Muhi András: A koprodukció természetes pluszforrás

filmhu: A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik című filmeteket a Legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára jelölhető kilenc film közé válogatta az Amerikai Filmakadémia. Szerinted mi tetszett nekik ebben a filmben annyira?

Muhi András: A világ nagy egy nagyon szerethető, a világ minden táján érthető film. Egy identitás magára találásának, a fiatal főszereplő (Carlo Ljubek) felnőtté válásnak a története. Németországból kerekezik haza Bulgáriába nagyapjával (Miki Manojlovic) egy tandem kerékpárral átszelve Európát. A speciális road-movieban nyilván a szocializmus utáni Bulgária és a bolgár filmművészet magára találásának története is benne rejlik. A film folyamatosan járja a világot, túl van az ötvenedik fesztiválszereplésén, és főként közönségdíjakat nyer. Amikor a producerekkel (Stefan Kitanov, Karl Baumgartner, Danijel Hocevar, Thanassis Karathanos) együtt átvettük a filmet Berlinben, az Eurimages képviselőjével együtt néztük meg, aki történetesen egy nő volt, és akit annyira megindított a film, hogy még sírdogált is a végén. Én meg nem voltam elájulva, egyrészt mert az Inforgban elég magas a léc, alapesetben nem korábbi esztétika szerint készítjük a filmjeinket, másrészt úgy éreztem, hogy túlságosan a kommersz felé húz a film, úgyhogy vágtam a pofákat. A világforgalmazó is velem értett egyet, úgyhogy a többiek is elbizonytalanodtak, és a végén ki is vágattunk a rendezővel (Stephan Komandarevvel) jó húsz percet.

{extrainfo}

Aztán amikor Szófiában a bemutatón, a szörnyű, ötezer férőhelyes szocialista kongresszusi központban háromnegyed órán át, ordítva ünnepelte a közönség a filmet, akkor rájöttem, hogy valójában nem értek ahhoz, hogy mi kell a közönségnek. Nekem még ilyen sikerben nem volt részem, úgyhogy ott azonnal megszerettem A világ nagy-ot és ez az érzés azóta kitart bennem. Korábban a bolgár film nem volt túl erős, now-budget költségvetésekből vegetáltak. A világ nagy 1 millió 800 ezer euróból készült, tulajdonképpen a bolgár Hídember, be is indult tőle a bolgár filmipar és párhuzamosan a filmművészet. A világ nagy egyszer már bekerült egy exkluzív válogatásba, 2008-ban az Európai Parlament által alapított Lux-díj tizes listájára felkerült. Most meg persze nagyon jó lenne, ha bejutna az öt nominált film közé az Oscaron.

MA: Gryllus Dorkát a szerepre a németek javasolták, hiszen ő elég ismert, és logikus döntésnek tűnt, inkább az volt izgalmas, hogy megszerezhető-e, mert Bodó Viktorral próbált egy színdarabot éppen. Nagy szerencse, hogy a Citromfej az Inforgban készült, úgyhogy Bodó elengedte Dorkát a film kedvéért. Magyarországon készült a teljes képi és laborutómunka, de egy ilyen koprodukció valójában mindig a jövő építéséről szól. Nagyon fontos számomra a kapcsolat Karl Baumgartnerrel, akivel a Bab’ Azizban már dolgoztunk együtt, és aki talán a legjelentősebb német producer ebben az európai szerzői filmes közegben, valamint Stefan Kitanovval, aki nem csak producer, de a szófiai filmfesztivál igazgatója is, és az egyik fontos alakja a közép-kelet európai térségnek. Biztos találkozunk még a nevükkel a következő Inforg filmekben, akár kisebbségi koproducerekként.

filmhu: Az Inforg idei nagyjátékfilmje A sírásó - egy igazi kísérleti film réskamerával. Az Inforg visszatér kísérleti filmes elkötelezettségeihez?

