Filmhu: Jogászként végeztél, hogy jött be a képbe a filmezés?
Lajos Tamás: A jog mellett párhuzamosan tanultam az SzFE-n operatőr szakon. Aztán dolgoztam 20-25 évet operatőrként, közben megalapítottuk a Film Positive-ot és elkezdtünk filmeket gyártani. Végül olyan szinten nőtt túl rajtam a cég, hogy úgy döntöttem, abbahagyom az operatőri karriert - ma már csak kivételes alkalmakkor, 6-8 évente fényképezek.
Filmhu: Mi fogott meg a filmezésben?
L.T.: 14 éves korom óta ezt akarom csinálni. Már a gimnáziumban filmezgettünk a barátaimmal. Nem volt egyszerű akkoriban bekerülni az SzFE-re, ezért mentem jogra, de közben folyamatosan felvételiztem a filmművészetire, és negyedéves joghallgató voltam, amikor sikerült.
Filmhu: Miért épp az operatőri szakmát választottad?
L.T.: Korábban fotóztam, az amatőr fényképészet felől jöttem. Mindig is a képalkotás izgatott. Fel sem merült, hogy mást csináljak, a mai napig azt gondolom, hogy egyedi tehetség és képesség kell az operatőr szakmához, vizuális kultúra, látásmód, alkotókészség.
Filmhu: A produceri munkára való átnyergelés tehát a cég sikerének köszönhető?
L.T.: Több oka is volt. Egyrészt egy ilyen cég mellett már nem lehet intenzív operatőri karriert folytatni. Választanom kellett, mert mindkét dolog nagyon időigényes. A másik ok, hogy amit idehaza el lehetett érni operatőrként, azt én megcsináltam. Fényképeztem mindent, híradótól a töménytelen mennyiségű reklámfilmen át a moziig. Ahhoz, hogy operatőrként feljebb lépjek, külföldön kellett volna dolgoznom.
Amit el is kezdtem, de gyorsan abbahagytam, mert nem tetszett. Globalizálódik a világ, a reklámfilmek stábtagjai a világ különböző féltekéiről jönnek. Ezek az emberek szállodákban és repülőgépeken élnek, amit én nem akartam. Mindenesetre rengeteg nemzetközi reklámfilmet készítünk, tehát a koprodukcióktól nem zárkózunk el, csak szerencsére itthon is elég lehetőséget kapunk fikciós filmek gyártására, és a produceri munka éppoly időigényes, mint az operatőri.
Filmhu: A reklámok gyártása kötelező egy produkciós cég számára?
L.T.: Nem, de mi ebből élünk. A játékfilmezés nekünk nem anyagi, hanem presztízkérdés. Szenvedély. Azért tudunk ilyen színvonalú fikciós filmeket készíteni, mert nem ezekkel kell megteremtenünk az anyagi bázisunkat, arra ott a reklámfilmezés.
Filmhu: A játékfilmek kategóriáján belül miért főleg tévére dolgoztok?
L.T.: Így hozta a sors, nincs ebben tudatos szándék. Pályáztunk a Filmalaphoz is, de azok a projektek vagy nem nyerték el a tetszésüket, vagy különféle okok miatt zátonyra futottak. A tévéfilmes pályázatainkat eddig jobban kedvelték, de az Apró mesék című nagyjátékfilmünk most kapott zöld utat. Köbli írta, Szász rendezi - bevált páros.
Filmhu: Tehát nem ugyanazzal pályáztok a Filmalaphoz és az NMHH Mecenatúrához.
L.T.: Teljesen különböző projektekkel. Bár egyre inkább eltűnnek a különbségek a tévé- és a mozifilmek között, más médiumokról van szó, és az elnyerhető pénz jóval kevesebb a Mecenatúránál, mint a Filmalapnál. Azt gondolom viszont, hogy a Mecenatúra jó választásaira talán épp mi vagyunk a megfelelő példa: az eddigi filmjeink a közönségnél és a kritikusoknál is jól szerepeltek. Az pedig, hogy a Mecenatúra évről évre támogat minket, szintén fontos visszaigazolás.
Filmhu: Miért éri meg, hogy ennyire jó filmek tévére készüljenek? Tévéjáték nem hoz a nézőszám arányában több pénzt.
L.T.: Az sem jobb stratégia, hogy a mozifilmeket annyian nézik meg, ahányan. Nagyon ritka a kasszasiker. Hogy ez változzon, ahhoz fel kell építenünk a saját brandjeinket, legyen az akár maga a magyar film, akár egy sikeres filmeket jegyző alkotócsapat színésszel, íróval és rendezővel. Ehhez 10-15 mozifilm, ami évente elkészül, nem elég. A tévéfilmekkel ráadásul egy megfelelő utánpótlás is kinevelhető. Sőt, erre elsősorban a tévé képes.
Fontos az internet szerepe is: amint lement egy film a tévében, azonnal felkerül és rengetegen letöltik. A filmjeinket így még többen látják, mint ahányan tévében nézik. Ezzel együtt óriási nézőszámokat produkálunk. Branddel lehet behozni a nézőket a moziba, amihez pedig sok filmet kell készíteni. Nem lehet csak azokat a filmeket megcsinálni, amik jók, gyengébbeknek is kell készülniük, hogy sikereink legyenek. A rendező akkor rendező, ha folyamatosan dolgozhat. 2-3 évente játékfilmhez jutni kevés. A tévében viszont évente rendezhetnek, az írók írhatnak, az operatőrök is gyakorolhatnak.
