Jason Tannemagi: Night Out
Az ifjúsági mezőny nem kevés humorral, fantáziával és játékos kedvvel kibontott mesebeli történethalmazzal lepi meg közönségét a fényírók nyáriasra sikeredett keddjén. Az animációsok blokkjában csupa emberi történet a tárgyak világáról. Christina Mititelu Animája például egy elrontott rajzról elevenedő agyagfigura története, aki túl egy macskakalandon, beleszeret a festmény félmeztelen nőalakjába. A hasonló a hasonlóval elv alapján a vágy titokzatos és alulöltözött tárgya olajfestett mandolinosba bolondul, s némi titanici romantikát követően választottja vásznán köt ki. Mire a rajzoló asszonyt „ront” mellé, csalódott főhősünk lehúzza magát a wc-be. Szintén szívközpontú Jason Tannemagi hárompercese, a Night Out, ahol egy pirosba-kékbe animált pár talál egymásra a nyolcvanas éveket idéző discoláz kellős közepén, igaz, csak egy éjszakára. Ha már éjszaka: állandó sötétségbe burkolt groteszk gúnyrajzok vigyorognak a kamerába Miguel Mesas Father Time-jában. A haláltáncénekeket idéző történet boschi Idő Apája szendvicsként falja az emberi testeket, míg a Vándor elindul, hogy maga keresse meg a Halált. Jan Bubenicek Piratja, bár szintén nem az élet napos oldalából indul ki, igazi szórakozást ígér a mókás darabok kedvelőinek. A szögborostájú kalóz életútja az előírásos fél szem és kampókéz megszerzését követően egy hableánnyal kötött házasságba torkollik. A halfarkas asszony csalfasága halra fanyalodik, hősünk pedig lakatlan szigetre vonul, ahol az igazi kincs a rum, az igazi ellenfél pedig az óriás polip. Izgalmas megközelítése eltárgyiasult világunknak a cseh David Sukup Mechanika című munkája. A mechanikus Nagy Testvér mindent lát, mindent tud, de főleg mindenért pénzt kér. A tárgyak bosszúja: zsetonért cserébe jár a víz, a toalett, egy éjszaka alatt megdrágul a liszt, a késői kelés pedig büntetést von maga után. A rendszer kicselezhető, de az erényöv alatt lappangó vágyak nem.

Jorge C. Dorado: Lines of Fire
Az ifjúsági kisjátékok között versenyez Tóth Csaba Csapdája. A „kevésbeszédű” celluloidon fotókból bomlik ki a valóság. A fotós egy titok nyomába ered, de ha megsérti az Idő nagy, áthághatatlan szabályrendszerét, minden megfordul, s a valóságot bekebelezi a filmszalag. Kevésbé filozofikus munka a hagyományos dramaturgiára építő Lines Of Fire. Jorge C. Dorado filmje a spanyol polgárháborúba kalauzol. A Republikánus Hadsereg egy osztaga egy kórházban kénytelen meghúzni magát. Az ifjú kórházi asszisztens reménytelen szerelme a katonalány iránt némi kifejezési lehetőséghez jut, amikor a lány fronton elkallódott vőlegénye helyett leveleket írhat kedvesének. A hangtalan, papírba burkolt, sorok között rejtőző románc lelepleződik, s miután a millitari-díszben pompázó madárka elhagyja a kalitkát, a hősszerelmes a professzor által írt búcsúlevéllel vigasztalódik. A helyszín marad, csak a szereplők változnak. Maxi Strauch Escape-jében a katalán lázadó és a kisfiú különös barátságát dolgozza fel déli verővel és pisztoly-romantikával körítve. Kicsit más frontvonalra kalandozik Michal Wald testvérpárja. A The Pebbles Kelet-Galíciában játszódik a negyvenes évek elején. A kacsázó kavicsok valóságában élő kisfiúk a világpolitikával egy rabbi holttestén és néhány lövöldöző nácin keresztül szembesülnek. Megszületett Az ügyfél inverze: a vagány tízesztendős belebolondul a traumába, a csicskásnak használt, széltől is óvott hétéves pedig hirtelen felnő.