MA: Ezen a kísérleti úton egyre kevesebben járnak, de engem mindig érdekelt. A kísérleti film egy vékonyan csörgedező patak, amit muszáj életben tartanunk. Ma már a világon sehol nem lehetne olyan filmeket leforgatni, mint a Tejút, a Madárszabadító, a Herminamező, a Csoma-film vagy most A sírásó. Talán Forgács Péter az egyetlen, aki megáll a saját lábán ebből a szempontból. Ha valami egyedülállóan jó a magyar támogatási rendszerben, akkor az ez, hogy ha kevés pénzből is és nagyon nehezen, de el lehet készíteni ezeket a filmeket. De itt is megvolt a magam tévedése: a Résfilm után biztos voltam benne, hogy ezt a technikát nem lehet nagyjátékfilmre alkalmazni. Komoly vitám volt Kardos Sándorral, de szerencsénkre, neki lett igaza.

filmhu: Ki csinál kísérleti filmeket, ha Te nem? Mi lett volna ha MMKA elnök leszel, kész lettél volna felfüggeszteni produceri munkádat?

MA: Négy évre gondoltam volna szögre akasztani a produceri gúnyát - nem viccből jutott ez eszembe, nagyon-nagyon nem tetszettek a nevek, akik elnöknek jelentkeztek, és veszélyben éreztem azokat az alapokat, amiket Grunwalsky Ferenc vezetésével az elmúlt években az MMKA-ban lefektettek. Későn kerültem a szakmába, producerként 43 évesen készítettem az első filmemet, nekem már nem volt időm arra, hogy az Inforgra jellemző filmszám mellett a lábamat az iparban megvessem. Nem vagyok piaci szereplő, ez az Inforg Achilles-pontja, tisztán pályázó producerként működöm, tehát számomra az a legfontosabb, hogy a pályázati feltételrendszer tiszta legyen és az elbírálás versenyszerűen, de világosan megfogalmazott értékek mentén történjen, különösen a legjelentősebb pénzforrásnál. Hogy hol nem tökéletes még a rendszer, erről nekem van a legtöbb tapasztalatom, tudásom, mert mintegy évi nyolvan-száz pályázatot nyújtunk be mindenhova, minden műfajban, az MMKA-hoz, a MEDIA-hoz, az Eurimageshoz, az NKA-hoz, az MTFA-hoz, az ORTT-hez.

Felméri Cecília: Mátyás, Mátyás

Az meg különösen nem tetszett, hogy egyes elnök aspiránsok eredetileg csak szóban kívánták megosztani a gondolataikat a döntéshozókkal és a szakmával. Ezért aztán írtam egy un. reform programot, ami azt eredményezte, hogy a többiek is megírták a magukét. Ez a húzás sokkal tisztább helyzetet teremtett. Végül is az én szempontomból a legjobb eredmény született. Körősi Zoltán abszolút világosan lát a pályán, a kisműfajokra is kitekintő, teljes körű, nagyon jó programot írt és most, az első nyilatkozatai is tetszenek. Én meg továbbra is jól érzem magam a bőrömben producerként, hiszen én ezt nagyon szeretem csinálni. Az Inforg érdeke, hogy a Közalapítvány zavartalanul, átláthatóan, produkció-barát módon működjön, és hogy az európai koprodukciós filmek készítését, világos stratégia mentén, minél inkább serkentse, valamennyi műfajban. Egyébként a Wombnál megszületett a nagy magyar álom, az MMKA által biztosított 150 millió forint bevonzott körülbelül egy millárd forint külföldi tőkét. A koprodukciók a természetes pluszforrásai a magyar filmnek, erre nagyon oda kell figyelnünk.

filmhu: Két nagy koprodukciód is folyamatban van, az egyik Fliegauf Benedek Wombja, a másik Deák Kriszta Aglaja című filmje.

