Pálfi György: Taxidermia

Öt év után – magyar-német-osztrák-francia koprodukcióban - elkészült Pálfi György második nagyjátékfilmje, a Parti Nagy Lajos két novelláján (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton) alapuló Taxidermia. Pálfi György családtörténetének három férfihőse: a fölfokozott szexualitású Morosgoványi Vendel, Balatony Kálmán zabálóművész-evőbajnok, Balatony Lajoska preparátor testük és ösztöneik foglyai. Morosgoványit Czene Csaba - Jeles András hajdani, legendás Monteverdi Birkózókörének aktora -, Balatony Kálmánt – élsportoló korában - Trócsányi Gergely, a Hollywoodoo együttes énekese, sportolói pályafutása végén Máté Gábor alakítja. A família legifjabb tagja, Lajoska szerepét a direktor Marc Bischoffra osztotta.
 
A kíméletlen testnedv-film operatőre Pohárnok Gergely, a maszkokért Pohárnok Iván felel, zeneszerzőnek a Kanadában élő Amon Tobint nyerték meg.
A Pálfi György munkája iránt érdeklődő, elszánt, vakmerő nézőnek nem ígérhetünk mást, csak vért, verítéket, könnyeket. Rendhagyó módon induló interjúnkban – melyet, stílszerűen, péntek 13-án rögzítettünk - arra tettünk kísérletet, hogy meggyőzzük olvasóinkat ennek kétségtelen értelméről.

Összenő, ami összetartozik

Pálfi György: Sokat beszéltél arról, milyen a film, amelyet - arra jutottunk - Parti Nagy Lajos, általad ismert, olvasott művein keresztül közelítesz meg. A Taxidermia, mint adaptáció, mennyire váltja be számodra a novelláktól elvárt hatást? 

filmhu: Ez nagyon összetett. A hullámzó Balaton-adaptációd már-már klasszikus módon hűséges a szöveghez. Noha egy jelenet – a lakodalmas liezon - homályossá teszi, ki a családtörténet harmadik szereplőjének, azaz Balatony Lajoska, apja. A novellában ez egyértelmű. Egyébként az volt az érzésem, úgy bánsz ezzel a szatirikus, szürreális, néhol „patologikus” szöveggel-világgal, mintha ez neked valószerű volna.

A kíméletlen testnedv-film csak vért, verítéket, könnyeket ígér

P.Gy.: Hogy konkrétan kezelem, mint valami mindennapos dolgot.

filmhu: Pontosan. Izgatott, hogy A fagyott kutya lába főhőséből majd milyen karaktert „kreálsz”. Mert hogy a novellából csupán annyit tudunk meg Morosgoványi Vendel, a „keserű-róka ember”, fizikai megjelenéséről, hogy az rendkívül előnytelen. És hogy nyúlszájú. (A fagyott kutya lába (anamnézia), amely nem jelent még meg kötetben, egy orvos rendkívül érzéki beszámolója betege, Morosgoványi Vendel tartalékos egyenruhaszabó „felfokozott és társtalan” szexualitásáról. - H.K.)

P.Gy.: Habitusában kerestem egy olyan egyéniségű, tehetségében olyan erejű színészt, aki hozza azt a figurát, akit kiolvastam a novellából. Sok időbe telt, míg rátaláltunk Czene Csabára. Egyébként a nyúlszáj fölrakása mindennap egyórás smink volt a forgatás előtt – néha ebédszünetben is.
 
filmhu: Hogyan állt össze ez a családtörténet? Miért A fagyott kutya lába-adaptációval indítod a filmet, és miért ebből „nőtt ki” Balatony Kálmán zabálóművész története?

P.Gy.: Azt kérded, hogy volt ennek az alkotói útja?

filmhu: Igen.

