20 éve alapítottátok az Inforg Stúdiót, jövőre kiállítással tervezitek bemutatni az itt készült filmeket. Felkérést kaptál rá, vagy saját ötlet volt, hogy összefoglald munkásságodnak ezt a szakaszát?
Prosek Zoltán, a Ferenczy Múzeum igazgatója keresett meg azzal, hogy komoly kiállítás terveznek az Inforg 2000-től 2010-ig terjedő időszakáról. Volt már rá példa, hogy egy-egy filmünk bizonyította, hogy megállja a helyét a kiállítótérben, például a Fliegauf Bence Tejútja a Ludwigban, vagy Kardos Sándor kísérleti filmjei a berlini CHB-ban, de mégis váratlan felkérés volt. Egy producer nem sokat foglalkozik a múlttal, engem az újabb és újabb kalandok érdekelnek, most mégis örülök, hogy lehetőségem nyílt visszatekinteni és rendszerezni.
Izgalmas lesz újra szembesülni a produceri tevékenységem első tíz éve alatt elkészült 200 filmmel. A celluloidra forgatott filmjeinket a Filmarchívumban őrzik, szeretnénk, ha valamilyen formában elérhetővé tudnánk tenni őket. Ami pedig igazán nagy öröm, hogy az Inforg Stúdió talán végre bekerülhet az őt megillető helyére a magyar filmkánonban. Szerintem a BBS szerves folytatása volt, fájlaltam, hogy a filmszakírók és a kritikusok fejében ez valahogy nem állt össze. A kiállítás jövő ősszel lesz, addig nagy munka van még hátra, ki kell találnunk az alkalmas formát.
Eredetileg jogot végeztél, mi vonzott mégis a film felé?
Gimnazista koromtól kezdve filmrendező szerettem volna lenni. Volt egy nagyon meghatározó irodalomtanárom, aki filmet, színházat és képzőművészetet is tanított. Tőle kaptam a szemléletem, hogy mindennel érdemes minőségi formában foglalkozni.
Fotó: TIFF
Jelentkeztél rendező szakra?
Igen, de szinte lehetlen volt bekerülni. Akkoriban négy évente indult rendező-osztály és felvettek nagyjából hat szerencsést a háromezerből. Ha a nálam eggyel idősebb korosztályt kérdeznéd, kiderülne, hogy a jelenlegi csúcsértelmiségiek mind filmrendezők szerettek volna lenni. A gazdasági élet mai meghatározó szereplőivel, mostani bankigazgatókkal, nagyvállalatvezetőkkel is lehetett a felvételin találkozni. Én csak egyszer próbálkoztam, 1980-ban, de az első körben kiestem. Viszont abba az osztályba vették fel például Enyedi Ildikót, Hartai Lászlót, Can Togayt, Ferenczi Gábort, Janisch Attilát, Dér Andrást és Csillag Ádámot. Producerként később szinte mindannyiukkal dolgoztam.
Bántad, hogy nem sikerült a felvételi vagy könnyen el tudtad engedni a rendezést?
Nagyon jól jártam, hogy nem vettek fel. Később világos lett, hogy nekem producernek kell lennem. Nem hiányoznak a küzdelmek és fájdalmak, amiket egy rendező elszenved az élete során. Persze producerként is érhetnek kudarcok, de az sokkal keményebb, hogy egy rendező gyakran évekig küzd egyetlen filmért, amit aztán vagy megcsinálhat vagy nem. Nagyon örülök, hogy nekem ez kimaradt, mert körülöttem párhuzamosan mindig sok film futott
Most sokan vannak vele úgy, hogy felvették őket, mégis kétséges a jövő az egyetemen. Hogy látod az SZFE modellváltása körüli eseményeket?
Ebben sajnos semmi meglepőt nem találok, ennek a hatalomnak ilyen a természete, ilyen eszközöket használ. Azt, hogy fiatalok ilyen keményen és hosszan kiállnak az igazuk mellett, példaértékűnek tartom.
.jpg)
Laci, Bonnie és Clyde / Fotó: Zátonyi Tibor
Hogyan indultál el a pályán? Mi az első forgatási élményed?
Statisztaként szerepeltem Sándor Pál egyik tévéfilmjében, akkor láttam először közvetlenül forgatást. Érdekes volt látni, ahogy a rendező folyamatosan majd felrobban, mellette pedig a végtelenül higgadt Ragályi Elemért. A szakmába viszont Hartai Laci és a feleségem, Muhi Klára hátán másztam be. Az első kisfilmünk a Négy, hat, nyolc volt, ezt követte még néhány dokumentumfilm, aztán 1995-ben megjelentettünk egy filmkönyvet, a Laci, Bonnie és Clyde-ot.
