Hartung Attila: Nem volt stresszes, egy jelenetet kellett csak átírni közben, mert nem volt rá keret. De rengeteget próbáltunk és előkészítettünk Petráékkal, így azt tudtuk nagyjából leforgatni, amit elterveztünk. Petrának az volt a feladata, hogy a teljesen lehetetlen és a megvalósíthatatlan között lavírozzon. Elsőfilmes rendezőként nem tudod, hogy mik a korlátok, hogy meddig ér a takaró, ebből a szempontból a legfontosabb partner és bizalmi barát tényleg a producer.
Nyilván az ember legszívesebben 100 napot forgatna és nem 24-et, jól jött volna még egyszer ennyi pénz, de a legfontosabb az üzenet átadása volt. Az, hogy mutassunk egy szeletet az éjszakai budapesti életből és rávilágítsunk bizonyos sztereotípiákra, amik elhangzanak a szexizmus vagy az áldozathibáztatás kapcsán. Fontos volt, hogy a nézők ne mentsék fel a fiút, viszont megértsék a súlyát, az egész pszichológiáját, és hogy betekintést nyerjenek ebbe a folyamatba.
A jelenetek egy része IPhone-nal forgott, amiket a Falka készített. Mindig mindenhol ott voltatok a fiúkkal?
H.A.: Az összes mellékszereplő akiket látsz, a kétmondatosok is, azok is castingolva voltak. Az összes mobilos forgatási nap megtervezett volt, velünk volt Petra, a hangmérnök és egy minimál stáb, egy kisbuszba mind befértünk. Családias hangulatot képzelj el, voltak kifejezetten Iphone-forgatási napok, amiket daráltunk egymás után, pörgetni kellett a jeleneteket. Velük kellett menni és a jelenetben itatni velük az alkoholmentes, meleg söröket, amit utáltak, mint a franc, de elviselték.
Iványi Petra és Hartung Attila a FOMO forgatásán / Fotó: Pozsonyi Janka
Az első forgatókönyvet az Inkubátor után visszadobta a Filmalap, további fejlesztésre. Mivel indokolták?
H.A.: Ha könyvben olvasod ezt a filmet, ott elég kétértelmű minden, rengeteg mindent odaképzel az olvasó, ami végül másképpen lesz megvalósítva. Szerintem nem kommunikáltuk eleget, hogyan lesz feldolgozva a könyv, és hogy mi az üzenete. Ebből fakadóan volt egy nagy meglepődés, mert az első történet egy naiv, fekete komédia volt, a következő verzió viszont egy durva, szexista megjegyzésekkel teli sztori lett, tele káromkodással és kretén karakterekkel. Sokkolta őket ez a váltás. Utána elkezdtük átbeszélni velük, hogy miről szól valójában a történet, miért van szükség arra, hogy ezek a gonosz karakterek az áldozatot hibáztassák. Az áldozathibáztatás mellett a bullying is nagyon sokszor megjelenik manapság, és mi egy realista történetet akartunk csinálni, megmutatni azt, amikkel nem akarunk szembesülni. Ezután megértették és hagytak minket forgatni.
Iványi Petra: Egy fokkal távolabbról nézve ezt a helyzetet, mivel állami pénzt bíznak valakire, aki eddig csak rövidfilmeket készített, és azokból még nem tudhatják, hogy milyen a hozzáállása, milyen minőséget fog létrehozni. Húszból egy kritika a kész filmet látva is úgy gondolja, hogy az alkotók attitűdje áldozathibáztató, szóval értem, hogy ők miért féltek attól, hogy ez a filmterv átesik a ló túloldalára. Azt gondolhatták, hogy eszmei közösséget vállalunk azzal, amit a karakterek képviselnek.
H.A.: Igen, ezt jól elmondtad. Amikor bevittük hozzájuk a vágott anyagot, izgatottak voltak, megkönnyebbültek és elindult egy pozitív hangvételű párbeszéd. A vágott anyagot látva megértették, hogy mit akarunk üzenni.
I.P.: Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek könnyen lecsúszott a torkán, voltak ott is nagy mellbevágó pillanatok, de megértették az attitűdöt.
Tiniknek volt külön tesztvetítés?
H.A.: Volt, igen. Legutóbb például egy gimnáziumban három érettségire készülő osztállyal beszélgettem. Nagyon jó volt, azt éreztem, hogy negyedóra után fellazultak, bármibe bátran bele mertek kérdezni, és elmondták a véleményüket. Ők a legdurvább közönség, mert kegyetlenek és őszinték tudnak lenni, jó élmény volt.