P.Gy.: Ez akkorra nyúlik vissza, amikor még egy teljesen más forgatókönyvet akartam írni. Ennek során rengeteg magyar kortárs író novelláját olvastam el. Amikor összeállt egy antológiaszerű forgatókönyv, rádöbbentem, tíz-tizenöt éves, koncentrált munka kellene ahhoz, hogy ebből a sokszereplős, számtalan stílusú novella-füzérből összeálljon egy kilencven, vagy százhúsz perces film. Ezt még egy olyan országban is nehéz volna megvalósítani, ahol folyamatosan filmet tudnék készíteni. Nemhogy itthon, ahol az a kérdés: egyáltalán, módomban áll-e filmet csinálni. Most olvastam Antonioni egyik meg nem valósult forgatókönyvét, melyhez előszót is írt. Ebben elmeséli, hogy részint azért számolt le ezzel a forgatókönyvvel, filmtervvel, mert a producer kihátrált a filmből, a Nagyítás után nem biztosította a film finanszírozását. Nézegetve a direktor szabadkozását, kijelentését, arra gondoltam: na, minálunk innen indul a filmkészítés. Ott kezdünk mi, Magyarországon filmet csinálni, ahol Antonioni abbahagyja.
Tehát, belátva saját vállalkozásom reménytelenségét, elkezdtem egyszerűsíteni a szöveget. Akkor jutott eszembe A fagyott kutya lába és A hullámzó Balaton. Az egyik, ugye, egy háborús, a másik pedig egy, a szocializmus éveiben játszódó történet.

filmhu: A hetvenes évekből.

P.Gy.: És ha mellé rakunk egy ma játszódó epizódot, akkor összeáll egy családtörténet. Ez inkább rácsodálkozás volt: jé, A fagyott kutyá…-ból hogyan jöhet A hullámzó Balaton. Mivel a Balatony-történet visszaemlékezés, ezért a visszaemlékezés pozícióját, amely a jelen, meg tudtuk írni Ruttkay Zsófiával.

Minél nagyobb az iszony, annál inkább árulkodik az okáról, tárgyáról

Testátalakítjuk! 

filmhu:  Úgy érzem, nagyon erős a vonzódásod a kriminálishoz, és az extremitáshoz. Részint ezért gondolom, hogy  a Taxidermia a Hukkle felé vezet.

P.Gy.: Számomra is. Csupán egy szűk kör látta még a filmet, és többen meglepődtek, mekkora a váltás a Hukkléhoz képest. De én veled értek egyet: nagyon sok mindenben kötődik a kettő egymáshoz.

filmhu: A némiképp tabudöngető, vagy a tabukkal leszámoló, ösztönös-erőszakos Taxidermia manapság különösen érvényesnek hat. Elsősorban arra utalok, hogy iszonyodunk az ösztöneinktől, a saját testünktől. Ezért is a kor- és kórtünetté váló plasztikáztatási kényszer.

P.Gy.: Ami pláne a testről szól! Minél nagyobb az iszony, annál inkább árulkodik az iszony okáról, tárgyáról. De érdekes, nem érzem – és nem is szántam – tabudöntögetőnek a filmemet. Inkább nyílt beszédnek. Vagy határozott kijelentésnek. Abban a világban tabudöntögető ez a mozi, amelyik bezárkózik magába, tudomást sem véve a tényekről. És persze abban az esetben is tabudöntőnek számít, amit mondasz: ha nem merünk szembenézni azzal, hogy van testünk; ha megvágjuk magunkat, vér folyik belőle; hogyha eszünk, a végén szarunk is.

Nem kerestem elsősorban és mindenáron patologikus személyiségeket. Már csak azért sem, mert nekem ne mondja senki, hogy ilyen embereket nagyítóval kell keresni! A tegnapi híradóban volt: kibontottak egy falat, és a vasútról kértek ipari darut, hogy egy kétszázötven kilós beteget beszállíthassanak a kórházba. A mi filmünkben háromszáz kilós ember van. Valószínűleg nem futunk bele mindennap, de itt van a környezetünkben. Ha elmegyünk egy ház előtt, valamelyik lakásban ott ülhet. Nem hajszoltam az extremitást, kiváltképp nem az erőszakot, csupán tiszta és egyenes állításokat akarok.

filmhu: A hullámzó Balaton-kötetben több olyan novella is szerepel, amelyik a testátalakítással foglalkozik. Ezeket, épp ezért, leginkább a swifti szatírákhoz hasonlítják. Ilyen a Szende: a Hófehérke és a Hét Törpe kvázi-parafrázisa, melyben az üzemorvos hat törpét egy királyfivá operál össze. A kötet alcíméül választott, Waldtrockenkammeri átiratok főhőse hegedűvé akarja átoperáltatni magát. Balatony Kálmán szándékosan hizlalja a macskáit, a volt felesége nevét viselő Gizella százhét kilós.