MA: A Womb képi utómunkálatai befejeződtek, folyik a hangutómunka. A filmnek nagyon komoly sales agentje (világforgalmazója) van, a Match Factory, nagyon érdekes lesz végignéznem, hogyan vezetik be a piacra ezt a filmet. Nyilván az egyik nagy fesztiválon szeretnének bemutatkozni, vagy Cannes-ban vagy Velencében. Csodás a Womb-ban, hogy a relatíve nagy pénz és a sok partner ellenére ismét egy igazi Flieagauf-film születik, szervesen folytatódik a megkezdett út, nem tudták megerőszakolni Bencét a pénz nevében. A Womb a Dealer és a Milky way organikus folytatása.

Az Aglaja leforgott, ami már önmagában nagy öröm, mert rengeteg kockázat volt benne, a cirkuszi világ és a gyermekszereplők miatt. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy a pénz sosem elég. Most sem éreztem nagyobb biztonságban magam, mint amikor 300 ezer forintból csináltuk az uristen@menny.hu-t, és most 450 milliónál is gyakran azt éltem át, hogy nincs egy fillérünk sem. Ez a független filmkészítés sajátossága. A Womb-nál voltak napok, amikor azt gondoltam, hogy valahogy így kell kinéznie egy filmforgatásnak, de aztán ott is menetrendszerűen megérkeztek a nehéz cash-flow pillanatok.

filmhu: Szombaton immár hagyományszerűen levetítitek az éves Inforg termést a Toldi moziban.

MA: Megint van kedvem fiatalokkal dolgozni: jól találtam ki a kezdeteknél, hogy szinte kizárólag azokkal kell filmeznünk, akik itt csinálták meg az első darabjaikat. A Végh-Stefanovics - átmenetileg duó - a Messze Európában-ban is folytatja az uristen@menny.hu-ban és a Libiomfi-ban elkezdett vonalat, és miközben szükségszerűen professzionalizálódtak, mégis megmaradt az egyedülálló frissességük, humoruk.

Stefanovics Angéla - Végh Zsolt: Messze Európában

A kísérleti ágat Kardos Sándor mellett, ezúttal három színész képviseli: Pelsőczy Réka (Miért, mit hittél?), Kamarás Iván (Vers M) és Vasvári Emese (Alíz és a hét farkas) szintén keresik a saját határaikat. Annak nagyon örülök, hogy az SZFE komolyan veszi a vizsgafilmeket, és egyre jobb dolgozatok kerülnek ki a hallgatók kezei közül. Néhányhoz kapcsolódtunk a múlt évben is, Pálos Gergely, Kárpáti György Mór, és Szeiler Péter filmjeihez. Lengyel Balázzsal az Inforg-workshopon találkoztunk, a Balance az első kisfilmje. Bódis Kriszta Virrasztás című munkája előtanulmány első játékfilmjéhez. Varga Ágota két dokumentumfilmmel is jelen lesz, az Ezotérben-t már DVD-n is megjelentettük. Lugosi Lugó László, kiváló tudományos-ismeretterjesztő filmet készített Egy ember tragédiája címmel Németh Andorról, aki a Nemzeti Színház igazgatója volt a 30-as évektől, a második világháború végéig.

Vasvári Emese: Alíz és a hét farkas

Az Inforg Stúdió egyre határozottabb animációs törekvéseit egy válogatás vetítésével is hangsúlyozzuk: Felméri Cecilia animációja a Mátyás, Mátyás a szemlén a dokumentumfilmek között(!) versenyez, a nagyszerű Hegedűs 2 László pedig ebben az évben A 3 Testőr-rel került be a kisfilmes verseny mezőnybe. Az Inforg napon bemutatjuk Bertóti Attila KAFF nyertes rövid animációját, az Ariadné fonalá-t. A nemzetközi koprodukciókat A világ nagy… mellett, a kínai-francia-magyar együttműködéssel készült Wang Chao film angol nyelvű kópiája, a Memory of love képviseli.

Bertóti Attila:  Ariadné fonala