Melodramatikus Pulp Fiction
Kim Jee-woon: Keserédes élet (A bittersweet life)
Éjszaka vetítették Kim Jee-woon Keserédes élet (A bittersweet life) című filmjét, ami versenyen kívül szerepel a hivatalos programban. A hajnali félegyes kezdés arra enged következtetni, hogy a filmet gyengébb idegzetűeknek nem ajánlják, és valóban, vérben a 118 perces film szinte egyetlen pillanatában sincs hiány. A koreai rendező nagyralátó tervei egy olyan krimiről szóltak, ami a világon bárhol forgalmazható közönségfilm lesz. Bár ez az elvárás kétségtelenül teljesült, az alkotás mégis több sebből vérzik. A történet főhőse, Sun-woo, egy maffiafőnök verőembere szállodaigazgatónak álcázva. Egy nap azt a feladatot kapja, hogy vigyázzon a főnök barátnőjére, míg az elutazik, és szükség esetén likvidálja a lányt szeretőjével egyetemben. Szegény Sun-woo képtelen meggyilkolni az édes kis teremtést, amiért elnyeri a főnöktől méltó büntetését. Pulp Fiction alaphelyzet melodramatikus kivitelben. Sun-woo lassú kínhalála már az ötvenedik percben elkezdődik, ettől kezdve kínosan sokszor hal meg és kel életre szívós főhősünk. Ezt az ellentmondást hivatott feloldani a filozofikus zárlat, több-kevesebb sikerrel. Az erőszak ábrázolásában tobzódó film, jóval túl a giccshatáron. Hatáskeltés mindenáron. Azt hiszem, rosszat fogok álmodni.

Talán kicsit veszélyes is
David Jacobson: A Down in the Valley
Az Un certain regard zsűrije válogatta be A Down in the Valley-t, David Jacobson filmjét (Lenn a völgyben). A vetítésre Edward Norton megtisztelő jelenléte és fellépdelése a kék szőnyegen odavonzotta a Croisette úri közönségét, legtöbbünk számára ismeretlen lévén a rendező neve. Edward Norton nemcsak bravúros színészi játékával járult hozzá a filmhez, producerként is szerepel a stáblistán. Az eddigi cannes-i napok egyik legszimpatikusabb alkotásáról van szó, rettentően jól megírt, és nagyon nagy szeretettel elkészített film. San Fernando völgyében, valahol a nyugati part környékén egymásra talál egy kamaszlány és egy naiv srác, aki mint később kiderül, valódi cowboynak képzeli magát, és hogy ebben a hitében megmaradhasson, néha csalnia és hazudoznia kell. Talán kicsit veszélyes is. A történet tragédiába fordul. A karakterek annyira erősek és szerethetőek, a színészek annyira élnek, hogy elviszik a hátukon a kicsit hosszúra nyújtott második részt. Vadnyugat 2005, fehér lóval, üldözéssel és rendkívül szórakoztató westernklisékkel, amiket olyan örömmel forgatott a rendező, hogy abba se tudta hagyni. Örömmel néztük mi is.

Lengyel főhős a francia külvárosban
Pierre Jolivet: Zim and Co
Szintén az Un certain regard programjában szerepelt a Franciaországban jól ismert filmrendező és lektűríró Pierre Jolivet egy szociálisan érzékeny vígjátékkal: Zim and Co. Itt be kell vallanom, hogy Lars von Triert hagytam ki a versenyprogramban szereplő egyetlen vígjáték kedvéért. Nevetésből nagy hiány van a Croisette-en, és a Manderlay ebből a szempontból nem sok jóval kecsegtetett. Jolivet filmje könnyed esti szórakozás, ha a tévében menne vacsoraidőben, örülnénk neki. A történet négy francia külvárosi fiatalt vonultat fel Matthieu Kassovitz Gyűlölet című filmjéből jól ismert leosztásban: egy lengyel, egy arab, egy fekete plusz egy lány. A főhős, itt is a lengyel srác, Zim, aki, hogy elkerülje a börtönt, bejelentett munkát kell találjon, amihez viszont autót kell vegyen, amire viszont nincs pénze, amit tehát meg kell szereznie, stb. stb. A három testőrre hasonlító fiúbanda együtt áll rá az ügyre, s a dolog addig bonyolódik, míg természetesen végül minden rendbejön. Aki bírja az ilyesmit, az még azon is mosolyog, hogy a kötelező szerelmi szálból hogyan lesz az óvszerhasználat fontosságáról szóló tanmese. Bájos. Hogy mit keres a fesztiválon, az persze rejtély, de erre a másfél órára nagy szükségem volt. Muszáj a magas művészet fellegvárában néha egy kis levegőhöz jutni.