P.Gy.: Na, és hogyan működnek a macskák a filmben?

filmhu: Meglehetősen szürreális, ahogyan Máté Gábor – Pohárnok Iván maszkjában – rezzenéstelenül ül, hozzá képest átlagos nagyságú-súlyú macskáival, és Balaton-szeleteivel körülvéve a lakásban. Már-már színházszerű, teátrális látvány. Balatony olyan hatalmas, hogy úgy tűnik, mintha a fia egy megkonstruált lénnyel beszélgetne. Egy kreált figurát vesznek körbe hús-vér élőlények, és nagyon erős közöttük a kontraszt.

P.Gy.: A lényeg, hogy meglegyen majd az illúzió a moziban, és hogy a néző higgyen nekünk.

"Nem kerestem mindenáron a patologikus személyiségeket" - P.Gy.

Filmhu: Balatony Kálmán valójában olyan, mint egy megtriplázott Shrek – csak hát bábszerűbb, és még nem zöld.

P.Gy.: Ez lehet… Sokat kerestünk színészeket, de háromszáz, négyszáz kilós embert, aki ráadásul még remek színész is, majdnem lehetetlen találni.

Filmhu: Marlon Brando tudta volna ezt.

P.Gy.: Képzeld el, szóba jött Brando! Mert hogy ő többször vállalt szereplést ilyen „hülyeségekben”. Nem voltunk gyávák, megbeszéltük a producerekkel, akik ezt jó ötletnek találták. Mondták, okvetlen megér egy levelet, és egy telefont. Aznap jött a hír, meghalt Marlon Brando.

De visszakanyarodok egy állításodhoz. Azt mondtad, hogy a Taxidermia számodra ösztön- és erőszakfilm: az erőszakkal nem értek egyet, de az ösztönösséget teljes mértékben igaznak találom. Ha már követtem azt a nagyon klasszikus magyar hagyományt, hogy arról forgassunk filmet, ami számomra valóban fontos, akkor Parti Nagy novelláit zsigerből választottam. És remélhetőleg  jó kis zsigeri filmet csináltam belőlük, amely az ember tökéletességét és tökéletlenségét próbálja egyszerre föltárni, valamilyen történelmi korba helyezve. Morosgoványi élettörténete egyfajta pavlovi kísérlet: ha elvonunk mindent az élőlénytől, vajon mi marad neki? Vendel attól ember, hogy képzelete van. Lehet, hogy szexuális fantáziái betegesek - melynek patologikus voltáról ő maga lényegében nem tehet -, de azáltal, hogy van fantáziája, és képes abba menekülni, abban élni, azzal termékenyíteni a világot, igenis emberré válik. A másik két történeten is pontosan végig tudjuk követni, hogyan válik el a szar a májtól. Majd’ minden interjúban elmondom, hogy melyik irányból lehet megnyitni ezt a mozit - hátha segítség kell a nézőnek. (Bár remélem, nem szükséges.) A film első részének a Sperma, a másodiknak a Nyál, a harmadik epizódnak a Vér nevet adtuk. Vagyis, a testnedvek tartják össze a filmet, mert az volt a koncepció, hogyan válnak az ember testrészei történetté. Mi az állat, és mennyi az ember? Mi a test, és mi az identitás? Test, identitás, érzelmek; ebben a szentháromságban mozog a film, szigorú szerkezetbe ágyazva.

A nem-győztes család - és a világbéke

filmhu: Azért aggattam az erőszak szót a munkáidra, mert férfi hőseid – bűnsegédleteddel – mindkét nagyjátékfilmedben erőszakos, vagy természetellenes halált halnak. A Hukkléban a nők végeznek férjeikkel, méreggel, a haszonért. A Taxidermiában sem ágyban, párnák közt lehelik ki lelküket a férfiemberek.

P.Gy.: Jó…, egyet kell értenem. Ez tény. (nevetés) Csakhogy mindez inkább a tétet emeli. Mint Shakespeare-nél. Valóban alkotói, írói, rendezői túlzásokról van szó, de azért, hogy a néző időben sűrűbben és nagyobb téthelyzetben lássa a hőseit.

filmhu: Van még egy különösen érdekes vonal a családtörténetben. Noha ezt mindvégig „lebegteted”, ha ténynek vesszük, hogy Balatony Kálmánnak Morosgoványi Vendel az apja, Balatony Lajoskának pedig Kálmán, föltűnik, hogy hőseid vagy anya, vagy apa nélkül nőnek föl. Lajoskának pedig már nem lesz utóda.

