A témák hol megrázóak, mint a csepeli kettős gyilkosság története; hol humorosak és elgondolkodtatóak, mint a besencei focipálya sztorija, amiből teniszpálya lett, mire megépült.
A Médiatanács még 2011 novemberében hirdette meg a televíziós dokumentumfilmek gyártását támogató pályázatát. A pályázatok elbírálására három szakaszban került sor, és az utolsó körben a legjobbakat személyesen is meghallgatták bírálók. A kiírás újdonsága, hogy a bírálatban a közszolgálati csatornák képviselője is részt vett; a közszolgálati televíziók pedig vállalták, hogy a támogatott filmeket műsorra tűzik, így az elkészült alkotásokat mindenki láthatja. A pályázaton győztes dokumentumfilmesek a Médiatanács döntése alapján összesen valamivel több mint 191 milliós támogatáshoz jutottak, amelyből megkezdhetik filmterveik megvalósítását.
Wilt Pál tervezett dokumentumfilmje a 2009-es csepeli kettősgyilkosság hátterét, a tragikus történet szereplőinek indítékait kutatja. A filmben személyes és családi tragédiák bontakoznak ki; a szereplőknek, akik apjukat, férjüket, vagy éppen gyermeküket vesztették el, teljesen széthullott az élete. A dokumentumfilm a tervek szerint a személyes drámákon keresztül ad tágabb betekintést abba világba, amelyben ez a tragédia megtörténhetett.
Támogatásban részesült Kovács Kristóf Besence Open című filmterve is, ami egy kis ormánsági falu, a 126 fős Besence szívbemarkoló történetének feldolgozása lesz. A mélyszegénységben élő besenceiek 2009-ben focipályájuk felújítására adtak be pályázatot, de a sors fintorának köszönhetően egy teniszpálya megvalósítására nyertek támogatást. A falu lakói nem keseredtek el, hanem megépítették a teniszpályát, sőt egy edzőt is szerződtettek, hogy teniszre oktassa őket. 2011-ben megrendezték a falu első házi bajnokságát, és már szervezik a Besence Open 2012 néven futó első nyílt tenisztornát is. A dokumentumfilm egy elveszettnek hitt közösség öntudatra ébredésének története. Az alkotó a tervek szerint eredeti megközelítésmóddal és humorral fűszerezve mutatja be, miként válik a faluból valódi közösség, és hogyan kezdenek a reményvesztett emberek hinni abban, hogy befolyással lehetnek saját sorsuk irányítására.
A Szalai-Dárday rendezőpáros „Ne hagyjátok a templomot, ne hagyjátok az iskolát” című kétrészes sorozata két kistelepülés magára találását beszéli el. Vajon igaz-e, hogy napjainkra a falu a modern világ korszerűtlen, elavult települési maradványává vált, és a maradás egyet jelent a mélyszegénység elfogadásával? A kétrészes dokumentumfilm erre a kérdésre keresi majd a választ. Az első rész „főszereplője” a Zemplén-megyei Komlóska a pusztulás helyett a kiútkeresés, a lehetőségek és a cselekvés útját választotta. A település önfenntartó ökofalu programot indított: a háztáji udvarokba visszatelepítették az őshonos állatokat, és az állattenyésztés révén a helyi közétkeztetés problémáit is megoldották. A második rész a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Túristvándiba kalauzol. A falut dinamikus polgármester asszonya tartja mozgásban, aki üvegházat építtet és támogatja a helyi piac létrejöttét. Ő az, aki észreveszi, hogy a helyi tejfeldolgozásról szóló uniós rendeletet rosszul fordították magyarra, mert az eredeti rendelet nem méregdrága rozsdamentes edényeket ír elő, ahogy a fordításban szerepel, hanem szó szerint csak „nem rozsdásodó eszközökről” beszél, ami több százezer forintos megtakarítást jelent a falunak.
A dokumentumfilmekkel először a közszolgálati csatornákon találkozhatnak a műfaj kedvelői. A pályázati eredmények részleteiről, a nyertesekről és a támogatások összegéről a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Támogatási terület honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.