Egy csomó operatőr, forgatókönyvíró és rendező diplomázik az SzFE-n és a többi egyetemi képzésen, és évente alig néhányan kapnak lehetőséget kipróbálni magukat. Egy fiatal kezdőnek egyébként sem több száz milliós mozifilmekkel kell kísérleteznie. Az Inkubátor Program nagyon jó kezdeményezés, de az ott támogatott 5-6 film is kevés. Évi 30-40 tévéfilmre lenne szükség. A Mecenatúra által osztott büdzsé bőven elég arra, hogy színvonalas tévéfilmek készüljenek.
Filmhu: A Film Positive tévéfilmjei bizonyítják is mindezt: a Szabadság különjárat és A berni követ kamaradarabok, a Félvilág és a Szürke senkik is hasonlóan sűrű alaphelyzetre épülnek, viszont előbbi már mozifilmes játékidejű, utóbbi pedig külsőben játszódik.
L.T.: Mi is tanuljuk, hogyan lehet relatíve kevés pénzből kihozni a lehető legszínvonalasabb látványvilágot. A mi filmjeink ugyanakkor nem tipikus tévéfilmek, legalább kétszer-háromszor drágábbnak néznek ki. Ez nem azt jelenti, hogy bárki is szívességből dolgozna nekünk - mindenki ki van fizetve, nem úgy hozunk ki kevés pénzből jó filmet, hogy a stáb nagyja ingyen dolgozna.
Filmhu: Köbli Norbert és Szász Attila már összeszokott csapatot alkot, de a Szürke senkiket mégis Kovács István jegyzi debütáló rendezőként.
L.T.: Keressük az új tehetségeket, azokat a fiatalokat, akikkel ki tudunk alakítani egy hosszabb távú munkakapcsolatot. Szász Attila is velünk debütált annak idején, ma pedig már elismert rendezőnek számít. Köbli Norberttel a legszorosabb az együttműködésünk, aki gyakorlatilag kreatív producerként is részt vesz a munkában. Sokat beszélünk arról, hogy bizonyos könyv kihez illik, kit tudunk elképzelni színészeknek, rendezőnek, operatőrnek. Kovács Istvánt Norbi javasolta, ő ajánlotta nekem a rövidfilmjeit és ült le vele beszélgetni. Szásszal is így kezdtük hat éve. Norbival azokról a könyvekről is közösen döntünk, amiket nem ő írt.
Filmhu: Kikkel dolgoztok még jelenleg? A filmográfiádban még Madarász Isti és Hegedűs Bálint szerepelnek néhány filmmel.
L.T.: Bálint korábban olyan súlyú csapattag volt itt, mint Norbi, és Istivel is jó munkakapcsolatot alakítottak ki. Szívesen dolgoznánk még velük, bár Bálintot most lefoglalja a Filmalapos munkája. Viszont van egy olyan csapatunk, akik hasonlóan gondolkodnak a filmkészítésről, nagyra tartják egymást és segítenek is egymásnak. Bergendy Péternek épp egy forgatókönyvét fejlesztjük, Csurgó Csabának pedig két szkriptjét igyekszünk célba juttatni.
Filmhu: A beszéd című projekted forgatókönyv-fejlesztési támogatást kapott.
L.T.: Ez egy fiatal erdélyi író, Szabó Róbert Csaba könyve, akit a 3. Magyar Forgatókönyv Börze pitchfórumán ismertem meg. Nagyon jól szerepelt egy projektjével, végül mégsem kapott támogatást, de annyira jól szót értettünk, hogy hozott magával ötleteket, amiből A beszédet választottuk ki. A first draft rövidesen elkészül, aztán a Filmalap dönt arról, hogy támogatja-e a továbbiakban. A fókuszában Márton Áron püspök a kolozsvári Szent Mihály templomban fasiszták ellen mondott gyújtó hangú beszéde áll, amiért majdnem letartóztatták, és kvázi házi őrizetbe került.
Filmhu: A történelmi filmek kategóriájában nem csak fikcióban gondolkodsz, ott van például Kovács István dokumentumfilmje, az Asszonyok lázadása.
L.T.: A dokumentumfilmek is érdekelnek, amiben viszont sokat kell még fejlődnünk, de tele van a tarsolyunk ötlettel - most például egy ‘56-os anyagot szeretnénk feldolgozni. Olyan interjúkat találtunk egy archívumban, melyekben az egymással szemben állók, vagyis az ávósok és a kommunistákkal harcoló katonák visszaemlékezései őrződtek meg. Ezeket szeretnénk szembesíteni a tényekkel. ‘56-nak ez az aspektusa évtizedek óta nem került bemutatásra.
Filmhu: Miért érdekelnek a történelmi filmek? Sokak szerint csak drágábbak attól, hogy kosztümösek.
L.T.: Igen, bár például egy ma játszódó James Bond-film értelemszerűen drágább, mint az I. világháborús Szürke senkik. Fejlesztünk a mában játszódó filmeket is, például Csurgó egyik szkriptje egy kortárs romkom, a Megdönteni Hajnal Tímeát után szabadon. Norbi most épp váltani akar, át akar nyergelni egy napjainkhoz közelebbi korba. De valóban érdekelnek a történelmi témák, és az engem megtaláló írók, például Hegedűs Bálint is írt Batthyány-filmet. A kosztümös filmeket is azért tudjuk bevállalni, mert a reklámfilmek miatt megengedhetjük magunknak a luxust, hogy csak olyan filmet készítsünk, ami valami miatt érdekel minket, legyen az a téma vagy az alkotók személye. Nincs bennünk filmkészítési kényszer sem, csak akkor csinálunk játékfilmet, ha az a szívügyünk.