Ez a maga idejében úttörő volt, gyakorlatilag egy egész játékfilmet bonyolítottunk le egy fényképezőgép előtt. Ekkor még azt se tudtam, hogy mi az a producer, de már producerként viselkedtem. Összeszedtem rá a pénzt, legyártottam. Beküldtük a Mozgókép Alapítványnak, minőségi műfaji filmet képzelj el, szerzői filmes elemekkel, írásban és képben megfeleltünk a krimi műfaji szabályainak. Nem is tudtak vele mit kezdeni, de kaptunk 1 millió forint támogatást, hogy keressünk hozzá külföldön partnert.
Mikor jöttél rá ténylegesen, mit jelent producernek lenni?
Igazi producerként az első projektem Szaladják Pisti Aranymadár című, nagyszerű kisfilmje még 1999-ben. 35 mm-es fekete-fehér filmre vettük fel, akkoriban ínséges idők jártak a magyar filmben, így nagyon kitűnt a sok BETA-ra rögzített mozgókép közül. A mai napig maradandó darab, a fiatal operatőrök sokat merítettek belőle, nemcsak a kompozíció és a világítás, hanem a szemlélet szempontjából is. Ezzel párhuzamosan forgott az uristen@menny.hu, ami meg a bot másik vége, és nagy örömömre kultfilmmé vált.
Az uristen az én korosztályomban is nagyon betalált, az egyik első, még CD-ken terjedő vírusvideó lett itthon.
Huszonegy perces kisfilm, mégis önállóan ment a Művész moziban és csinált 25.000 nézőt. De sajnos a mozi akkori vezetője nem szerette, azt a feltételt szabta, ha egy előadáson 30% százalék alá esik a nézettsége, azonnal kiveszi a műsorból, és így is lett. Szerintem még évekig mehetett volna, de akkor még nem foglalkoztam a forgalmazással, csak a tervezéssel és a gyártással törődtem, mert egy nap csak 24 órából állt, akkor is. Egyébként hasonló mozi nézettséget értünk el az ugyan csak no-budget-ből készült Citromfejjel és a Legkisebb film…-mel.
Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt: uristen@menny.hu / Fotó: Imdb
Mi volt az elképzelés Inforg Stúdió megalapításakor?
Az Inforgnál minőség szempontjából a Balázs Béla Stúdió, mennyiség tekintetében a Durst György által vezetett Duna Műhely volt számomra a minta. A BBS már a végső óráit élte akkor, valahogy kiment belőle az erő, de az Inforg Stúdiót az ő nagy korszakuk folytatásának gondolom. A koprodukcióknak mindig is híve voltam, így beszálltam a BBS utolsó filmjei közül azokba, amiket jónak találtam. Durst Gyuri pedig rengetegszer segített rajtam, amikor valamiből hiányzott a költségvetés utolsó hányada, már mentem is hozzá, ő pedig kipótolta, mert hamar átlátta, hogy az Inforgban jó filmek születnek.
10 év alatt 200 filmet gyártottatok, szerteágazó műfajokban. A saját érdeklődésedből jön, hogy ennyi mindennel foglalkoztatok?
Volt olyan év, hogy 25 film készült el. A dokumentumfilm és az animáció is nagyon érdekelt, és akkor még lehetett kísérleti filmeket is csinálni, Kardos Sándor olyan kísérleti csodákat készített nálunk, mint a Résfilm, az Átváltozás és a Sírásó. Nem szeretek egy dologgal hosszan foglalkozni, hanem sok mindennel, gyorsan. Nem hosszútávfutó vagyok, hanem sprinter. Élvezem, ha az egyik filmet kitaláljuk és előkészítjük, a másikat forgatjuk, a harmadikat vágjuk, a negyediket fesztiváloztatjuk, az ötödiket forgalmazzuk.
Hogyan zajlott a munka a stúdióban? Műhelyként?
Ha bármelyik délután bejöttél volna, akkor ott 20-30 nagyon tehetséges fiatalemberbe botlasz. Műhelymunka folyt, de nem irányított, hanem laza, szabad társulások jöttek létre, vagy nem. Nem tartottam plenáris üléseket. Nyilván az egyes alkotóknak engem kellett meggyőzni, hogy belevágjunk egy filmbe.
Kardos Sándor: Résfilm / Fotó: Alapfilmek.hu
Mennyire folytál bele a filmek kreatív részébe?
