Paolo Genovese Teljesen idegenek című filmje abból indult ki, hogy mindenkinek van valami a füle mögött, valami kínos kis titok, amit a telefon memóriája őriz és ami a legrégebbi barátságokat és a szorosnak tűnő párkapcsolatokat is képes megingatni - ezért mindannyian inkább a hazugságot és az önámítást választjuk. Goda Krisztina frissen érkezett feldolgozása is ezzel játszik el, egy egyszerre komikus és drámai történetben, ami szintén alkalmas az önvizsgálatra, de végül egy kicsit más konklúzióra jut.
(fotó: Intercom)
A 2016-os dramedy nemzetközi sikere azt mutatja, hogy a koncepció univerzális, az olasz néző épp annyira képes azonosulni a helyzettel, mint a spanyol, a török, a francia vagy a dél-koreai (ezekben az országokban is feldolgozták ezt a történetet). Goda Krisztina rendező és állandó alkotótársa, Divinyi Réka forgatókönyvíró úgy látták, hogy itthon is érdemes lecsapni a labdát: a BÚÉK nem változtat a bevált recepten, a cselekményváz szinte érintetlenül marad, csak néhány részlet módosult, bekerült egy romantikus szál, Rómából téli Budapest, a teljes holdfogyatkozásból pedig újév lett, mint apropó, ami összetereli a szereplőket a belvárosi lakásban.
Az asztal körül remek szereplőgárda gyűlik össze, jól működik köztük a kémia. A gyerekkori barátokból álló társaság házigazdája egy önsegítő könyveket író pszichológusnő (Szávai Viktória), aki éppen válófélben van, és fogalma sincs arról, hogy közeli barátja, a kedves nőgyógyász (Mészáros Béla) éppen ezen az estén akar neki szerelmet vallani. Aliz testvére, a szégyenlős középiskolai tanár (Elek Ferenc) titokzatos párja nélkül érkezik, nem úgy, mint a dolgos szakács és sztárügyvéd felesége (Hevér Gábor és Bata Éva), akik folyamatosan egymást marják, és Márk, a nagymenő fotós (Lengyel Tamás), aki fiatal menyasszonyát (Törőcsik Franciska) hozza magával a közös vacsorára. Utóbbi karakter kívülállónak érzi magát az összeszokott baráti társaságban, egy kicsit a nézőt is reprezentálva.
(fotó: Intercom)
Egymás baráti szívatása közben a házigazda izgalmas ötlettel áll elő, amit jó heccnek gondol: mi lenne, ha mindenki kint hagyná az asztal közepén a telefonját, és az este során bármilyen üzenet vagy hívás érkezik, azt kötelező megosztani az egész kompániával – hiszen olyan jóban vannak, hogy biztos nincsenek titkaik egymás előtt. A szereplők kicsit vonakodva, de belemennek a kísérletbe, és itt kezdődik az, ami miatt sokszor azt kívántam, bárcsak az eredeti ismerete nélkül ültem volna be a moziba: a kezdetben könnyedén elviccelt, de kínos pillanatokban érkező üzeneteket hamar felváltják az egyre nehezebben kimagyarázható hívások, velük együtt pedig a komolyabb hazugságok - csakhogy a fontos fordulatok pontosan ugyanúgy követik egymást, mint az alapműben.
Öröm nézni, ahogy fokozatosan mindenkiről leolvad a máz, de ennek a filmnek a drámai erejét mégis a váratlan fordulatok adnák meg igazán. Az, hogy a szereplőkkel együtt mi is rácsodálkozhatunk a kibukkanó önzőségeikre, árulásaikra, előítéleteikre. Ezek persze önmagukban is hatásos irányváltások, ám hiányzik az újdonság belőlük, mert a BÚÉK tapodtat sem tágít a kitaposott ösvénytől. Egyedül Mészáros Béla nőgyógyász karaktere (eredetiben a házigazda férje) kap új szálat és módosult személyiséget. Furcsa volt számomra, hogy ha az ő karakterét újra tudták értelmezni, akkor miért nem fért bele még egy kis továbbgondolása, megkavarása az egy-az-egyben átemelt szituációknak.
(fotó: Intercom)
A kamaradráma jellegnek köszönhetően a cselekmény javarészt zárt térben zajlik, a komfortosra berendezett enteriőr kellemesen fest, nem úgy a vágóképeken vagy az erkélyről elénk táruló külvilág, ami elidegenítően művinek hat. Belátom, hogy a speciális effekteken kár lovagolni egy vállaltan karakter-központú film esetében, de egy normálisan kinéző hóesést lehetett volna produkálni.
Az biztos, hogy más, teljesebb élményben lesz azoknak része, akik eddig lemaradtak az olasz eredetiről, vagy a nemzetközi franchise-okról, de a hazai változat is tudott kellemes meglepetést okozni, mert a poénok szintjén jobban elengedték magukat az alkotók. A sztori humorát sikerült "magyarítani", az itteni közegre reflektáló poénok ülnek, a vígjáték-vonalon eredetibb ötletek is bekerültek.
Az összképet tekintve a BÚÉK megállja a helyét, a mintához hasonlóan szórakoztató és tartalmas vígjáték. Legfeljebb a végén tompítja a Teljesen idegenek keserű tanulságát egy sokkal kevésbé cinikus befejezéssel, valószínűleg az “új év, új kezdet” jegyében. Elsősorban azoknak ajánlott, akiknek idáig nem volt szerencséje Genovese filmjéhez, de azok számára is kellemes kikapcsolódást ígér, akik szívesen újranéznék, egy leheletnyit magyarosabb fűszerezéssel.
BUÉK, 106 perc, 2018.
Rendező: GODA KRISZTINA. Forgatókönyv: DIVINYI RÉKA. Operatőr: SZECSANOV MARTIN. Zene: BALÁZS ÁDÁM. Vágó: MEZEI ÁRON. Producer: DITZ EDIT, GESZTI PÉTER, ZÁKONYI S. TAMÁS. Szereplők: SZÁVAI VIKTÓRIA, MÉSZÁROS BÉLA, BATA ÉVA, HEVÉR GÁBOR, TÖRŐCSIK FRANCISKA, LENGYEL TAMÁS, ELEK FERENC. Forgalmazó: Intercom. Bemutató: 2018.12.6.