P.Gy.:  Annyi bizonyos, hogy erősen ott van a filmben az apa-fiú kérdés. Az anya és gyermeke viszony itt eléggé konkrét dolog, hiszen azt azért tudni lehet, kinek ki az anyja. De hogy ki az apja?! A - nagyjából tíz éve alkalmazott - vérvizsgálatokig ez kétséges volt. Nem véletlen, hogy az ősi kultúrák mind anyában mérik a családfájukat. Fontos, hogy ebben a kérdésben is inkább a biológia érdekelt.

A testnedvek tartják össze a filmet - Sperma, Nyál és Vér

filmhu: Olybá tűnik, hogy a politikum - amely leginkább Balatony Kálmán élettörténetében játszik alapvető szerepet, hiszen A hullámzó Balaton politikai pamflet is -  egyáltalában nem izgatott.

P.Gy.: Teljesen kihagytam a moziból. Engem elsősorban az esztétika, a ritmus és a történet érdekel. Ha elkezdtem volna politizálni, kénytelen lettem volna a mai politikai élettel kapcsolatban állást foglalni, valamelyik oldalhoz csatlakozva. Csakhogy a filmem sokkal fontosabb annál, mint hogy bedobjam az itt dúló „kutyaviadalba”. Ugyanakkor, nem lehet figyelmen kívüli hagyni, hogy ez történelmi film is, amely három, jól megfogható koráról beszél a magyar történelemnek. Arról az elmúlt hatvan évről, amely a ma élő ember identitását – ha a családjában gondolkodik – leginkább meghatározza. Én csak az egyik nagyapámtól kezdve tudom követni, ki vagyok én. Találkoztam vele, tudtunk beszélgetni, megvannak még a fényképek. Dédnagyapámról már csak egy olyan fénykép van, amely számomra majdnem olyan idegen, mintha bemegyek egy kocsmába, a falra nézek, és ott meglátok egy régi fotót. Mivel a film történelmi korokat érint, így a történelemértelmezés szempontjából kikerülhetetlen a politizálás, de ez egy szubjektív családtörténet, amely teljes egészében elutasítja az aktuálpolitizálást. Már csak azért is, mert a történelmet mindig a győztesek írják. Ez pedig nem egy győztes család.

filmhu: Úgy tudom, a harmadik epizód, vagyis Balatony Lajoska preparátor történetének megírásában részt vett Parti Nagy Lajos.

P.Gy.: Igen. Parti Nagy Lajos nélkül bele se kezdtem volna ebbe a filmbe. Megkerestem azzal, hogy a novelláiból készítenék egy mozit. Azt mondta, hogy természetesen nem mond nemet, szeretné elolvasni a forgatókönyvet, és utána beszélhetünk róla. Megírtuk a könyvet, és ő volt az első, akinek megmutattuk. Mert ha nemet mond, ebből nem lesz semmi. De fellelkesült, és mind a mai napig a segítségünkre van, aktívan dolgozik a filmben. Egy héttel ezelőtt, a szinkronnál, együtt néztük át a dialógusokat.

A harmadik epizód egyértelműen jön a Balatony-család történetéből, és a famíliára a Hősöm terében is történik utalás. A hullámzó Balatonban pedig benne van, hogy rendszeresen látogatja Balatony Kálmánt a fia, aki vadászlövő, sportlövő.

filmhu: Egyébiránt ez a legsötétebb, legkegyetlenebb epizód.

P.Gy.: A Balatony Lajos-történet tényleg keserűbb lett, mint amire magam is számítottam. Ezért mondtam, hogy ez zsigeri film; annyira ösztönösen készítettük, hogy egyértelmű volt, ide jutunk, hogy ide fut ki a film - nézzem akár a dramaturgiát, esztétikát, a ritmust, vagy a szereplőket. Vagy csak nézzek körül a világban.