Az elején sokkal markánsabban. A kialakuló majd változó szabályaink mindig személyre szabottak voltak, a rendező és az én viszonyomra épültek. Ebben különbözött az Inforg Stúdió a BBS-től és a Dunától, mert náluk minden fontos kérdésben az aktuális vezetőség vagy a tagság határozott. Én meg valós producerként döntöttem, ráadásul akkor még rendelkezésemre álltak a megnyert, normatív és műhelytámogatások. Ezek felett én diszponáltam, nem kellett átfuttatni minden filmtervet grémiumokon, amelyek döntései mindig átlagolnak, így születhettek meg a legunikálisabb filmjeink.
Az Inforgban sok olyan alkotó debütálhatott, akik nem hivatalos keretek között tanulták a filmezést. Lehetőséget akartál adni a „rendszeren” kívülieknek?
Ez volt a lényeg, nagyon zárt szakma a miénk, nehéz bekerülni. Tisztában voltam vele, hogy ha mondjuk a Hunnia Stúdióban kopogtatok, akkor ma nem tartanék sehol. Aki kívülről jön, annak érdemes nagyot dobni és világos volt, hogy azzal érdemes menni, aki nagyot is akar dobni. A 60-as évek elejétől van egy erős filmkészítési vágy a magyar fiatalokban, valahogy minden évben előkerül 150-200 új rendezőjelölt. Régen sokkal jobban át tudtam látni ezt a mezőnyt, mert akik nem a főiskolára jártak, az Inforgnál jelentkeztek és már csak azt kellett megérezni, hogy kiben van spiritusz.
Számodra kik a legmeghatározóbbak azok közül, akik letették a névjegyüket a stúdióban?
Például Szaladják Pisti, aki operatőrként végzett, de az Inforgban vált rendezővé. Fliegauf Bence is nagyon fontos alkotója volt a stúdiónak, vele összesen 10 filmet készítettünk, egyik sikeresebb volt, mint a másik, főként Berlinben és Locarnoban. Jelentős momentum volt Nemes Jeles László feltűnése, aki a Velencében bemutatott Türelem című remekművével előlegezte meg a Saul fiát. Kenyeres Bálint Zárásával már az első évben versenybe kerültünk Velencében, aztán a Before Dawn-nal Cannesban. Buvári Tamás Posztkatonája, Iványi Marcell Balladája is Velencében szerepelt. Cannes-ba pedig először Politzer Péter Gránátok című filmjével jutottunk ki, majd Kardos Sándor Résfilmjével. Folytathatnám… Azok közül, akik az Inforgban indultak sokan jutottak el a nagyjátékfilmig. Valójában mindig ez a cél lebegett a szemem előtt.
Nemes Jeles László: Türelem / Fotó: Alapfilmek.hu
Mi volt az a momentum, ami után úgy érezted, átléptél a nagyjátékfilmes producerek mezőnyébe?
Fliegauf Bencével megcsináltuk a Rengeteg című nagyjátékfilmet, ami nyert Berlinben, ezzel kinehézkedtük, hogy a döntéshozók a következőre, a Dealerre már adjanak támogatást. Én akkoriban érdekes voltam a szakmának, mert jön itt valaki a semmiből negyvennégy évesen és hozza a jobbnál jobb kisfilmeket. De a játékfilmnél már annyira nem szeretik az új játékosokat, mert egyszeriben sokkal több pénzről volt szó és a szeletelhető torta mérete véges. A Rengeteg és a Dealer sikereinek köszönhetően el tudott indulni a nagyjátékfilmes karrierem is.
Mire vagy a legbüszkébb ebből a 10 évből?
Magára az Inforg Stúdióra, a holdudvarára, a hatására és az atmoszférájára. Egy olyan sávon helyezkedtünk el, ahol nagyon minőségi filmek készültek, minden műfajban, ezt pedig a támogatást nyújtó kollégiumok is tudomásul vették. Akkoriban számított, hogy ki a producer. Ha az Inforg pályázott, annak súlya volt.
Mi történt az Inforgal az MMKK bedőlésekor?
Négy nagyjátékfilmem forgott, amikor 2010-ben összeomlott a rendszer. Mind nemzetközi koprodukcióban, iszonyú nehéz helyzetet teremtett, hogy befagyasztották a megítélt támogatásokat. Közben függőben maradt sok kisjátékfilm, nagyjából 30 projekt állt le. Ez pénzügyileg is végzetes volt a stúdió számára. Mécs Mónika és Mesterházy Ernő akkor nagyon sokat segítettek, ezért nagyon hálás vagyok nekik. A klasszikus Inforg jogi értelemben megszűnt, a brandet az Inforg-M&M Film vitte tovább.
Hogyan változott meg a producer szerepe a Filmalap alatt?
