. Nyártól fogva van erre a pozícióra külön kolléga, aki mind a négy OP-országban felel azért, hogy a legjobb minőségű dokumentumfilmeket mutathassuk be. Itt nincs egy annyira meghatározott irány, mint a sorozatok esetében, bár a dokumentumfilmjeinkre jellemző, hogy erősen történetközpontúak, de nincsenek szigorú megkötéseink, csak az, hogy minőségi legyen a narratívát és a témaválasztást tekintve. Nem a legmegfelelőbb szó, de ezekkel a filmekkel kicsit közszolgálati szerepet is betöltünk.