És hogy ezen túl még miért ilyen sötét ez a mozi? Talán, mert naiv gyerek voltam. Néztem gyerekkoromban az irak-iráni háborút a tévében, és abban nőttem föl, hogy ha megkérdezték, mi a három kívánságod, azt mondtam: Legyen béke a földön! Most is hallottam egy gyerekműsort a rádióban. Ugyanazt kérdezték, és a gyerekek ugyanazt válaszolták: Világbéke! Vigyázzunk környezetünkre! Óvjuk a természetet! Azt gondoltam, ahogyan majd kinövöm a gyerekbetegségeket, úgy növi ki a világ is a sajátjait. És amire felnövök, nem lesznek hülye gondok. Háborúzni?! Emberek! Ha én kiskoromban tudom, hogy nem szabad, mire felnőtt leszek, tuti, hogy nincs háború. A kíméletlen film valószínűleg ennek a naiv gyereknek a rádöbbenése arra, hogy a dolgok nem így történnek. Hogy nem ment végbe ugyanolyan lényegi változás a világban, mint bennem.

Hogyha ez a film nagy vihart kavar, akkor itt nagyon nagy baj van

Lakmusz-próba

filmhu: Elkészült – és nagyon vágyott - filmeddel kapcsolatban számomra az az egyik legnagyobb emberi bravúr, hogy az adrenalin-szintedet évekig a szükséges szinten sikerült tartanod.

P.Gy.: Annak, hogy az izgalom még ennyi év után is meglegyen, számomra az a legfontosabb feltétele, hogy nagy gonddal válasszam ki, mibe fogok bele. Hogy mi mennyit ér meg nekem. Úgy kell kitalálni az egészet, hogy ne utálja, ne unja meg az ember. És mi olyan témát választottunk, ami a mai napig érdekel. Mert ez is egy nagy szerelem története: sok kis szeretés, sok visszaszeretés; lépni egyre beljebb, amikor már a legkisebb részletet is ismerjük, amikor azt érezzük, innen már nincs tovább, nincs többet tudni. És akkor kiderül, hogy más oldalról is rá lehet nézni ugyanarra a dologra.

Alaposan fel kell készülni, mindent megismerni. A forgatás előtt például elmentem egy boncolásra. Mert nem lehet az, hogy sok embernek majd mutatok valamit, amit én nem ismerek. Egy tisztességesen megcsinált film elkészítési ideje általában, a kitalálástól számítva, legalább három év. Egy év, mire megír az ember egy elfogadható könyvet, egy év, amíg előkészíti és leforgatja, egy, amíg összerakja és lelakkozza. A többi idő a pénzszerzésre és a gyártási struktúra felépítésére megy el. A Taxidermia egy klasszikus alapokon álló mozi, ami attól akar egyéni lenni, hogy a klasszikus alapoktól merre mozdul el.

filmhu: Mégis, hogyan tekintesz rá erre a több éves, méltatlan hercehurcákkal tarkított alkotói- és  munkafolyamatra?

P.Gy.: Több szempontból kell ezt a kérdést megközelíteni. A legkonkrétabb belső érzés a büszkeség, hogy megcsináltam, minden nehézség ellenére. Olyan ez az egész, mint amikor a maratoni futó bajnokságot nyer, és azt mondja: igen, megcsináltam! A bajnok természetesen nem csak egyszer futotta le ezt a távot, mert ahhoz, hogy nyerjen, kevés lett volna pusztán a képessége. Emellett az elképzelt, diadalittas sportolóval együtt elmondhatom – és ez a legjobb érzés -: dopping nélkül, tisztán futottam. A másik aspektus, hogy színvonalát tekintve milyen lett a film. Tisztán technikailag, ez bárhol a világon minőségi mozi. Végére maradt az a kérdés, amelyben a legkevésbé lehet állást foglalni: vajon mit jelent majd a film a néző számára? Mert egy valamit sosem lehet tudni: milyen közegbe csobban bele egy mozi. Vagyis ez a film nekem is egy próba, noha tudom, a „szokásosnál” kicsit szélsőségesebben fogalmaz. És azt is tudom, hogyha ez a film nagy vihart kavar, akkor itt nagyon nagy baj van. Amennyiben egyszerűen csak azt mondják: tetszik, vagy nem tetszik, a dolgot a helyén kezelték - és akkor ez a társadalom nem beteg.