A kisjátékok nemzetközi mezőnyének első blokkjában a fesztivál vezérfonalához híven csupa csajos film. Inés Rabadan a Now-ban a babagyári munkásnők sorsába mélyed. Else a toalett mindent elfedő biztonságában hódol szenvedélyének, a nikotinmániának, miközben a film animált bevágásai geometriailag feltérképezik emberi kapcsolatait. A látszatszerelmet, a látszatbarátságot, a látszatéletet. Ámde az újkori Carmen nem hagyja magát. Lázadásképpen különböző bolondos pózokban dobozolja a játékbébiket, majd akárcsak a Berlinben díjazott Hétfő reggel (Otar Iosseliani) hőse, egyszerűen kilép a sorsából, s választ egy másikat. De az már egy másik lapra, azaz egy másik filmre tartozik. Peter Foott Just a little bit of love című munkája a hetvenes évek táncdaléneklős korszakát bolygatja meg. A film röpke öt percében a szerelmes nő rajongottját, a bakelitbe oltott hangjával cirógató sztárénekest, kirakati bábuból formázza újra. A beteljesült szerelem jutalma az ottani Lipót mező. Nem így Eduardo Valente Sentimentáljában. A fogyókúrafarm salátalevelekkel körített önsanyargató mindennapjait különös kapcsolat zavarja meg. A túlsúlyos fiatal nő szerelembe esik az első füttyszóra. A mindenre kaján füttyel reagáló plüssmajom nemcsak őt készteti gátlásai levetkőzésére, de az egész fogyni vágyó női csapatot.

Szabó Réka: Tangó
Szabó Réka Tangója is a kisjátékok első merítésében található. A Gotan Project igazi argentín tangóritmusaira vágott film két boszorkánypraktikához forduló lány történetét dolgozza fel. Dyga Zsombor kedvenc színésznője, Bognár Anna alakítja a nagyon reménytelenül szerelmes szomszédlányt, aki az éjszakai békagyűjtögetéstől sem riad vissza álmai férfiújának megszerzése érdekében. Az örökké kötögető nagymama, aki egyébként csak a Cseresznyéskert paródiáját idéző egyetlen visszatérő mondattal vesz részt a történésekben, őrzi a mindentudó könyvet. A varázslat sikerül, de szerte is foszlik, amikor kiderül, hogy a mindig elfoglalt titokzatos üzletember valójában kutyasétáltatásban utazik. Tehát jöhet a következő trükk.

A néhány saját sztorit is felhasználó rendezőnő, aki épp a tapsra érkezett meg a Richter terembe, a filmhu kérdésére elmondta, épp a férfi és a nő közötti furcsa „nem kaphatom meg, de mégis akarom” kapcsolat kifejezésére használta a tangót. Miután megismerte a Gotan Project dalát, már nem a zenét vágta a film alá, hanem a filmet a zenére. Nem ez volt a forgatás egyetlen furcsasága. A castingok során derült ki, hogy az eredetileg hosszú hajú, magas lánynak szánt Rita szerepére a beugrósnak használt látványtervező, Nemes-Takách Kata a legalkalmasabb. Maga az ötlet egy hirtelen felindulásból felcsapott boszorkánykönyv jótanácsából született: a szerelmi bájolással jó vigyázni, mert nehéz visszafordítani. Az összesen négy nap alatt leforgatott film, amit a közönség eddig csak a Szemle információs vetítésén, illetve az Utolsó Csepp Fesztiválon láthatott, Los Angeles-be, Szentpétervárra és Horvátországba készül, az alkotó pedig egyelőre a Mediawave mozitermeibe, mert amint mondta, „Tanulságos megtapasztalni, hol tart épp a világ, milyen vonulatok vannak a filmkészítésben. Meg úgy egyáltalán: jó itt.” Hajrá Réka!