Songoro Laura, Pokorni Ábel, Murányi Panka, László Panna, Yorgosz Goletsas, Sipőcz András, Megyesi Pálma, Bouquet Gergely / Forrás: Mozinet
Mi volt az általános reakció?
H.A.: Szerencsére pozitív volt, főleg a bűncselekménnyel, az erőszakkal kapcsolatos részeket fejtegettük. Elmondtam én is a véleményemet, de nem akartam mentegetőzni. Úgy olvasták ki a történetet, amilyennek szántam. Gergő karakterét nem mentették fel, a Lilláéról pedig olyan visszajelzés jött az egyik lánytól, hogy mennyire iszonyú hosszú folyamat lesz, mire feldolgozza a történteket. Aztán többen azt is mondták, hogy nagyon sok a közeli ételekről. Az operatőr, M. Deák Kristóf is velünk volt, aki teljesen összeomlott (nevet). Egy szó esik a munkájáról, hogy túl sok az étel.
Duszka Péter vágót is bevontátok a vizuális világ kitalálásába?
H.A.: Konzultáltunk vele, főleg a formai megoldásokról. Volt egy tökjó ötletük, amit a Kristóffal találtak ki. Ez a lefagyás pillanata, ami formailag más, mint a többi, abból eredetileg csak egy volt a filmben, de közösen kérték, hogy legyen a vége felé a srácoknál is egy, és igazuk volt, kellett oda. Lenke Viktor hangmérnök is egy csomószor olvasta a könyvet és elmondta a véleményét.
Volt olyan film vagy egy konkrét Youtube videó, ami a fejedben volt mintának?
H.A.: Én Logan Paultól kezdve, a Szalay Istin át a Pamkutyáig, sokat ilyet nézek, viszonylag jól ismerem a híres Youtube és Twitch csatornákat. Fontosnak tartottam, hogy felvegyük ezeknek a videóknak és insta-sztoriknak a ritmusát, alkalmazkodjon hozzájuk. Ha erről a világról szól, akkor formanyelvileg és nyelvezetében is az övék kell, hogy legyen ez a történet. Igyekeztünk hasonló típusú és tempójú filmet csinálni.
Bouquet Gergely, Yorgosz Goletsas, Pokorni Ábel, Sipőcz András, vagyis a Falka / Forrás: Mozinet
Azért elég negatív színben tünteti fel ezt a Youtuber-életmódot a film.
H.A.: Youtubereknél nagyon széles a spektrum, sok a minőségi és minősíthetetlen tartalom is. Egyetlen csatornát akartunk megmutatni, amit 18 éves idióták csinálnak durva kihívásokkal - ez az ő történetük. Nem akartuk őket általánosítani, és ez az egész generációra igaz. Ez egy nagyon budapesti történet, ha elvittük volna Battára vagy Bagra, teljesen értelmét vesztené, de még Pesten belül is csak egy réteg.
Ők 18 évesek, de 27 vagy. Érzel szakadékot a generációtok között? Tanítottak neked valamit?
H.A.: Nagy generációs szakadékot nem éreztem, de tanítottak dolgokat persze. Amit hallottam, azt átvettem nyelvezetben. Például azt, hogy ‘szpot’, ‘ez egy jó szpot’. A forgatókönyvbe a próbák során egy csomó minden bekerült, ami az ő szavajárásuk, vagy amit ők rögtönöztek.
Ha a közösségi médiáról van szó, javarészt az online bullying és a negatívumok szoktak előtérbe kerülni. Ti azért láttok még benne pozitívumot? Jó dolog, hogy ennyi mindent áramlik egyszerre felénk?
H.A.: Szerintem igen, én nem vagyok annyira pesszimista. Bár a film negatívan beszél erről, de ha jó a szemed és jól szűröd az információkat, akkor iszonyú gyorsan lehet vele tudást szerezni és kommunikálni. Nyilván egy része be tud szűkíteni, ez az információáramlás meg a gyors kapcsolatfelvétel előnyös és hátrányos is lehet.
I.P.: Társadalmi szinten ennek az áramlásnak van egy nagyon demokratikus jellege, mert mindannyian 2990 forintot fizetünk az internetért. Ma már nem privilégium, hogy fel tudod tölteni a véleményedet, az alkotásodat, a kreativitásodat az internetre. Nyilván ennek megvan a hátulütője is, mert ennyi felesleges információ soha nem látott napvilágot. Személyes szinten is kettős, mert amikor mindenki megosztja az örömét, az tökjó, de közben azt gondolom, hogy ha nem kapok annyi like-ot, akkor már nem vagyok olyan érdekes és menő, mint a többiek. Pont most kezd el a Facebook és az Instagram is egy olyan tesztet, hogy elrejti a like-okat és a szívecskéket, hogy ezt a pszichológiai folyamatot megállítsa.
