Hardwick ismerte az Umbrella stúdió egyik korábbi világsikerét, Simon Balázs sokszorosan díjazott Re című Nils Frahm-klipjét, úgyhogy meg is kereste a budapesti csapatot a videó ötletével. Sokáig kellett győzködni az Umbrellát, mivel a gyártásra szánt négy hét nagyon kevés, szinte lehetetlen vállalkozás egy animáció esetében, de végül beadták a derekukat és öt hét alatt el is készítették a klipet.
A videóklip története Dan Searle, az Architects egyik alapítója és dobosa, illetve Jeb Hardwick fejéből pattant ki, aki így nyilatkozott róla: „szatirikus formában mutatja be a közelgő ökológiai katasztrófát, és azt, ahogy az emberek a saját kényelmük érdekében a homokba dugják a fejüket ahelyett, hogy aktívan sürgetnék a változást. Ebben többé-kevésbé mindannyian bűnösök vagyunk. A volt a célunk, hogy ez a film egyfajta felhívás legyen, amely felrázza az embereket. Meg akartam vizsgálni az apátia kérdését, és azt, hogy mi válthatja ki belőlünk, hogy végre észrevegyük, mi is zajlik körülöttünk – hogy ráébredjünk a saját felelősségünkre, mielőtt túl késő lenne.”
Az Umbrella csapat vezetője és a produkció art directora Bátory Péter volt, aki egy közel húszfős animációs stábot felügyelt. „Az Umbrellával régi és jó munkakapcsolatban vagyok, ráadásul Barbalics Máté volt a projekt utómunka producere, akinek óriási tapasztalata van az animációs videóklipek terén, és nagyon jó barátom is.” – mondta nekünk Bátory, aki nagyon élvezte a Hardwickkal való munkát. Ráadásul a brightoni rendező animációs és VFX művészként is dolgozik, emiatt nem volt újdonság az animációs munka és annak nehézségei. Nemcsak azzal volt tisztában, hogy mennyi időt vesz igénybe, hanem azzal is, hogy hol lehet könnyíteni a produkción a rövid gyártási idő miatt. Ilyen könnyítések lettek az ismétlődő helyszínek vagy a statiszta karakterek kimerevített pózai. Ezek dramaturgiailag jól illeszkedtek az eredeti koncepcióba, viszont sok munkát megspóroltak a budapesti animációs csapatnak.
„Jebtől kaptunk egy storyboard alapú animatikot és egy extra vágatot, ami a klip különböző felvételekből összevágott verziója volt. Minden snittnek, minden beállításnak volt egy-egy referenciája.” – magyarázta a munka kiindulópontját Bátory, aki szerint ezek a referenciák elsőre nagyon tömények és nehezen értelmezhetőek voltak, viszont segítette a koncepció összeállását és a részletek kibontását.
„A rendezővel az elejétől kezdve nagyon jól működött a kommunikáció, félszavakból megértettük egymást. Viszont a szűk határidő miatt nem volt idő egyeztetni mindenről, úgyhogy az első megbeszélés után önállóan kellett elkezdenünk felépíteni a klipet, mind technikai, mind esztétikai szempontból.” A távolság és a sűrű munka nehezítette a kommunikációt, de Hardwicknak tetszettek a budapesti csapat ötletei, nagyon bízott bennük, csak minimális változtatásokat kért.
Az öthetes munka a 3D figurák, a külső városrészek, a belső terek és a mozgástesztek tervezésével indult. „Próbáltam folyamatosan a munkatársaim előtt járni egy lépéssel és art directorként megosztani velük egy víziót, egy vázlatot az összes felmerülő kérdéshez: milyenek legyenek az épületek, milyen szögből mutatjuk majd őket, hogy nézzen ki egy figura és a ruhák, milyen fényviszonyok, fényhatások legyenek és így tovább.” Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekben kellett folyamatosan döntéseket hozniuk, és minél részletesebben megosztani a brit csapattal is az ötleteket.
„Az első pillanattól kezdve a végleges látványvilág kialakításán dolgoztunk. Gunda András concept artist fantasztikusan szép látványterveket festett nekünk.” A budapesti alkotók sokat hezitáltak, hogy ezt prezentálják-e a megrendelőknek, mert ők maguk sem voltak biztosak abban, hogy a concept artok kézműves minőségét ki tudják-e hozni 3D-ben, After Effect-es utómunkában. „Végül a leadásnál mi is meglepődtünk, hogy szinte tökéletesen elértük azt a festett minőséget, ami ezeken a korai concept artokon olyan szép volt.”
A fejlesztési folyamat másik kihívása Bátory szerint az volt, hogy egy olyan gyártható és kollégáknak átadható utómunka folyamatot dolgozzanak ki, amiben a 3D nyers alapanyagokat át tudják alakítani festett hatású animációvá. A csapatnak sok energiájába telt ez a fejlesztés, ahogy Bátory fogalmazott a végleges látvány trükkösen állt össze: „3D-ben már minden háttérelem valamilyen ecsetszerű textúrát kapott. Legtöbbször összekevertük őket valódi textúrákkal, például fával vagy betonnal. A figurák még ennél is türkösebben készültek, mert azok egy textúra-szekvenciát kaptak. Olyan volt, mintha minden egyes képkockán újra és újra átfestettük volna ugyanazokat az ecsetnyomokat a figurákon. Így értünk el egy folyamatos, kézzel festett vibrálást a szereplőkön.”
Végül ezeket a nyers 3D rendereket After Effectsben rakták össze, ahol az izgalmas Van Gogh-effekttel dolgoztak. „Ennek önmagában használva elég számítógép által generált hatása van, ezért sok részre bontottuk a képet: a háttereknek és a figuráknak külön kezeltük a csúcsfényeit, az árnyékait és kontúrjait is, majd ezekbe külön-külön kevertük bele más-más beállításokkal a Van Gogh-effektet és a különböző kézzel festett textúráinkat. Ezen kívül a hátterek néhány kiemelt részéhez (például a nagy élfényekhez) betűztünk kézzel rajzolt ecsetvonásokat, amik azt a hatást eredményezték, mintha az egész épület kézzel lett volna megfestve.” Bátory azt az illúziót hozza erre példának, mint mikor a szem egy jól kiemelt ponton egyértelműen kézzel festett nyomot lát, akkor elhiszi, hogy a teljes kép kézzel van festve.
A végső látvány eléréséhez sok filmzajt, apró szemcséjű koszt, kameralencse-torzulást és hasonló, analóg technikákra jellemző elemet használtak, hogy még inkább manuálisnak hasson a végeredmény. „Ez nagyon érzékeny pontja volt a folyamatnak, mert ezek a hatások ha túl egyszerűen, vagy durván vannak rárakva a filmre, akkor nagyon le tudják butítani a végső látványt.” Éppen ezért a produkció végén egy maratoni online workshopot tartottak: két napig folyamatosan fényeltek és a fent említett analóg hatásokat rakták rá aprólékosan a filmre. „Bármennyi munka is volt, végül nagyon megérte, mert a banda, a kiadó és mi is nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel.”
Az Architects Meteor című videóklipje február 22-én debütált Youtube-on, azóta már közel 700 ezren látták a magyar csapat munkáját.