Andy Vajna egy egészen új rendszert állított fel, ami megfelel az amerikai stúdiószisztémának: van egy csúcsproducer, a beszállító producerek meg hoznak egy előkészítési stádiumban lévő csomagot, amit jó esetben legyárthatnak. Valójában a fejlesztésben és minden produceri döntésben meghatározó erővel rendelkezik az alap. Közben megszűnt a stúdió- és a normatív támogatás és a strukturális támogatás lehetősége. Azóta projekttámogatás van, ami szinte lehetetlenné teszi a stúdiók működését, Magyarországon gyakorlatilag már nincs klasszikus értelemben vett stúdió.
Fliegauf Bence: Rengeteg
Miért döntöttél úgy, hogy a Focusfoxnál folytatod?
Békében váltunk el, bár máig szürreális, hogy az Inforg nem hozzám tartozik. A Focusfoxban leltem új hazát, itt pont szükség volt egy olyan pasasra, mint én. Ferenczy Gábor és Tőzsér Attila jó értelemben vett műfaji filmeket gyártanak, én pedig behoztam a saját vonalam és ez a két irány nagyszerűen kiegészíti egymást. A Focusfox ráadásul egy full production, magyarul: minden eszközzel rendelkező stúdió, ami számomra hihetetlen könnyebbséget jelent mind a mai napig, különösen az idegtépázó 2010-12 közötti időszak után. A koprodukciókat mindig ambicionáltam, de el se tudtam volna képzelni, hogy valakivel folyamatosan, minden fillmen együtt dolgozzak – ehhez képest Ferenczy Gáborral rendkívül jól együtt húzunk.
A Nemzeti Filmintézet felállása ismét új korszakot nyitott. Miben hozott változást?
Andy Vajna feleslegesnek tartotta a nemzetközi koprodukciókat, így 10 év ebből a szempontból kiesett. A fesztiváloknak köszönhetően megmaradt az ismertségem, de nem lehetett tárgyalni senkivel a nemzetközben. Örülök az új vezetés üzenetének, hogy vissza lehet térni a nemzetközi sakktáblára. Most meg kell fordítani a hajó orrát, hogy tessék, megint itt vagyunk. Remélem, sikerül ismét egy normális koprodukciós adok-kapokba kerülni Európával és a világgal.
A korábban elindult filmterveid mind tudtak folytatódni?
Mind a négy. A Spirál már fesztiválozik és a forgalmazásra vár, az Átjáróház, és a Larry leforgott, a Jámbor szörnyeteg a napokban indul.
Hány filmtervet adtál be azóta?
Harmincat. De ebben minden műfaj benne van, kisfilm, dokumentum- és animációs film is, nem változom, továbbra is bőven adok munkát a bizottságoknak Viszont mostanában nem támogatják a pályázatainkat.
Fotó: Zsigmond Vilmos Filmfesztivál / Schmidt Andrea
A következő mozikba kerülő filmed a Spirál. A járvány miatt egymás után menekítik jövőre a bemutatókat, ti miért tartotok ki az eredeti időpontnál? (Az interjú a mozik bezárására vonatkozó kormányrendelet bejelentése előtt készült. - A szerk.)
Ilyen szempontból szörnyű év, mindenki ráfaragott, akinek most készült el a filmje. De közben meg mégiscsak csepegtetni kell a filmeket, mert egymásra fognak torlódni. Nemcsak arra koncentrálok, hogy ebben a pillanatban hány néző lesz. Azt gondolom, ha egy film érték, akkor az öt év múlva és tíz év múlva is az lesz. De, ami jó, annak híre kel, például Horvát Lili filmje szépen teljesít. A Spirált pedig meghívta Varsó, hamarosan megy Kairóba is, amit szintén A-kategóriás fesztivál. Remélem, hogy ilyen nehéz körülmények között is megtalálja a közönségét. Három nagyszerű színész játsza a főszerepeket, ők is behúzhatják a nézőket.
Felméri Cecíliának ez az első nagyjátékfilmje, viszont kisfilmeket már készítettetek együtt. Hogyan figyeltél fel rá?
Az ős erdélyi kapcsolatom a nagyszerű Lakatos Robi, akivel a Karlovy Vary-ban díjazott Bahrtalo! Jó szerencsét! című filmet is együtt csináltuk. Cecília az ő tanítványa, Robi mutatta meg az első vizsgafilmjének nyers változatát. Azóta minden filmjét velem készítette, ilyen értelemben ő is abszolút Inforgos alkotó.
Mi lesz a következő munkád?
Jövő évben indul egy román-koprodukciónk, még a belgák válaszát várjuk, hogy beszállnak-e. De tovább nem látok, már fejleszteni, előkészíteni kéne ahhoz, hogy 2021-ben is forgathassunk.