H.A.: Szerintem ez nagyon jó. Jogszabályok tekintetében jóval el vagyunk maradva más országoktól, például Németországban már alapos jogi háttere van annak, ha valaki olyan tartalmat generál, akár egy Youtube csatornán vagy Facebookon, ami becsületsértő vagy káros. Itthon még nincsen ilyen rendszer, pedig azzal valószínűleg normálisan lehetne kezelni az ehhez hasonló eseteket. Legalábbis én így tudom.
László Panna / Forrás: Mozinet
Rév Marci mesélte az Eufória forgatásáról, hogy Amerikában a meztelen jelenetek és szexjelenetek is nagyon szigorú körülmények között vannak felvéve, jelen van egy intimacy coordinator. Volt nálatok ilyesmi jelen a forgatáson? Szexuálpszichológus, aki beszélgetett velük?
H.A.: A forgatáson konkrétan nem volt jelen, de az előkészítési szakaszban, az írásnál és a próbák során természetesen volt jelen pszichológus. Minden ilyen lehetőséget meg akartunk ragadni, bele kellett menni ebbe a kérdésbe. Kerékgyártó Yvonne-nal konzultáltunk egy pszichológussal, aki jobban letisztázta a dolgokat. A forgatáson pedig az ilyen típusú jelenetek zárt setben történtek, és nem lehetett jelen stábtag.
A társadalomkritikus jelenetekről mennyit beszélgettetek a fiúkkal? A trianonozás vagy a hajléktalanok bántalmazásáról? Hogyan viselték?
H.A.: Amatőr színészként rosszul, egy-egy neccesebb jelenetet nehezebben tudtak megcsinálni, egyszerűen azért, mert az életben sosem lennének képesek ilyesmire. Bele kellett rázódniuk, és ez fejtörést okozott. Első körben a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgok hátterét és pszichológiáját vizsgáltuk meg együtt, ezeket tartottuk fontosnak. A házibuli bizonyos jeleneteihez meg az éjszakai jeleneteknél mindig volt valaki, aki kapcsolódni tudott, megosztotta a saját történetet, és ez sokat segített. A szöveget is javítottuk, variáltunk a párbeszédeken. Olyan volt az egész, mint egy csoportülés, ahol középre le volt rakva a könyv, és rohadt lassan haladtunk vele, mert minden második mondatba belekötöttek, tettek egy javaslatot, vagy mondtak hozzá egy jó sztorit.
I.P.: A srácok és lányok kiválasztásakor nem csak az jött át, hogy mennyire jó karakterek és hogy meg tudnak-e szólalni a kamera előtt, hanem látszott, hogy intelligensek. Nem kellett ezeket a kritikákat vagy helyzeteket megmagyarázni, maguktól is értették, hogy mi miért helyes vagy helytelen. A nehézséget inkább az okozta, hogy baromira nem szerettek megalázni embereket, volt olyan, amikor rettenetesen érezték magukat ezekben a helyzetekben.
Stohl András / Forrás: Mozinet
Nekem legalább annyira szól a film arról is, hogy a szülők és a tanárok mennyire nem értik ezt az egész generációt. Őket is érzékenyíteni akartátok?
H.A.: Személyes tapasztalat, hogy általánosságban nem érti az idősebb generáció a fiatalokat, még engem sem. Anyám semmit se tud erről a világról, úgy kell neki elmagyarázni, mint egy Andersen mesét. Nem nagyon érti, mit csinálok napközben, így kapcsolódni se tud igazán hozzá. Nyilván egy fiatalabb szülő jobban érti és használja az online világot, de a filmbeli szülőknél azt éreztem, hogy még szélesebbre nyílik ez a szakadék, amikor probléma merül fel. Ha bajban van a gyerek, akkor érti meg őt legkevésbé a szülő, már ha egyáltalán érzékeli a problémát.
Amerikában az elmúlt években több jó minőségű sorozat foglalkozott a tinédzserek körében szexuális zaklatással és online megalázással. Ilyen az Eufória, a 13 Reasons Why, vagy a legújabb, az Unbelievable. El tudjátok képzelni a FOMO történetét egy tíz részes minisorozatban?
H.A.: Izgalmas lenne, nyilván egy 10 részes sorozatban sokkal több idő volna a másik szemszög bemutatására is, csomó mindent pluszban lehetne részletezni. Nagyon szívesen csinálnánk a tinik felelősségvállalásáról egy hiteles sorozatot, de magunktól még nem gondolkodtunk rajta.
